Moncsi agymenései

  Hát nagyjából. És ami a szomorú, hogy tízből csak egy képen látok két, összefonódó kezet. Az összes többin csak egy női kéz van, büszkén jelezve: végre elkeltem, mutatva: én is kellek valakinek.    A pár, a másik fél sehol. Ő elejtette a vadat, meggyűrűzve birtokába vette a nőt, és baberjain büszkén ülve néha a poszt alá böffent egy "köszönjük"-öt.   A szeretet ünnepén -bár ez is oly' fals, de erről máskor - nem a birtoklást, de az igazi szeretetet kellene ajándékozni, kreativitás híján pedig nem meggyűrűzni, sokkal inkább a kezét megfogni.    Mi a frász lesz itt Valentin napkor?? Előre félek...

      Nem tudom, ki hogy van vele, és agyrángást kapok a karácsony előtti vásárlási láztól. Mondjuk az ünnepnapok előtti kajasokktól is, amikor is mindenki azt hiszi, ha két napig nincs bolt, mindmeghalunk jön, és ezért feltétlenül púposra pakolt bevásárlókocsival, liszt, cukor, olaj hegyekkel, és kartonszámra zsákolt vizekkel kell szlalomozni. Ugye, az a fránya mélyszegénység. Amióta sok évvel ezelőtt egy agresszív banyát kiütöttem az egyik pláza kis üzletében, csak úgy a karácsonyi előtti szeretet jegyében, nem járok vásárolni. Pedig végtelen a türelmem, de amikor Bálna Gizella a szűk polcok között negyedszer jött nekem, letaposva törékeny alkatomat, és annyit se mondott, hogy mukk, elborult az agyam. Kábé egy fejjel és vagy 60 kilóval volt több nálam, de Mike Tysont megszégyenítő módon ütöttem ki. Megborult, de hisztizni nem mert, amíg ordítottam vele, és hát nem is sérült meg, csak levert pár bizsut. Nem szép dolog, de így jártam és hát a biztonsági őrök sem díjazták...

  Ismeritek, ugye, a Szabó Péter, Oravecz Nóra meg Rubint Réka féle, összehordott sok okosságot? A bullshitet, amit végtelenül utálok.    Ezek az önjelölt guruk sugározzák, ontják kifelé a húdenagyonpozitívvagyok gondolkodást, és tolják le a torkokon, hogy mosolyogj, ha pofán basznak is. Tudod, ha megdobnak kővel, hajigáld vissza a kenyeret, persze sugárzó mosollyal. Mondják, hogy döntsd el, határozd el, hogy pozitív/boldog/fitt/egészséges leszel, és már úgy is lesz!    Persze az emberek általában akkor olvassák ezeket az idézeteket/könyveket/tanácsokat, amikor épp a legnagyobb és legmélyebb gödör alján csücsülnek. Akkor, amikor elhagyták/megcsalták/kirúgták a munkahelyről/megalázták/kisemmizték/válnak/pereskednek/meglopták/betegek lettek/elhíztak a bánattól. Mert amikor minden rendben, akkor ugyebár nincs ezekre szükség.   És okos - bizony, okos! - emberek ilyenkor adnak egyetlen mondatos tanácsot: légy pozitív, és minden sikerül! Hát nekik biztos, mert a ...

  Már csak egy párat kell aludni és a boltokban az év slágere. Most már a szalonproli is játszhat végre igazi sznobot, nem kell otthon cérnametélttel próbálkoznia, hogy hasonlót kotyvasszon.    Na jó, biztos nem lesz olyan finom, mint a mama zserbója az olcsóbbik Ráma margarinból, de legalább Gizike is két egész percig sztárnak érezheti magát a panel nyolcadikon, a Bubiv szekrénysor árnyékában, miközben a malac ura öblöseket böfög az agyhalott sorozatát nézve.    És mindezt - persze a zura és a böfögés nélkül - Gizike fel tudja tolni facera, instára, tiktokra, hogy a hét hátralevő részében a száraz kenyeret rágcsálva számolhassa a lájkokat.

  Heppi miszmösz itt és ott. A boltokban már október közepén elkezdődött és mostanra pont elegem is lett belőle.   Ha meghallok egy karácsonyi dalt, sírva menekülök, mert még a Sparban is az szól. A csilivili díszektől több körön rángógörcsöket kaptam, a tévét be sem kapcsolom, mert nincsen reklám Santa Claus nélkül. Na és persze minden rohadtul akciós és pokolian szükségünk van rá. Kötelező a halászlé és most már divatos a pulyka is, kell a töltött káposzta, de bejgliből már snassz a mákos és a diós. A fára és az adventi koszorúra már nem szép kis díszeket tolunk, hanem trendi kreációkat rendelünk méregdrágán, plüssmacival, kiscicával, cukorkával és muffinnal. Sőt, már a zöld fa is snassz, a pink, a fehér és a fekete a divatos. De leginkább az emberekből van elegem. A hisztérikusan, dúvadként csörtető shoppingbajnokokból. A másról beszélgetni sem tudó fiatalokból, akik kötelességszerűen költik anyuci és apuci pénzét a sok felesleges baromságra. A kényszeresen ócska és igényte...

  Ajaj, van baj. De tényleg. Előre bocsátom, utálom a telet, a havat még jobban. De kell, van haszna, tudomásul vettem, csak velem ne érintkezzen. Ott messze tőlem lehet nagyon szép, csak ne kelljen vele interakcióba kerülnöm.   De most nem ez a lényeg. Napok óta, de tényleg napok óta a csapból is az folyt,.hogy péntek hajnalban jön a hó. És jött. Most nem lehet a meteorológiai előrejelzést szidni.   Felénk este már szórtak és hajnalban elindultak a hókotrók, de itt faluhelyt a parasztja úgy látszik, tud vezetni, mert mire jöttek, mindenki kijutott az emelkedőn az utcából és el tudott indulni a nem száraz úton is.   A baj ott kezdődött, hogy Józsika és Pistike nem értették, hogy ha tudták, hogy jön a hó, akkor miért nem kotortak le már jó előre sok ezer kilométernyi autópályát és főutat, hogy ő 150-nel száguldhasson dolgozni, ahogy szokott, lehetőleg csont száraz úton. Mert hát előbb elindulni vérlázító, és na ne már. Így aztán Józsika és Pistike nyomta a kocsinak ...

  A keresztények szótárában van egy szó : Irgalom. Jelentését már senki nem ismeri. Ultra civilizált világunkban kiszorítja egy új fogalom: barbárságnak hívják. A barbárság tortáján a kegyetlenség a hab.   És szólnak még az írásaik szeretetről, becsületről is. A hipertrendy világban ezeket felülírja az önzés és az anyagiasság új istene.    Ez az emberiség új vallása...

  Manapság már nem ez a szexi. Legalábbis a nagy többségnek nem. Sokkal inkább szexi részegen fetrengeni és azt kiposztolni. Szexi ócska ribancként viselkedni. Szexi telefont nyomkodva közlekedni, azon csepegős kétsoros idézeteket megosztani. Szexi gagyi, csöcskidobós szelfiket készíteni. Szexi ötvenévesen húszéves pipik után rohangálni, vagy a fiunk barátját szeretőnek tartani. Szexi klimax felé tininek maszkírozni és hazudni magunkat. Szexi butának és műveletlennek lenni, kocsmai és facebookos hírekkel menőnek látszani.   Mondjuk nekem nem. Ám ez lényegtelen. Úgyis mindenki azt hazudja, áh, neki sem. Mert hazudni a legszexibb manapság.   Mi pedig addig olvassunk. Akár szexi, akár nem.

  A végletek világában az emberek egérmozinyi képernyőn át látják a világot. Hiszik, hogy ez az igazság.    Mégy az utcán, utazol a metrón, a buszon, és mindenütt világít a kicsi képernyő. Bámulod a kicsi mozit, és azt hiszed, ez a való világ. Mert az egérmozi jó, hiszen soha nem adja vissza a ronda és sokszor keserű, mégis oly emberi valóságot. A ráncok kisimulnak, hát még ha filter is van a képen, a könnycseppek kisebbek és mindig fényesek, a nevetés sem olyan széles, így számodra nem oly idegesítő. Az egérmozi barátságos, mert soha nem mutatja meg a szélesvásznú valót, nem tágul a tér, sose nézel fölfelé. Ha pedig lemaradsz valamiről, nem baj. A világ úgyis fáj, és a sok photoshoppal élénkített magenta, sárga és piros mellett ott bizony van a moziból kiretusált szürke és sötét.    De van a sok hamis mosoly mellett igaz szeretet is, ami mellett simán elmégy, amit nem mutat az egérmozi. Van a sima és ránctalanra varázsolt arc mögött magány és keserűség, sok-sok...

  A lavina félelmetesen csodás képződmény. Elindul, megállíthatatlanul gördül előre, betemet rengeteg mindent és felszínre kerülnek rég elrejtett mások. De a nyomában mindig csak a tiszta, szűz hó és a csend marad. A nagy robaj elül, és a némaság, a nyugalom uralja a tájat.   Pár napja elindult egy lavina. Ez a lavina sem fog megállni. A csontvázak már potyognak a szekrényből, a szaros vödör megborult, de valahol fenn már tisztul a kép és a táj, ott már lassan csend lesz.   Néma, álmélkodó csend, elborzadás a pusztításon és rácsodálkozás a letisztulásra. Kell ez a csend, mert a pusztítás mérhetetlen.   Hogy szándékos-e, tán mindegy is. Akár az is lehet. A vége a történetnek ugyanaz. Repül a nehéz kő és ki tudja, hol áll meg. Ha lavinába csapódik, a kár mérhetetlen lesz.   A potyogó csontvázak, a fényre kerülő mocskok és a fekália lassan elborít mindent. Küzdünk a takarítással, messze még a csend, de az út tiszta. A takarítóbrigádnak tiszta. És vajon a lavina el...

  Haverok, barátok jönnek-mennek, de az ellenségek mindig hűségesek maradnak hozzánk. Nekik fontos a hűség, pont annyira kell, mint egy falat kenyér. Kell, mert egójukat simogatja a hit gyűlöletük jogosságában és folyamatos lelki táplálékot ad a legyőzésedbe, megalázásodba fektetett folytonos erő.

  Tegnap volt halottak napja. Így hát hétvégén megteltek az utak, autópályák. A sok elmehunyt divatkeresztény üdvözült mosollyal zarándokolt hazafele, tömött sorokban, a nagy és álságos ájtatoskodása után, néha fejreállva anyázva a méterenként megtorpanó autópályán, csak amúgy a felebaráti szeretet jegyében. Ám mivel uraink, kormányunk megmondta, keresztény ország vagyunk, hát mindenki választott magának a rendelkezésre álló keresztyén kínálatból egy, a komfortfokozatának megfelelő vallást, kicsit összelegózta a vallások ünnepeit, nagy napjait, persze igényeinek megfelelően válogatva belőle, nem a kikiáltott vallása szerint. Ősmagyar hitűnek, Koppány követőinek, Babba Mária hívőjének vallva magukat ünnepelnek katolikus szenteket és ülnek halottak napját.   Ám azért a nagy felebaráti szeretet jegyében kioktatást tartanak, mit illik és mit nem e napokon, amúgy ömlesztve vallásokat, mert a divatkereszténység számára a katekizmus és a dogmatika smafu, a vallások eltérő szokásai, e...

Mert csak egy nap...csak egy napig lássa a külvilág. A szív gyásza a külcsín mellett elbújik, a materiális világban a csokrok, koszorúk árának versenyében mit sem ér. Az örökség elosztva, még a haldokló ágya mellett, viták és veszekedések árán, hát mehet a harc, kinek jutott a több, ennek okán és jogán ki fizesse a nagyobb koszorút és ki nyúljon zsebbe sírbérlet áráért. Kinek telik inkább a benzinre, hogy elszáguldjon az ország másik végébe, ahol ledob egy csokrot egy sírra, hogy rohanjon tovább, egy percre sem megállva. Az elmebeteg autókonvoj száguldása termeli a temetők újabb lakóit, de a harcban, hogy kinek a csokra a nagyobb, erre senki nem gondol. Csak megy, mert menni kell. Mert menni ma kell. És utána legalább egy évig most nem kell az elhaltjaikra gondolniuk...   "Mindenszentek   A tegnapi nap a halottaké s az emlékezésé volt. A csendes temetők felékesültek. Az ősztől letarolt sírhalmokon melegítő világító mécsek égtek, koszorúk feküdtek. (...) Aztán, öregbedett az e...

  Komolyan megkérdezik újra és újra emberek, meddig tűrjük még a kilakoltatásokat, és hogyan lesz a hárommilliós hitelből harmincmilliós tartozás? Komolyan téma ez még mindig?    Ez is csak fotelforradalom, sok, nagyon sok év online harca, szájkarate. Hát elmesélem. Pont ugyanúgy lesz, ahogyan a 370 forintos BKK jegyből 16 ezres bírság, ahogy a 175 forintos óránkénti parkolási díjból 40-50-100 ezres bírság. Hogyan veszik el egy ötperces parkolásért cserébe emberek autóját, több havi fizetését, esetleg otthonát? Hát így.   Csodás faktoring cégek áldásos tevékenységével, olyanokkal, akiknél amikor nekik kellene pervesztesség miatt fizetni, a pénztárban érdekes módon nincs kiadási pénztárbizonylat. Olyanokkal, akik csak úgy bekopognak, hogy vinnék a tévét, mosógépet, de jobb napjaikon akár neked is eladnák a saját hiteleket féláron. Sőt, volt, hogy 25 százalékáért. Akár volt hiteled, akár nem, mert szerintük úgyis csak nekik lehet igazuk, hiszen van pénzük ügyvédre, am...

  Kérdezték, hát mondom. Igen, idén is kirakom, ahogy minden évben IS, főleg a manapság oly trendi, ám igen buta divatkeresztények kedvéért. Gyanítom, sokaknak nem fog tetszeni. De egyszerű a megoldás: töröl. Még röpke pár nap, és elöntik a fészbukot a képek: Magyarországon Mindenszentek van, nem Halloween. Azon túlmenően, hogy igencsak kirekesztő, korántsem a magyarokra jellemző elfogadást tanúsító ezen kiírás, még hibás is. Bár lehet utálni az amerikai multikultit, azt, amit a pénz művelt egy kultúrával, legalább illene tisztában lenni annak a hátterével, amit éppen lefikázunk.   Akkor essünk is neki. A Halloween eredete a római időkre nyúlik vissza, amikor a rómaiak elfoglalták a Brit-sziget jelentős részét. A római hódítások során Gallia integrálódott a Római Birodalomba, így a kelta kultúra ünnepeinek elemei kezdtek a római ünnepek hagyományaival összemosódni. Maga az ünnep ősi kelta hagyományokból alakult ki, amit elsősorban az angolszász országokban tartanak meg – figye...

  Van a falunkban egy kicsike posta. Két ablak, amiből egy működik, mert pont elég, egy asztal, két szék. A postás hölgy a nem használt ablak elé egy gyermek asztalt rakott, kisszékekkel, ceruzával, színezővel, hogy a kicsik ne unatkoznak, amig anyu vagy apu a dolgait intézi. Szerették is a kisemberek. Ám a ceruzákat, zsírkrétákat valaki elvitte. Csak úgy. Gondolom, bedugta a táskába, miközben összeterelte indulásra a csemetéket. Azt gondolta, otthon, nála jobb helyen van. Ha szólt volna, hogy kell a gyereknek, valaki biztos ad neki, de nem. Ellopta, más gyerekek elől.   Erről pedig az jutott eszembe, hogy visszatérő téma a feltörekvő, ifjú politikusok kampánybeszédeiben a "nincs-vécépapír-a-kórházakban-rendelőkben" téma. Mert nincs. És azért nincs, mert ellopják. Hazaviszik. Azt is, ami zárható dobozban van, mondjuk tény, azt kicsivel tovább tart letekerni és elrakni. Akkor meg minek venni, pénzt, súlyos százezreket áldozni rá, kitenni, felügyelni? Úgyis elviszik. Vécépap...

  2 éves sztori. De az alap probléma ma is aktuális. Sajnos. A pénzünk után azóta is futunk, az élősködő pedig élik világukat.   Sablon mondat, hogy Magyarországon, nincs igazságszolgáltatás, de bátran ki merem jelenteni, hogy már jogszolgáltás sem. Lehet a jelenlegi kormányt sok mindenért dicsérni, el lehet ismerni mindent, amit jól csinálnak, de az tény, hogy a közigazgatás és benne a bíróságok romokban hevernek. Romokban? Inkább mélyen alatta. Nem csak koncepciós perek, de minden szakmaiságot nélkülöző, laikus által is megkérdőjelezhető, eljárási hibákkal teli perek, a jogszabályok és törvények arcon köpése már mindennapos.   Aki ismer, az tudja, hogy van egy házunk vidéken, Gödöllőtől nem messze, pontosabban a fiamnak, amit anno, 2008-ban, amikor az apjukkal elváltunk, el akartunk adni. Jelentkezett egy vevő, de különféle okok miatt az adásvételre csak 2010 után kerülhetett volna sor. Ez nem jelentett gondot. Mi akkor vidéken éltünk, ezért a szomszédnál volt egy kulcs...

  Először azt akartam írni, hogy gyűlölöm a jellemtelen embereket.   Aztán rájöttem, hogy dehogy, arra nem szánok energiát. Inkább szánom őket.    Szánom azokat, akik jópofizva a szemembe hazudnak, sznob nagyképűséggel előadva meséket, aztán persze rendre cáfolják mindezt, mert nem tudnak elszakadni a közösségi média adta percemberségtől.   Szánom azokat, akik mindeközben még el is várnak tőlem mindent, mert úgy gondolják, sznob létük többé teszi őket nálam, és nekik minden jár, persze közben semmit nem tudnak rólam. Csak a látszat alapján próbálnak ítélni, de valóság megértése túlmutat a képességeiken.   Szar lehet ez a látszat élet, szar lehet ennyire sznobnak lenni és az állandó megfelelési kényszerben élni, de hazudni, aztán sunnyogva magyarázkodni nem kellene.  

Kérdezgeti itt a facebook, hogy mi jár a fejemben. Az, hogy mi a frásznak akarja tudni, hogy ha leírom, megírom, és jól letilt, rejtély. Biztos ugyanazért, amiért különféle szolgáltatók, taxik és egyebek is rögzítik a hangodat, "jó lesz az még valamore" alapon.   Meg azon jár még az agyam, hogy vannak itten bizonyos csoportokhoz tartozó emberek - és nem, nem gondolok semmilyen vallási vagy etnikai vagy ideológiai csoportra, aki magára ismer, öltözzön nyugodtan -, akik ajvékolnak vadul a szólás- és véleménynyilvánítási szabadságért. Aztán ha valaki nekik nem tetsző véleményt ír, azonnal jelentgetik. Ugyanezek folyton ágálnak, hogy az ÁVH-s múltra hajazó időket élünk, de ha egy vitában vesztésre állónak érzik magukat (mondjuk már ez is paradoxon, mert egy vitának sosincsenek vesztesei), akkor azonnal klaviatúrát verve üvöltenek tiltásért, törlésért, felkoncolásért, kivégzésért. Csak amolyan ávéhás módon. Azértmertcsak. Dögöljön meg mindenki, aki nem vallja szabadon az ő vélemé...

  Az az igazság, hogy az internet trolljai, a nagy megmondó emberek, az igazságosztók, a gyűlölködők, a fröcsögők mindig is léteztek.   Sosincs új a nap alatt, csak éppen az arctalanságot és névtelenséget igény szerint biztosító, ezért vélt védelmet adó internet kiváló lehetőséget ad a tanulatlan, ostoba, rosszindulatú embereknek, hogy megnyilvánuljanak.    Sosem volt ez másként, a különbség annyi, hogy régen ezek maradtak a saját szociális közegükben, a maguk ki szemétdombján játszották a fő kakast, és másoknak - az ő nagy szerencséjük- nem kellett látni, hallani, olvasni őket, nem kellett kommunikálni velük. Ennek okán a fejükben lakozó mélysötétség, a rosszindulat és gonoszság a nagy többség előtt rejtve maradt.   Egyszóval mindig is voltak ilyen emberek, csak elvoltak a maguk kis közegében, a sarki kocsmában, a piacon, a szülői értekezleten, és egyéb helyeken. A különbség pusztán annyi, hogy rovar módjára az internet arc- és névtelensége miatt most éppen el...