Mennyire tudunk örülni, ha egy-egy bejegyzésünk, képünk, viccünk kap egy lájkot, ugye? Megnézzük, ki nyomta és máris örömködünk egyet. Vagy nem. Nem, ha elgondolkodunk azon, hányféle lájk is létezik.
A legszánalmasabb az önlike. Saját magukat lájkoló kis tinik érthetetlen exhibicionizmusa és éretlen felnőttek siralmas próbálkozása, mely megnevettet, majd maga után húz egy csomó más lájkolót, mondván: hadd örüljön, szegény!
Édes a nyerő lájk. Lájkolni egy oldalt, egy cikket, hogy nyerjünk valamit. Nincs is ezzel baj, ha tényleg érdekel az oldal, ha szeretnéd a nyereményt, mert szükséged van rá vagy csak jó. De szánalmas, ha csak azért, mert....dögöljön meg a szomszéd tehene is, nehogy már ő nyerje. Vagy mert neki jár a nyerés. Mindegy mit, neki kell!
Vannak a kért lájkok, ha valaki nyerni akar valamit. Amíg ismerősök, barátok tesznek szívességet, nincs is baj. Kevéssé korrekt ugyan, hogy ha valakinek tudatosan nincs ötezer ismerőse, akkor kisebbek az esélyei, de ezzel számolni kell. Népies egyszerűséggel: b@szni is, meg szűznek is maradni nem lehet egyszerre. De jönnek ám a lájkcserés oldalak! Ott aztán boldog-boldogtalan csereberélhet lájkokat, legyen a tetszikelt akármi bármilyen ócska is. A cél érdekében mindent, gázoljunk át bárkin. Ha az ismerősöknek nem tetszik, majd nyomják azt a rohadt lájkot az idegenek. Ötezer ismerős, sőt, akár két oldal, hogy még több legyen és lájkok garmadája, hogy elmondhassa: mindenből neki van a legtöbb. Közben pedig otthon ül, magányosan a monitor előtt, és senki nincs, akivel szombat este egy sört meginna.
A legjobbak a törzslájkok! Lájkolni mindent, ami a tetszikelt oldalon vagy az ismerősnél van. Mindegy, hogy jó vagy szar, egyetértesz vagy sem, de nyomni ezerrel. Béna a profilkép, fa a vicc, idióta a cikk, homályos a kép? Szarni rá! Nyomni, de ezerrel, hadd lássa, te mindent szeretsz, amit ő megoszt, még ha nem is. Megfelelési kényszer a köbön, főleg, ha még oda is van írva alá milliószor: megosztva, megosztva, megosztva.... És: jaj de jó, jaj de szép, jaj de ügyes vagy, jaj de szeretlek....A rosszul értelmezett lojalitás kifejezése. Hányingerkeltő. Mégis - sokan elhiszik.
És igaz ez fordítva is. Aki utál, aki irigy, aki féltékeny, semmire nem nyom lájkot. Ha beleszakad a röhögésbe a viccen, ha életében még ilyen jó képet nem látott, ha leragadva olvassa, amit írtál, akkor se. Nehogy már valaki, akárki meglássa, hogy ő nyomott egy lájkot arra, amit te, pont te megosztottál. Hát nem?
És ami nagyon ritka: a tudatos lájk. Az a lájk, amit azért nyomunk, mert valóban tetszik a tartalom. Nem gúnyolódunk vele, nem üzenünk vele, nincs célunk vele, nem akarunk megfelelni senkinek. Egyszerűen csak tetszik. Ez pedig olyan ritka!
Érdekes dolog ez. Ha lájkolsz egy cikket, az ismerőseid is lájkolják, akár elolvassák, akár nem. Működik a csordaszellem. A tartalomnak nem sok köze van a lájkokhoz, annál inkább a csordaszellemnek, a megfelelési kényszernek.
Minden lájk egy üzenet, ahogy minden poszt az. Az, hogy tudod-e értelmezni, már a te dolgod. Ha nem, akkor egyszerűen csak örülj neki, és tojd le magasról, vajon miért kaptad. Ne agyalj rajta, nem érdemes. Kopnak a pici, szürke agysejtek.
Gondolkozz, ha akarsz, a miérten. Ötezer "ismerősnél" ez nehéz - bár aki gondolkodó lény, annak tizedennyi sincs -, de ha szűrsz, ha valóban ismerős az ismerős - és nem barát vagy nem feltétlen az -, akkor tudod értelmezni a lájkot. Akkor fogod tudni, hogy miért kaptad. Hogy valóban tetszik, amit megosztottál, vagy éppen a segged nyalják, netalán bocsánatkérés vagy csak üzenet, hogy figyelnek ám téged. Vagy....vagy....vagy....
Nyomd hát a lájkot, ne siránkozz! Népszerű leszel - így vagy úgy. De ebben a virtuális világban úgyis csak ez számít, nem?
A legszánalmasabb az önlike. Saját magukat lájkoló kis tinik érthetetlen exhibicionizmusa és éretlen felnőttek siralmas próbálkozása, mely megnevettet, majd maga után húz egy csomó más lájkolót, mondván: hadd örüljön, szegény!
Édes a nyerő lájk. Lájkolni egy oldalt, egy cikket, hogy nyerjünk valamit. Nincs is ezzel baj, ha tényleg érdekel az oldal, ha szeretnéd a nyereményt, mert szükséged van rá vagy csak jó. De szánalmas, ha csak azért, mert....dögöljön meg a szomszéd tehene is, nehogy már ő nyerje. Vagy mert neki jár a nyerés. Mindegy mit, neki kell!
Vannak a kért lájkok, ha valaki nyerni akar valamit. Amíg ismerősök, barátok tesznek szívességet, nincs is baj. Kevéssé korrekt ugyan, hogy ha valakinek tudatosan nincs ötezer ismerőse, akkor kisebbek az esélyei, de ezzel számolni kell. Népies egyszerűséggel: b@szni is, meg szűznek is maradni nem lehet egyszerre. De jönnek ám a lájkcserés oldalak! Ott aztán boldog-boldogtalan csereberélhet lájkokat, legyen a tetszikelt akármi bármilyen ócska is. A cél érdekében mindent, gázoljunk át bárkin. Ha az ismerősöknek nem tetszik, majd nyomják azt a rohadt lájkot az idegenek. Ötezer ismerős, sőt, akár két oldal, hogy még több legyen és lájkok garmadája, hogy elmondhassa: mindenből neki van a legtöbb. Közben pedig otthon ül, magányosan a monitor előtt, és senki nincs, akivel szombat este egy sört meginna.
A legjobbak a törzslájkok! Lájkolni mindent, ami a tetszikelt oldalon vagy az ismerősnél van. Mindegy, hogy jó vagy szar, egyetértesz vagy sem, de nyomni ezerrel. Béna a profilkép, fa a vicc, idióta a cikk, homályos a kép? Szarni rá! Nyomni, de ezerrel, hadd lássa, te mindent szeretsz, amit ő megoszt, még ha nem is. Megfelelési kényszer a köbön, főleg, ha még oda is van írva alá milliószor: megosztva, megosztva, megosztva.... És: jaj de jó, jaj de szép, jaj de ügyes vagy, jaj de szeretlek....A rosszul értelmezett lojalitás kifejezése. Hányingerkeltő. Mégis - sokan elhiszik.
És igaz ez fordítva is. Aki utál, aki irigy, aki féltékeny, semmire nem nyom lájkot. Ha beleszakad a röhögésbe a viccen, ha életében még ilyen jó képet nem látott, ha leragadva olvassa, amit írtál, akkor se. Nehogy már valaki, akárki meglássa, hogy ő nyomott egy lájkot arra, amit te, pont te megosztottál. Hát nem?
És ami nagyon ritka: a tudatos lájk. Az a lájk, amit azért nyomunk, mert valóban tetszik a tartalom. Nem gúnyolódunk vele, nem üzenünk vele, nincs célunk vele, nem akarunk megfelelni senkinek. Egyszerűen csak tetszik. Ez pedig olyan ritka!
Érdekes dolog ez. Ha lájkolsz egy cikket, az ismerőseid is lájkolják, akár elolvassák, akár nem. Működik a csordaszellem. A tartalomnak nem sok köze van a lájkokhoz, annál inkább a csordaszellemnek, a megfelelési kényszernek.
Minden lájk egy üzenet, ahogy minden poszt az. Az, hogy tudod-e értelmezni, már a te dolgod. Ha nem, akkor egyszerűen csak örülj neki, és tojd le magasról, vajon miért kaptad. Ne agyalj rajta, nem érdemes. Kopnak a pici, szürke agysejtek.
Gondolkozz, ha akarsz, a miérten. Ötezer "ismerősnél" ez nehéz - bár aki gondolkodó lény, annak tizedennyi sincs -, de ha szűrsz, ha valóban ismerős az ismerős - és nem barát vagy nem feltétlen az -, akkor tudod értelmezni a lájkot. Akkor fogod tudni, hogy miért kaptad. Hogy valóban tetszik, amit megosztottál, vagy éppen a segged nyalják, netalán bocsánatkérés vagy csak üzenet, hogy figyelnek ám téged. Vagy....vagy....vagy....
Nyomd hát a lájkot, ne siránkozz! Népszerű leszel - így vagy úgy. De ebben a virtuális világban úgyis csak ez számít, nem?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése