Ugrás a fő tartalomra

Bejegyzések

Agymenés 907.

A „Szent 480-as” Kátéja: Vasárnapi tankolási kisokos     Elérkezett a pillanat! Vége a számokkal való felesleges bűvészkedésnek. Miért is figyelnénk holmi világpiaci folyamatokra vagy ellátási láncokra, amikor a megoldás ott van egyetlen Facebook-posztban? Vasárnap reggeltől a magyar benzinkutakon új törvény uralkodik: a Közfelkiáltás Alapú Árképzés.   Hogyan tankoljunk az új korszakban?  *A belépő: Magabiztosan kanyarodj be a kútra. Ha látod a kijelzőn a 600 feletti számokat, ne ess pánikba! Ez csak a múlt rendszer optikai csalódása.   *A fizikai aktus: Emeld le a pisztolyt, és töltsd tele a tankot. Miközben csorog az üzemanyag, mormolj el egy gyors fohászt a Megváltóhoz, aki egyetlen tollvonással (vagy állapottal) eltörölte az inflációt.   *A kasszánál: Itt jön a hitvallás. Amikor a pénztáros halkan elrebegi a végösszeget, nézz mélyen a szemébe a szabadság harcosa tekintettel, és közöld: "Barátom, elég a dumából és a hangulatkeltésből! Itt van 480 forint...
Legutóbbi bejegyzések

Agymenés 906.

  Május 9. A történelem naptára ilyenkor mindig kicsit recseg, mintha valaki túl nagy díszletet próbálna bepréselni egy túl kicsi színpadra. A tér felöltözik: zászlók lobognak, mintha szél helyett rendezői utasítás fújná őket, a tankok pedig komótosan gurulnak, mint túlsúlyos gondolatok egy túl hangos beszéd alatt.       A tribünön ott ül a frissen felkent vezér, a nép szemében egyszerre megváltó és díszlet, vállán a képzeletbeli babérkoszorú, amelynek levelei néha bankjegyre, néha plakátra emlékeztetnek. Lent a tömeg – vagy inkább a gondosan megszervezett tömegélmény – ritmusra tapsol, mintha a lelkesedést is kiosztották volna sorszám szerint.  És akkor felhangzik a képzeletbeli kórus, valahol félúton a történelemkönyv és a mémgyár között: "Ave dictator, morituri te salutant!"   Nem gladiátorok mondják, hanem hétköznapi emberek, akik reggel még kávét főztek, most meg zászlót lengetnek. Nem feltétlenül halni mennek, inkább csak bele egy újabb fejezetbe, aho...

Agymenés 905.

 Királydráma a Várban, avagy a sógor, aki nem akart első éjszakát     Úgy tűnik, Melléthei-Barna Márton nemcsak a politikai elemzőket, de a történészeket is meglepte. A pletykák szerint ugyanis a hirtelen távozás mögött nem csupán a nép haragja állt, hanem egy sokkal ősibb, sötétebb félelem.   Ahogy közeledik a szombati nap, amikor – a rajongók várakozásai szerint – Magyar Péter feje fölé nemcsak a hatalom glóriája, de egy (legalábbis képletes) korona is leereszkedik, a miniszterjelöltek között eluralkodott a pánik.   „Marci sógor ránézett a naptárra, látta a szombati dátumot, és hirtelen rájött, hogy ha Péterből király lesz, akkor itt bizony jönnek a régi jussok is” – suttogják a párt belső köreiben.  Mert, kérem, a nepotizmus ára a ius primae noctis.  Ez az egész modernkori szappanopera akkor válik igazán csípőssé, amikor eljátszunk a gondolattal, hogy Melléthei-Barna talán félreértelmezte a kormányzóképesség fogalmát. A pletykák szerint attól tartot...

Agymenés 904.

Tanulmányi kirándulás az Országházba, avagy gyorstalpaló államférfiaknak és államnőknek      Úgy tűnik, beköszöntött a fordított karrierépítés kora. Régen az ember előbb megtanulta a szakmát, aztán próbált bekerülni oda, ahol alkalmazhatja. Ma elég egy jó szelfi, három lelkes komment és némi közösségi médiás hitbuzgalom, aztán már csúszik is a belépőkártya az Országházhoz. A tudás? Az ráér később. Végül is az internet korában minek előre tanulni, amikor ott a "Parlament kezdőknek" gyorstalpaló PDF, sőt, prezentáció és OKJ tanfolyam   Miközben a földi halandó évekig gürcöl egy diplomáért, majd izzadva ül állásinterjún, addig az új politikai üstökösök előbb megkapják a mandátumot, és csak utána kezdik guglizni, hogy pontosan mi is az a házszabály. Ez az új nemzeti "in medias res" modell: bele a közepébe, aztán majd csak lesz valami.  Mint amikor valaki beköltözik egy repülőgép pilótafülkéjébe, és felszállás után kérdezi meg, hol van az index.  Az új parlament...

Agymenés 903.

 Árnyékkormány, vagy csak a fények csalnak?     Úgy tűnik, a politikai alkímia végre szintet lépett, hiszen sikerült kikeverni azt a nemzeti koktélt, amiben a múlt bűnei, a jelen lobbiérdekei és a jövő teljes bizonytalansága egyetlen közös akolban fészkelnek. Ez nem egy kormánynévsor, hanem egy társadalmi svédasztal, ahol mindenki megtalálja a maga kedvenc allergénjét.  A Portfólió-zsonglőrök  * Rendvédelem és Igazság: A közbiztonságért immár egy sportboltos felel – legalább lesz elég gumiszalag a feszültség levezetésére. Mellette az igazságügyet a családi bizalom tartja össze, elvégre ki másban bízna az ember a paragrafusok között, ha nem a sógorában? A sógorság-komaság intézménye végre hivatalos állami doktrínává nemesedett.   * Diplomácia és Pénzügy: A külügyekért és a büdzséért felelős urak és hölgyek a rugalmas elszakadás mesterei. Egyikük multicégek fülébe suttog, a másik banki széfek ritmusára lélegzik. Volt fideszesek ők, akik felismerték, hogy a ka...

Agymenés 902.

 A szoftveresített tekintélyelvűség és a nevetés kockázata     A rendszerváltás óta eltelt évtizedek és a hirtelen ránk szakadt digitális demokrácia egy sajátos politikai laboratóriumot hozott létre, ahol a véleménynyilvánítás szabadsága és a hatalom önvédelmi reflexei feszülnek egymásnak.    Ebben az új felállásban a fekete autó képe már inkább csak egy anakronisztikus metafora, hiszen a modern hatalomgyakorlás rájött, hogy a fizikai erőszak látványos és kontraproduktív.    Ehelyett a retorzió szoftveresített formát öltött, ahol a megfigyelés, az adatgyűjtés és a pszichológiai nyomásgyakorlás eszközeivel operál.    Amikor valaki egy gúnyos emojit helyez el egy reggeli, félálmos, hisztis miniszterelnöki poszt alatt, nem egy gumibottól kell tartania, hanem attól a láthatatlan algoritmustól, amely a digitális lábnyomát elemzi, és adott esetben a kockázatos kategóriába sorolja.    Ez a fajta adatvezérelt kontroll sokkal alattomosabb, m...

Agymenés 901.

 A Slim-Fit Messiás és a Bőrkabátos Örökség     A történelem nem ismétli önmagát, csak néha felveszi a legújabb divat szerinti inget, és úgy tesz, mintha most jött volna a fényre, holott csak a spájz sötétjében várt a sorára. Ez a klasszikus politikai bűvészmutatvány, ahol a semmiből hirtelen egy mindenható népvezér emelkedik ki, pontosan azt a kollektív amnéziát lovagolja meg, amelyre a lumpenproli álom épül.    A recept ismerős: tegnap még a rendszer fogaskerekeit olajozta, ma már a gépezet lerombolását ígéri, miközben a rajongótábor úgy építi köré a személyi kultuszt, mintha nem tanultak volna semmit az elmúlt évszázad rituáléiból.   A háttérben felsejlő immunitás-program és a listázás iránti vágy nem más, mint a régi ÁVH-s reflexek digitális ráncfelvarrása. Ez a világkép nem a szabadságról szól, hanem a bosszúról és a fegyelemről, ahol a kritikus gondolkodást felváltja a vak hit, a párbeszédet pedig a skandálás. A tömeg lelkesedése addig tart, amíg a lá...