Ugrás a fő tartalomra

Agymenés 125.

Komolyan mondom, számomra végtelenül megnyugtató, hogy az emberek számára életük legnagyobb gondja, hogy maszkot kell hordani a boltban és a buszokon, metrón. Ez azt jelzi, hogy ebben az országban minden a legnagyobb rendben van, nincs min agyalni.

Az is megnyugtat, hogy szájkosárnak fogják fel a maszkot, mert ez azt jelzi, hogy egyik politikai oldalon sincs kettős mérce, mindent ki lehetett eddig mondani bátran, és most a szájkosárnak becézett maszk okán ezt a szabad szólást féltik.
Az is megnyugtat, hogy mindenki pokolian ráér a facebookon lógni egész nap, így aztán esélyes, hogy szabad vállalkozók, akiknek jól megy az ipar. Nem kell naphosszat dolgozniuk, hogy ki ne rúgják őket, nem állás nélküliek, akik naphosszat munka után loholnak. Szóval minden rendben van.
 
Az is megnyugtat, hogy minden helyzetben megfelelő számú szakember áll rendelkezésre, ráadásul legtöbbjük az ún. "Élet iskolájá"-ban végezte tanulmányait. Hiszen gondoljunk csak bele. Választások környékén politológusok garmadája nyilatkozik meg a közösségi médiában, foci VB/EB idején mindenki profi fociszakértő, migrációs kérdésekben übereljük a fél világot, és most már egészségügyi szakembereink és virológusaink is vannak tömegével.
 
Ráadásul mindegyikük pontosan tudja és igen magabiztosan vallja, hogy az a beteg ember, aki amúgy elélt volna még jó pár évet az alapbajával, akkor sem a koronába halt bele, ha elkapta, mert csak. Ez manapság már nyomós, megalapozott érvnek számít.
 
Konteóban sem maradunk le, sőt, verjük a világ nagy országait. Ennyi UFÓ, 5G, HAARP, Chemtrail hívőt még nem láttam. De nem rosszabb a helyzetünk a dísz-vegánokkal sem, akik azért a Burger King-be járnak a húsízű nem húsért, mert az azért mégis jobb, mint a búzafűlé.
 
Amúgy kritikusokból sincs hiányunk, és mindemellett mindegyikük valamiféle rejtett zseni, mert képesek cím alapján komplett véleményt megfogalmazni az amúgy el sem olvasott cikkről, sőt, komoly kritikákat is vallanak, persze szintén olvasatlanul. Azért ehhez kell ám tehetség!
 
Közlekedési szakembereink is vannak, akik simán megmagyarázzák, hogy fele akkora befogadóképességű úton dupla akkora forgalom hogyan haladhat zökkenőmentesen, sőt, a korábbinál gyorsabban. 
 
És építőipari tehetségeink is hemzsegnek, akik már most pontosan tudják mikor fog vagy nem fog leszakadni a Lánchíd, persze ezen véleményeik véletlenül sem párideológiai kötődésük függvényében születnek, kizárólag komoly szakmai alapokon.
 
És akkor ne is beszéljünk a millió pénzügyi és gazdasági szakemberről, mert még a végén ezekből lesz valamelyik miniszter, és akkor jaj az országnak. Olyan jól fog menni a sorunk, hogy mindenki minket irigyel majd.
 
Szóval tényleg nyugodt vagyok. Ennyi tehetséges, okos és magabiztos ember mellett ebben az országban csak rendben mehet minden, vagy még annál is jobban. Mert itt mindenki igen magasan palifikált. Vagy miszöszöm. 😃 😃

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Agymenés 238.

A higgadtság nagymestere   Sebestyén József, kárpátaljai honfitársunk tragédiája kapcsán megszólalt végre A Szakértő. Igen, így, csupa nagybetűvel. A Szakértő, akinek véleménye súlyosabb, mint egy vizes homokzsák a gátszakadásnál.    A Szakértő így szólt: „Keveset tudunk, úgyhogy ideje volna a higgadtságnak.” Majd hozzátette: „Nem tudom, hogy mi történt, a rendelkezésre álló információk ellentmondóak.”   Micsoda intellektuális piruett! Micsoda szellemi bölcsőcskehintáztatás! Az ember már-már hallja, ahogy Arisztotelész hevesen tapsol odafent.   Apró, egészen apró szépséghiba, hogy ha ugyanezeket a mondatokat valaki például Bucsa kapcsán írta volna le – ne adj’ Isten, az első napokban –, azonnal rácsapták a pecsétet: „Konteós! Putyin-bérenc! Fake news mocsok!” Majd behajították a véleménybányába, ahol már izzadva robotolt pár ezer másik, akik csak annyit mertek kérdezni: „Biztos, hogy minden úgy van?”   De most! Most végre győzött a mértéktartás! A higgadtsá...

Agymenés 730.

A hulladékszállítás mint vallásos várakozás   Nálunk csütörtökön viszik el a szemetet. Ez nem információ, hanem hitvallás. Volt már így, működött, megszoktuk.   December 25-én – karácsony első napján, csütörtökön – csoda történt: elvitték. Meghatódtunk. Azt hittük, ez már az ünnepi szeretet része, a szemét is megváltásra talált.   Január 1-jén viszont nem. Ünnep van, érthető, nekik a karácsony nem, csak az újév az ünnep. Senki nem szólt, hogy majd szombaton. Így az utca nagy része nem rakta ki. Mert nem vagyunk gondolatolvasók, csak lakók.   Ezután vártuk a következő csütörtököt, mint Messiást. Reggel óta kint álltak a kukák, katonás rendben, fegyelmezetten, reménykedve. Az utca készen állt. A kukák is.   Aztán jött a hír: az időjárás miatt nem jönnek.   Kint közben a főút csontszáraz, mikrobuszok járnak ki-be, teherautók suhanak, ajtók nyílnak, záródnak, az élet zajlik.   De a szemétszállító nem jön. Őt az időjárás mélyen megérintette.   Így majd...

Agymenés 841.

  A laborpatkány eleinte csak egy volt a sok közül. Szürke, jelentéktelen kispatkány, enyhén remegő bajusszal és azzal a fajta alázattal, amit kizárólag azok ismernek, akik pontosan tudják, hogy a sajt mindig valaki másé.       Aztán egy napon rájött valamire. Nem arra, hogy hol a kijárat, hanem arra, hogy a kijárat nem is érdekes. A sajt viszont igen.   És a sajt nem ott van, ahol a többiek keresik, hanem ott, ahol a kísérletvezető hagyja.   A laborpatkány tehát új stratégiát választott. Nem kaparta tovább a falat, nem rágta a rácsot, nem szervezett rágcsáló-összefogást a közös szabadságért. Nem. Ő felnézett, pontosan oda, ahol a fehér köpeny volt látható.   És egyszer csak kapott egy morzsát. A többiek ekkor még hitték, hogy ez véletlen, a laborpatkány viszont már tudta: ez karrier.   Először csak jelzett, nagyon finoman. Ha a többi patkány túl hangosan zörgött, ő csendben meghúzódott. Ha valaki új alagutat kezdett ásni, ő véletlenül jelezte, ho...