Ugrás a fő tartalomra

Agymenés 140.

 


Van a falunkban egy kicsike posta. Két ablak, amiből egy működik, mert pont elég, egy asztal, két szék. A postás hölgy a nem használt ablak elé egy gyermek asztalt rakott, kisszékekkel, ceruzával, színezővel, hogy a kicsik ne unatkoznak, amig anyu vagy apu a dolgait intézi. Szerették is a kisemberek. Ám a ceruzákat, zsírkrétákat valaki elvitte. Csak úgy. Gondolom, bedugta a táskába, miközben összeterelte indulásra a csemetéket. Azt gondolta, otthon, nála jobb helyen van. Ha szólt volna, hogy kell a gyereknek, valaki biztos ad neki, de nem. Ellopta, más gyerekek elől.
 
Erről pedig az jutott eszembe, hogy visszatérő téma a feltörekvő, ifjú politikusok kampánybeszédeiben a "nincs-vécépapír-a-kórházakban-rendelőkben" téma. Mert nincs. És azért nincs, mert ellopják. Hazaviszik. Azt is, ami zárható dobozban van, mondjuk tény, azt kicsivel tovább tart letekerni és elrakni. Akkor meg minek venni, pénzt, súlyos százezreket áldozni rá, kitenni, felügyelni? Úgyis elviszik. Vécépapír élt 5 percet. Ha már tízet, veterán.
 
És azt mondom, ne is legyen, mert az én adómból ne legyen kétperces klotyópapír. Az én adóforintjaimból inkább vegyenek gyógyszert, fizessék a takarítót, én meg ha a rendelőbe megyek, viszem a táskában a papírzsepimet.
Mert nem akarok megélhetési tarhásokat, tolvajokat támogatni, és ezért pont okádok ettől a nagyon silány kampánydumától. 
 
Mert tudjátok mit? Anno, vagy 30 éve a barátnőmnek volt egy színvonalas borozója és egy presszója. Nem filléres köpködő a szegény alkeszeknek, hanem igényes, nivós közönségnek való hely. Elit környéken. Egyszer elkísértem beszerző körútra. Tudjátok, mit vett? 5 vécéülőkét és vagy 4 csapot. Nem értettem. Elmesélte. Ellopják. Leszerelik és elviszik. Mindent. Akkor vajon a vécépapírt miért hagynák ott? Miért hagynák ott bárhol is?
 
Szóval hagyjuk a hülyeséget. Aki ismeri a valós életet és nem csak a magánkórházak elit környezetét, az érti. Bár nemrégiben pont magánkórházban rakta néni marokszám a kéztörlőt a táskájába. Az se zavarta, hogy mellette mosom a kezem. Az neki járt, úgy vélhette, joga van hozzá a 30-40 ezres vizsgálat mellett. Mert én is oda járok, ugyanis tényleg vannak bajok az egészségügyben. Vannak még bajok, de az nem a vécépapír és nem a lépcsőház tetején a vasajtó hőmérséklete. Van még kérdés vécépapír ügyben?

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Agymenés 238.

A higgadtság nagymestere   Sebestyén József, kárpátaljai honfitársunk tragédiája kapcsán megszólalt végre A Szakértő. Igen, így, csupa nagybetűvel. A Szakértő, akinek véleménye súlyosabb, mint egy vizes homokzsák a gátszakadásnál.    A Szakértő így szólt: „Keveset tudunk, úgyhogy ideje volna a higgadtságnak.” Majd hozzátette: „Nem tudom, hogy mi történt, a rendelkezésre álló információk ellentmondóak.”   Micsoda intellektuális piruett! Micsoda szellemi bölcsőcskehintáztatás! Az ember már-már hallja, ahogy Arisztotelész hevesen tapsol odafent.   Apró, egészen apró szépséghiba, hogy ha ugyanezeket a mondatokat valaki például Bucsa kapcsán írta volna le – ne adj’ Isten, az első napokban –, azonnal rácsapták a pecsétet: „Konteós! Putyin-bérenc! Fake news mocsok!” Majd behajították a véleménybányába, ahol már izzadva robotolt pár ezer másik, akik csak annyit mertek kérdezni: „Biztos, hogy minden úgy van?”   De most! Most végre győzött a mértéktartás! A higgadtsá...
Megjegyzés küldése
További információk

Agymenés 730.

A hulladékszállítás mint vallásos várakozás   Nálunk csütörtökön viszik el a szemetet. Ez nem információ, hanem hitvallás. Volt már így, működött, megszoktuk.   December 25-én – karácsony első napján, csütörtökön – csoda történt: elvitték. Meghatódtunk. Azt hittük, ez már az ünnepi szeretet része, a szemét is megváltásra talált.   Január 1-jén viszont nem. Ünnep van, érthető, nekik a karácsony nem, csak az újév az ünnep. Senki nem szólt, hogy majd szombaton. Így az utca nagy része nem rakta ki. Mert nem vagyunk gondolatolvasók, csak lakók.   Ezután vártuk a következő csütörtököt, mint Messiást. Reggel óta kint álltak a kukák, katonás rendben, fegyelmezetten, reménykedve. Az utca készen állt. A kukák is.   Aztán jött a hír: az időjárás miatt nem jönnek.   Kint közben a főút csontszáraz, mikrobuszok járnak ki-be, teherautók suhanak, ajtók nyílnak, záródnak, az élet zajlik.   De a szemétszállító nem jön. Őt az időjárás mélyen megérintette.   Így majd...
Megjegyzés küldése
További információk

Agymenés 841.

  A laborpatkány eleinte csak egy volt a sok közül. Szürke, jelentéktelen kispatkány, enyhén remegő bajusszal és azzal a fajta alázattal, amit kizárólag azok ismernek, akik pontosan tudják, hogy a sajt mindig valaki másé.       Aztán egy napon rájött valamire. Nem arra, hogy hol a kijárat, hanem arra, hogy a kijárat nem is érdekes. A sajt viszont igen.   És a sajt nem ott van, ahol a többiek keresik, hanem ott, ahol a kísérletvezető hagyja.   A laborpatkány tehát új stratégiát választott. Nem kaparta tovább a falat, nem rágta a rácsot, nem szervezett rágcsáló-összefogást a közös szabadságért. Nem. Ő felnézett, pontosan oda, ahol a fehér köpeny volt látható.   És egyszer csak kapott egy morzsát. A többiek ekkor még hitték, hogy ez véletlen, a laborpatkány viszont már tudta: ez karrier.   Először csak jelzett, nagyon finoman. Ha a többi patkány túl hangosan zörgött, ő csendben meghúzódott. Ha valaki új alagutat kezdett ásni, ő véletlenül jelezte, ho...
Megjegyzés küldése
További információk