Ugrás a fő tartalomra

Agymenés 154.

 

 
Nem tudom, ki hogy van vele, és agyrángást kapok a karácsony előtti vásárlási láztól. Mondjuk az ünnepnapok előtti kajasokktól is, amikor is mindenki azt hiszi, ha két napig nincs bolt, mindmeghalunk jön, és ezért feltétlenül púposra pakolt bevásárlókocsival, liszt, cukor, olaj hegyekkel, és kartonszámra zsákolt vizekkel kell szlalomozni. Ugye, az a fránya mélyszegénység.
😃
Amióta sok évvel ezelőtt egy agresszív banyát kiütöttem az egyik pláza kis üzletében, csak úgy a karácsonyi előtti szeretet jegyében, nem járok vásárolni. Pedig végtelen a türelmem, de amikor Bálna Gizella a szűk polcok között negyedszer jött nekem, letaposva törékeny alkatomat, és annyit se mondott, hogy mukk, elborult az agyam. Kábé egy fejjel és vagy 60 kilóval volt több nálam, de Mike Tysont megszégyenítő módon ütöttem ki. Megborult, de hisztizni nem mert, amíg ordítottam vele, és hát nem is sérült meg, csak levert pár bizsut. Nem szép dolog, de így jártam és hát a biztonsági őrök sem díjazták két röhögés között, bár kifelé elmesélték, néha az ő idegrendszerük is kívánná az actiont így karácsony előtt.
 
Szóval azóta maximum könyvesboltba, Fressnapfba vagy parfümériába járok, és kizárólag ünnepi szezonon kívül. Karácsony előtt még a kutyakaját is rendelem, mert agyhúgykövet kapok az "anyucipicityutyikájának" tank módjára válogató némberektől, akik a vegán kutyakaja előnyeiről értekeznek kihangosított telefonon a jó ég tudja, milyen botcsinálta szakemberrel, majd elmennek kutyaruhát venni a rottweilernek vagy fésűt a meztelen kutyának. 
 
Szóval inkább rendelek, és december elejére kb. minden ajándék megvan. Sőt, inkább egész évben gyűjtögetem. Persze nem olyan szupi a fíling, mert nem lehet megtaperolni a neten a cuccot, de szerintem elmém és lelkem nyugalma a sok agyhalott, mindeniskelldeazonnal között többet ér minden taperolásnál.
 
A kaját is rendelem, pontosabban az alapanyagokat, mert nincs az az Isten, hogy a sok elmebeteg közé én bemenjek egy multiba. Épp elég, ha október 23 vagy május 1 előtt fogy el pont valami és muszáj. Hús, tojás van a falu szuper boltjában, ennél nem kell több.
 
Tényleg nem értem, és tán már sose fogom megérteni, miért hülyülnek elfelé az emberek az ünnepek előtt. Jó, amúgy is igen mély a morális és mentális szint, de ilyenkor kiderül, mindig van lejjebb. Ha valaki tudja a megoldást, ugyan, súgja már meg.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Agymenés 238.

A higgadtság nagymestere   Sebestyén József, kárpátaljai honfitársunk tragédiája kapcsán megszólalt végre A Szakértő. Igen, így, csupa nagybetűvel. A Szakértő, akinek véleménye súlyosabb, mint egy vizes homokzsák a gátszakadásnál.    A Szakértő így szólt: „Keveset tudunk, úgyhogy ideje volna a higgadtságnak.” Majd hozzátette: „Nem tudom, hogy mi történt, a rendelkezésre álló információk ellentmondóak.”   Micsoda intellektuális piruett! Micsoda szellemi bölcsőcskehintáztatás! Az ember már-már hallja, ahogy Arisztotelész hevesen tapsol odafent.   Apró, egészen apró szépséghiba, hogy ha ugyanezeket a mondatokat valaki például Bucsa kapcsán írta volna le – ne adj’ Isten, az első napokban –, azonnal rácsapták a pecsétet: „Konteós! Putyin-bérenc! Fake news mocsok!” Majd behajították a véleménybányába, ahol már izzadva robotolt pár ezer másik, akik csak annyit mertek kérdezni: „Biztos, hogy minden úgy van?”   De most! Most végre győzött a mértéktartás! A higgadtsá...

Agymenés 730.

A hulladékszállítás mint vallásos várakozás   Nálunk csütörtökön viszik el a szemetet. Ez nem információ, hanem hitvallás. Volt már így, működött, megszoktuk.   December 25-én – karácsony első napján, csütörtökön – csoda történt: elvitték. Meghatódtunk. Azt hittük, ez már az ünnepi szeretet része, a szemét is megváltásra talált.   Január 1-jén viszont nem. Ünnep van, érthető, nekik a karácsony nem, csak az újév az ünnep. Senki nem szólt, hogy majd szombaton. Így az utca nagy része nem rakta ki. Mert nem vagyunk gondolatolvasók, csak lakók.   Ezután vártuk a következő csütörtököt, mint Messiást. Reggel óta kint álltak a kukák, katonás rendben, fegyelmezetten, reménykedve. Az utca készen állt. A kukák is.   Aztán jött a hír: az időjárás miatt nem jönnek.   Kint közben a főút csontszáraz, mikrobuszok járnak ki-be, teherautók suhanak, ajtók nyílnak, záródnak, az élet zajlik.   De a szemétszállító nem jön. Őt az időjárás mélyen megérintette.   Így majd...

Agymenés 841.

  A laborpatkány eleinte csak egy volt a sok közül. Szürke, jelentéktelen kispatkány, enyhén remegő bajusszal és azzal a fajta alázattal, amit kizárólag azok ismernek, akik pontosan tudják, hogy a sajt mindig valaki másé.       Aztán egy napon rájött valamire. Nem arra, hogy hol a kijárat, hanem arra, hogy a kijárat nem is érdekes. A sajt viszont igen.   És a sajt nem ott van, ahol a többiek keresik, hanem ott, ahol a kísérletvezető hagyja.   A laborpatkány tehát új stratégiát választott. Nem kaparta tovább a falat, nem rágta a rácsot, nem szervezett rágcsáló-összefogást a közös szabadságért. Nem. Ő felnézett, pontosan oda, ahol a fehér köpeny volt látható.   És egyszer csak kapott egy morzsát. A többiek ekkor még hitték, hogy ez véletlen, a laborpatkány viszont már tudta: ez karrier.   Először csak jelzett, nagyon finoman. Ha a többi patkány túl hangosan zörgött, ő csendben meghúzódott. Ha valaki új alagutat kezdett ásni, ő véletlenül jelezte, ho...