Ugrás a fő tartalomra

Agymenés 163.

 


Valljuk be őszintén, elég súlyos képet fest az ország mentális és morális állapotáról az, amikor sok ezer ember sztárként, messiásként rajong egy komoly mentális zavarokkal küzdő, magát nem kezeltető, beteg emberért. 
 
Félreértés ne essék, az elvakult Fidesz, DK és egyéb rajongókat sem értem, mert én azért a kamaszkorral kinőttem a csepegésből, de ez a csávó, ez az új magyar messiás valami irdatlan gáz. Felülmúlja a backstagek grupikkal teli, zavaros világát.
 
És hát tényleg súlyosan betegnek kell lennie annak az embernek, aki elhiszi neki, hogy (by Mandula V. gyűjtése) a rendőrök meghamisítják a családi balhéról készült jelentést, hogy Juszt László meghamisítja a Medgyessy akasztásáról szóló, jól érthető mondatait, hogy Rogán egymilliárdos mesterséges intelligenciával meghamisítja a barátnőjével folytatott beszélgetés hangfelvételét, hogy a mentőszolgálat meghamisítja a xanaxos öngyilkossági cirkuszról szóló mentőszolgálati jelentést, hogy kétezer titkosügynök van ráállítva a nap 24 órájában, ezért kellenek az alvilági testőrök, hogy a bírók csak álbajuszban és parókában mernek kimenni a rendezvényekre, amik inkább haknik, hogy ezeken a gengeléseken a Fidesz direkt blokkolja a térerőt, sőt. az Európai Parlament odahamisítja az aláírását egy határozatra, és még az a gechi bank is meghamisítja a gyanús részvényvásárlásai időpontját. Most meg már arról haluzik, hogy valaki vagy valakik drogot fognak elhelyezni az autójában és a lakásában.
 
Szóval tényleg meséljétek már el nekem, hogy hogyan lehetséges az, hogy egy ember ilyen fokú mentális problémával sztárrá tud válni, hacsak úgy nem, hogy a rajongói is mind jobban vagy kevésbé, de betegek, éppen ezért alkalmatlanok a mindennapi döntések meghozatalára és a cselekvőképességük is erősen megkérdőjelezhető. 
 
Értem én ezt a messiásvárást, higgyétek el, megértem, de ez az összetett mentális kórkép, amit ez a gyík produkál és kiokád magából, élén a paranoiával, már komolyan veszélyes. De legalább az eddigi majdnem-messiások, a sok egyéb Péter nem volt ennyire komolyan és látványosan beteg.
 
Aki egyszer is belenézett a szemébe és hallhatta rekedt, erőtlen és rikácsoló hangját, agresszív kirohanásait, és van egy csepp sütnivalója és józan, paraszti esze, az minden utálata mellett azt mondja, inkább azt választja, aki legalább kezelhető magát. Vagy egy harmadikat. Egy negyediket. Akárkit. De egy pszichopata, narcisztikus, paranoiás elmebeteget, aki még csak a gyógyszerét se szedi (vagy valami mást szed, amit annak hisz, hogy bírja az erőltetett menetet), na azt nem. 
 
Ha annyira fontos a messiásotok, küldjétek már el orvoshoz. Akár Bécsbe..... 😃

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Agymenés 730.

A hulladékszállítás mint vallásos várakozás   Nálunk csütörtökön viszik el a szemetet. Ez nem információ, hanem hitvallás. Volt már így, működött, megszoktuk.   December 25-én – karácsony első napján, csütörtökön – csoda történt: elvitték. Meghatódtunk. Azt hittük, ez már az ünnepi szeretet része, a szemét is megváltásra talált.   Január 1-jén viszont nem. Ünnep van, érthető, nekik a karácsony nem, csak az újév az ünnep. Senki nem szólt, hogy majd szombaton. Így az utca nagy része nem rakta ki. Mert nem vagyunk gondolatolvasók, csak lakók.   Ezután vártuk a következő csütörtököt, mint Messiást. Reggel óta kint álltak a kukák, katonás rendben, fegyelmezetten, reménykedve. Az utca készen állt. A kukák is.   Aztán jött a hír: az időjárás miatt nem jönnek.   Kint közben a főút csontszáraz, mikrobuszok járnak ki-be, teherautók suhanak, ajtók nyílnak, záródnak, az élet zajlik.   De a szemétszállító nem jön. Őt az időjárás mélyen megérintette.   Így majd...

Agymenés 841.

  A laborpatkány eleinte csak egy volt a sok közül. Szürke, jelentéktelen kispatkány, enyhén remegő bajusszal és azzal a fajta alázattal, amit kizárólag azok ismernek, akik pontosan tudják, hogy a sajt mindig valaki másé.       Aztán egy napon rájött valamire. Nem arra, hogy hol a kijárat, hanem arra, hogy a kijárat nem is érdekes. A sajt viszont igen.   És a sajt nem ott van, ahol a többiek keresik, hanem ott, ahol a kísérletvezető hagyja.   A laborpatkány tehát új stratégiát választott. Nem kaparta tovább a falat, nem rágta a rácsot, nem szervezett rágcsáló-összefogást a közös szabadságért. Nem. Ő felnézett, pontosan oda, ahol a fehér köpeny volt látható.   És egyszer csak kapott egy morzsát. A többiek ekkor még hitték, hogy ez véletlen, a laborpatkány viszont már tudta: ez karrier.   Először csak jelzett, nagyon finoman. Ha a többi patkány túl hangosan zörgött, ő csendben meghúzódott. Ha valaki új alagutat kezdett ásni, ő véletlenül jelezte, ho...

Agymenés 238.

A higgadtság nagymestere   Sebestyén József, kárpátaljai honfitársunk tragédiája kapcsán megszólalt végre A Szakértő. Igen, így, csupa nagybetűvel. A Szakértő, akinek véleménye súlyosabb, mint egy vizes homokzsák a gátszakadásnál.    A Szakértő így szólt: „Keveset tudunk, úgyhogy ideje volna a higgadtságnak.” Majd hozzátette: „Nem tudom, hogy mi történt, a rendelkezésre álló információk ellentmondóak.”   Micsoda intellektuális piruett! Micsoda szellemi bölcsőcskehintáztatás! Az ember már-már hallja, ahogy Arisztotelész hevesen tapsol odafent.   Apró, egészen apró szépséghiba, hogy ha ugyanezeket a mondatokat valaki például Bucsa kapcsán írta volna le – ne adj’ Isten, az első napokban –, azonnal rácsapták a pecsétet: „Konteós! Putyin-bérenc! Fake news mocsok!” Majd behajították a véleménybányába, ahol már izzadva robotolt pár ezer másik, akik csak annyit mertek kérdezni: „Biztos, hogy minden úgy van?”   De most! Most végre győzött a mértéktartás! A higgadtsá...