Részlet egy facebook posztból: "...idén tavaszra sem sikerült megtanulniuk egyeseknek az "azért hívják a cicanadrágot cicanadrágnak, mert cicáknak kell hordaniuk nem teheneknek" című leckét."
A cicanaci az élet azon apró részlete, amitől agyfaszt kapok. Először azért, mert magától a szótól rángógörcseim vannak. Egykoron, még gyerekként - nem ma volt - nagymamám vastag, kötött cicanacikat (macskanadrág, kötött, lábfej nélküli harisnya, stb.) erőltetett rám minden hideg napon, amitől mindennek éreztem magam, csak lányosak nem. Ráadásul a nadrág alatt még kényelmetlen is volt, szoknyával idétlen - minden, csak nem szép. Minden, csak nem jó. És csúnya.
A mai cicanacik - nem szebb, kicsit sem magyaros, de számomra az emlékek miatt tolerálhatóbb néven legging-ek - sokkal szebbek, színesebbek, csicsábbak. Az ifjabb nemzedéket rossz emlék sem köti hozzá. Hordja hát boldog és boldogtalan, olyannyira, hogy lassan már tán a metroszexuális fiatal férfiak számára is elfogadott viselet lesz. Talán. Addig azonban mindenféle formájú nőnemű lény húzza magára, elfeledkezve egyetlen alapvető tényről.
Ez a tény az, hogy a cicanaci szűk. A cicanaci ráfeszül a fenékre, kirajzolja a szeméremdombot. Kirajzol és megmutat mindent, amit egyébként egy nem testképzavaros nő, aki megtanulta az "ápol és eltakar" fontosságát, inkább elrejtene. A cicanaci nem arra lett kitalálva, hogy nadrág helyett hordják. A cicanaci viselésének vannak szabályai.
Ezek 1.) tunikával viselendő 2.) hosszú pólóval viselendő 3.) miniszoknyával viselendő 4.) sorttal viselendő.
Egyszóval: a feneket és egyéb csatolt intim részeket illik - és praktikus - eltakarni.
Persze csinos, ifjú, vékony lánykák ezek nélkül, hasit mutogató pólóval is felvehetik, a szemeket nem rongálja a látvány, a férfiak nyála csepeg és csorog, még pornófilm sem kell, elég az utcára kimenniük. Ha ez a cél, a lányok lelke rajta, csak ne csodálkozzanak, ha a végén egy spanyol bordélyban kötnek ki, enyhébb esetben csak egy park bokrai alatt, egy mámoros szombat éjjel után.
Szóval a cicanaci még véletlenül sem az ápol és eltakar kategória. Olyannyira nem, hogy enyhe alaktani hiba esetén minden látszik. A rezgő fenékháj, a combokon levő kitüremkedések, a lovaglóháj - szóval minden. Testképzavar esetén ez a cicanaci viselőjét a legkevésbé sem zavarja, ugyanis meg van győződve önnön csinosságáról. Rajta kívül pedig csak a környezetében levők kb. 99 %-ának akad fenn a szeme. Félreértelmezhető a szemfelakadás, akár hiheti a delikvens elismerésnek is, pedig nem az. Inkább a sokk okozza az elváltozást.
Semmivel sem dekoratívabb a látvány, mint a komplett vasárnapi ebédet felvonultató, szűk miniszoknyák esetében. Pedig sokan azt hiszik, az jobb, mert nem feszül rá a hatalmas farra és nem rajzolja ki a szeméremdombot, ergó konszolidáltabb. Pedig nem. A karfiol, a sonka, a hurka és a narancs az ebédasztalra való és nem közszemlére.
Egyszóval ne tessenek elfelejteni: a cicanadrág közkeletű szinonimája volt egykoron a lábfej nélküli harisnya, mely lehet bár bokáig vagy térd alattig érő, akkor sem mentesít eredeti funkciója alól. Melegíteni. A divat mást diktál, de néha nem árt tükörbe is nézni. Az "ételfajtákat" pedig, ha már vannak - mert előfordulnak, ha akarjuk, ha nem - nem illik mutogatni.
Meg kellene már tanulni: nem mindig kell mindent megmutatni. A sejtetés sokszor sokkal vonzóbb, izgatóbb és izgalmasabb, mint a teljes kitárulkozás.
A cicanaci az élet azon apró részlete, amitől agyfaszt kapok. Először azért, mert magától a szótól rángógörcseim vannak. Egykoron, még gyerekként - nem ma volt - nagymamám vastag, kötött cicanacikat (macskanadrág, kötött, lábfej nélküli harisnya, stb.) erőltetett rám minden hideg napon, amitől mindennek éreztem magam, csak lányosak nem. Ráadásul a nadrág alatt még kényelmetlen is volt, szoknyával idétlen - minden, csak nem szép. Minden, csak nem jó. És csúnya.
A mai cicanacik - nem szebb, kicsit sem magyaros, de számomra az emlékek miatt tolerálhatóbb néven legging-ek - sokkal szebbek, színesebbek, csicsábbak. Az ifjabb nemzedéket rossz emlék sem köti hozzá. Hordja hát boldog és boldogtalan, olyannyira, hogy lassan már tán a metroszexuális fiatal férfiak számára is elfogadott viselet lesz. Talán. Addig azonban mindenféle formájú nőnemű lény húzza magára, elfeledkezve egyetlen alapvető tényről.
Ez a tény az, hogy a cicanaci szűk. A cicanaci ráfeszül a fenékre, kirajzolja a szeméremdombot. Kirajzol és megmutat mindent, amit egyébként egy nem testképzavaros nő, aki megtanulta az "ápol és eltakar" fontosságát, inkább elrejtene. A cicanaci nem arra lett kitalálva, hogy nadrág helyett hordják. A cicanaci viselésének vannak szabályai.
Ezek 1.) tunikával viselendő 2.) hosszú pólóval viselendő 3.) miniszoknyával viselendő 4.) sorttal viselendő.
Egyszóval: a feneket és egyéb csatolt intim részeket illik - és praktikus - eltakarni.
Persze csinos, ifjú, vékony lánykák ezek nélkül, hasit mutogató pólóval is felvehetik, a szemeket nem rongálja a látvány, a férfiak nyála csepeg és csorog, még pornófilm sem kell, elég az utcára kimenniük. Ha ez a cél, a lányok lelke rajta, csak ne csodálkozzanak, ha a végén egy spanyol bordélyban kötnek ki, enyhébb esetben csak egy park bokrai alatt, egy mámoros szombat éjjel után.
Szóval a cicanaci még véletlenül sem az ápol és eltakar kategória. Olyannyira nem, hogy enyhe alaktani hiba esetén minden látszik. A rezgő fenékháj, a combokon levő kitüremkedések, a lovaglóháj - szóval minden. Testképzavar esetén ez a cicanaci viselőjét a legkevésbé sem zavarja, ugyanis meg van győződve önnön csinosságáról. Rajta kívül pedig csak a környezetében levők kb. 99 %-ának akad fenn a szeme. Félreértelmezhető a szemfelakadás, akár hiheti a delikvens elismerésnek is, pedig nem az. Inkább a sokk okozza az elváltozást.
Semmivel sem dekoratívabb a látvány, mint a komplett vasárnapi ebédet felvonultató, szűk miniszoknyák esetében. Pedig sokan azt hiszik, az jobb, mert nem feszül rá a hatalmas farra és nem rajzolja ki a szeméremdombot, ergó konszolidáltabb. Pedig nem. A karfiol, a sonka, a hurka és a narancs az ebédasztalra való és nem közszemlére.
Egyszóval ne tessenek elfelejteni: a cicanadrág közkeletű szinonimája volt egykoron a lábfej nélküli harisnya, mely lehet bár bokáig vagy térd alattig érő, akkor sem mentesít eredeti funkciója alól. Melegíteni. A divat mást diktál, de néha nem árt tükörbe is nézni. Az "ételfajtákat" pedig, ha már vannak - mert előfordulnak, ha akarjuk, ha nem - nem illik mutogatni.
Meg kellene már tanulni: nem mindig kell mindent megmutatni. A sejtetés sokszor sokkal vonzóbb, izgatóbb és izgalmasabb, mint a teljes kitárulkozás.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése