Gyerekként azt tanították nekem, sok olyan dolog van, amit otthon szabad, utcán nem, mert az közterület. Otthon turkálhatok az orromban, pukizhatok, büföghetek, de ezeket közterületen nem illendő tennem.
Azt is mondták az őseim, hogy közterületen nem illik enni és inni. Azért vannak a presszók, pékségek és egyéb helyek, hogy ott oldjam meg. Azóta is fegyelmezetten viselkedem, enni nem szoktam, inni is csak vizet vagy üdítőt viszek magammal.
Elmondták nekem, hogy közterület az, ami az utcán van, a házon, lakáson kívül, szóval ott illik viselkednem és az együttélés íratlan szabályait betartanom. Manapság meg különösen, mert sok a kamera, szóval ha a seggedet vakarod, a fél világ nézi.
Tegnap az Erzsébet téren igyekeztem viselkedni, nem túrtam a nózim és nem vakartam a fenekem, mert közterületen voltam. Nem ettem és nem ittam alkoholt Egy parkban, ahol sok ember igyekszik jól érezni magát, próbáltam pár fotót készíteni.
Igaz, a fiatalok nagy része alkoholt iszogatva és két pofára zabálva élte a közterületi életét, de hát ez egy másik generáció. Lassan megszokjuk, hogy a villamoson nekünk kell vigyáznunk, a részeg ifjak kezéből ránk ne ömöljön a sör.
Legalábbis azt gondoltam, azért van mindez, mert ez már egy másik generáció. Aztán rájöttem (a frászt "jöttem", ráébresztettek), hogy nem ám csak ezért, hanem azért is esznek-isznak-büfögnek-röfögnek az emberek, mert az Erzsébet tér MAGÁNTERÜLET! Ha pedig magánterület, akkor nem illik viselkedni. Akkor mindenki azt csinál, amit akar.
Kissé értelmezhetetlen számomra, hogyan lehet egy közterület gyalogosforgalom céljára szolgáló része magánterület, de az lett. Szabad az orrturka és a büfi, de kizárólagosan csak abban a légtérben és csakis a tulajdonos engedélyével. Alkoholt és vizet is csak akkor lehet azon a részen fogyasztani, ha ott vetted és enni sem ehetsz hazai kolbászt, csak helyben sütött, drágán vett pizzát. A házigazda mondja meg, mit tehetsz és mit nem. Ha nincs pénzed, kuss neked, ne egyél, ne igyál! Halj éhen és szomjan.
A területet eladták. Vagy pénzért, vagy ígéretért - tök mindegy. A közterület egy része, egy park, ahol a gyerekek játszhatnának, magánterület lett, és bizony ott csak azt szabad, amit a tulaj megenged. Mert ha nem, jön a fekete ruhás csúnyabácsi és jajneked! Ha tetszel neki, békén hagy, de ha nem, hát rád pirít. Ő a házigazda kicsi pincsikéje, ő dönti el, hogy kinek mit enged meg. És te egy szót nem szólhatsz. Ha beleférsz a keretbe, megengedi, hogy idd a saját vized, edd a saját piskótádat.
Ha tetszel neki, fotózhatsz. De vigyázz! A nagy gép már kizáró ok. I-phone-nal lehet, Nikon-nal nem. Ugyanis csak a méret a lényeg, nem a cél és a szándék.
Lassan mindent eladnak, és vagy így, vagy úgy, de minden valakié lesz. A nagytesó pedig mindent lát. Les, figyel, megmond és szelektál. Ma már mindegy, mit tanítottak, mit illik és mit nem, a szabályokat már a házigazdák diktálják. De azért hidd azt, hogy itthon otthon vagy.
Azt is mondták az őseim, hogy közterületen nem illik enni és inni. Azért vannak a presszók, pékségek és egyéb helyek, hogy ott oldjam meg. Azóta is fegyelmezetten viselkedem, enni nem szoktam, inni is csak vizet vagy üdítőt viszek magammal.
Elmondták nekem, hogy közterület az, ami az utcán van, a házon, lakáson kívül, szóval ott illik viselkednem és az együttélés íratlan szabályait betartanom. Manapság meg különösen, mert sok a kamera, szóval ha a seggedet vakarod, a fél világ nézi.
Tegnap az Erzsébet téren igyekeztem viselkedni, nem túrtam a nózim és nem vakartam a fenekem, mert közterületen voltam. Nem ettem és nem ittam alkoholt Egy parkban, ahol sok ember igyekszik jól érezni magát, próbáltam pár fotót készíteni.
Igaz, a fiatalok nagy része alkoholt iszogatva és két pofára zabálva élte a közterületi életét, de hát ez egy másik generáció. Lassan megszokjuk, hogy a villamoson nekünk kell vigyáznunk, a részeg ifjak kezéből ránk ne ömöljön a sör.
Legalábbis azt gondoltam, azért van mindez, mert ez már egy másik generáció. Aztán rájöttem (a frászt "jöttem", ráébresztettek), hogy nem ám csak ezért, hanem azért is esznek-isznak-büfögnek-röfögnek az emberek, mert az Erzsébet tér MAGÁNTERÜLET! Ha pedig magánterület, akkor nem illik viselkedni. Akkor mindenki azt csinál, amit akar.
Kissé értelmezhetetlen számomra, hogyan lehet egy közterület gyalogosforgalom céljára szolgáló része magánterület, de az lett. Szabad az orrturka és a büfi, de kizárólagosan csak abban a légtérben és csakis a tulajdonos engedélyével. Alkoholt és vizet is csak akkor lehet azon a részen fogyasztani, ha ott vetted és enni sem ehetsz hazai kolbászt, csak helyben sütött, drágán vett pizzát. A házigazda mondja meg, mit tehetsz és mit nem. Ha nincs pénzed, kuss neked, ne egyél, ne igyál! Halj éhen és szomjan.
A területet eladták. Vagy pénzért, vagy ígéretért - tök mindegy. A közterület egy része, egy park, ahol a gyerekek játszhatnának, magánterület lett, és bizony ott csak azt szabad, amit a tulaj megenged. Mert ha nem, jön a fekete ruhás csúnyabácsi és jajneked! Ha tetszel neki, békén hagy, de ha nem, hát rád pirít. Ő a házigazda kicsi pincsikéje, ő dönti el, hogy kinek mit enged meg. És te egy szót nem szólhatsz. Ha beleférsz a keretbe, megengedi, hogy idd a saját vized, edd a saját piskótádat.
Ha tetszel neki, fotózhatsz. De vigyázz! A nagy gép már kizáró ok. I-phone-nal lehet, Nikon-nal nem. Ugyanis csak a méret a lényeg, nem a cél és a szándék.
Lassan mindent eladnak, és vagy így, vagy úgy, de minden valakié lesz. A nagytesó pedig mindent lát. Les, figyel, megmond és szelektál. Ma már mindegy, mit tanítottak, mit illik és mit nem, a szabályokat már a házigazdák diktálják. De azért hidd azt, hogy itthon otthon vagy.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése