Már az iskolában is mindig a tanár volt a szemét, ha egyest kaptál. Sosem te, aki nem tanult, aki inkább végigbulizta az estét vagy csevegett a barátnőjével. Csak a tanár.
Mikor elváltál, a férjed vagy a feleséged hibájából történt, mert te bizony mindent megtettél a közös nagy boldogságért. De az a szemét, az félrelépett, megcsalt, nem kommunikált, csak a gyerekkel törődött, míg te a beled kidolgoztad. (Mindig a helyezthez illő húzandó alá.)
Mi van ma? Ugyanez. Kirúgnak a munkahelyedről, de csak és kizárólag a főnök a köcsög, véletlenül sem te, aki esetleg nem végezte jól a munkáját, aki alkalmatlan volt rá, de ezt magának be nem vallotta volna. Elhagynak barátok, akiket elárultál és akiknek csak hazudtál, de ők a hibásak és sosem te. Nem te, aki persze a szíved-lelked kitetted a másikért, miközben vártad a glóriát és a hallelluját.
Olyan könnyű hárítani, annyira egyszerű mindig mást okolni. Pedig régi és igaz mondás: egy érme mindig kétoldalú. Nem ő cseszte el és nem te. Együtt. Mindig együtt. Ki többet, ki kevesebbet tett hozzá, de végül is a mennyiség itt mindegy. Lehet, hogy kicsit billeg az a mérleg, de a végeredmény szempontjából ez a legtöbbször lényegtelen. Együtt csesződött el. Valahogy mégis, az a szálka a máséban hamar gerenda lesz, míg a sajátodból simán kipeckeled. Mintha ott sem lett volna.
Áldozattá válsz, sajnáltatod és rohadtul sajnálod magad. Nem az okokat keresed, nem kimondod, hanem szurkálsz és hárítasz. Áttolsz mindent másokra, mert úgy sokkal könnyebb. Széttöröd a tükröket, mert abban csak magad látod. Vagy még egyszerűbb: elforgatod, hadd lássa csak más magamagát, de te saját magad sose. Szép a tükör háta. Sima és fénytelen, nem ad képet, nincs min elgondolkodni.
Mindig azt hiszed, csak a te sérelmed a fájó, holott mindannyian sérültek vagyunk. Ki jobban, ki kevésbé, de másét lebecsülni nem fair játék.
És mégis, az élet valahogy mindig arról szól, hogy még ha te is vagy a sértett, te lehetnél rohadt sértődött, valamiért folyton mások játsszák el a te szerepedet. Az élet szereposztása valahogy sosem korrekt. Ám ha a próbajátékot te cseszted el, ha te voltál az, aki sosem ért oda időben a próbákra, ha mindig csak lázadtál a rendező ötletei ellen, ha fikáztad a többiek játékát, a vége úgyis az, hogy mindenki szemét. Mindenki más, csak te nem. Szemét a rendező, szemét a többi színész, de a legszemetebb a közönség, amelyik nem tapsol a gyenge játéknak és a hamis hangoknak. A te sikertelenséged oka mindig más, mindig ők és "azok", és sosem magad.
Mondják, az élet nem habos torta. Pedig az. Azzá lehet, ha nem felejted el, hogy te csak egy kis morzsa vagy a tortában, és a sok kis morzsa együtt teszi finommá. Akkor, ha habbá nem azáltal válsz, hogy hisztizve és őrjöngve, másokat lökdösve oda akarsz kerülni, hogy másokat gyalázva, alázva magad tolod a csúcsra. Nem. Hab csak úgy lehetsz, ha mások tesznek a torta tetejére. Egy percre, egy órára, pár napra? Mindegy. Örülj! Már ha még tudsz. Mert egyet ne feledj: a hab sokszor már igen savanyú, mire kifújják a sokáig álló flakonból. A savanyú hab pedig lehet szép, de sosem finom. És a szép torta, habbal együtt gyorsan a kukába kerül.
Mikor elváltál, a férjed vagy a feleséged hibájából történt, mert te bizony mindent megtettél a közös nagy boldogságért. De az a szemét, az félrelépett, megcsalt, nem kommunikált, csak a gyerekkel törődött, míg te a beled kidolgoztad. (Mindig a helyezthez illő húzandó alá.)
Mi van ma? Ugyanez. Kirúgnak a munkahelyedről, de csak és kizárólag a főnök a köcsög, véletlenül sem te, aki esetleg nem végezte jól a munkáját, aki alkalmatlan volt rá, de ezt magának be nem vallotta volna. Elhagynak barátok, akiket elárultál és akiknek csak hazudtál, de ők a hibásak és sosem te. Nem te, aki persze a szíved-lelked kitetted a másikért, miközben vártad a glóriát és a hallelluját.
Olyan könnyű hárítani, annyira egyszerű mindig mást okolni. Pedig régi és igaz mondás: egy érme mindig kétoldalú. Nem ő cseszte el és nem te. Együtt. Mindig együtt. Ki többet, ki kevesebbet tett hozzá, de végül is a mennyiség itt mindegy. Lehet, hogy kicsit billeg az a mérleg, de a végeredmény szempontjából ez a legtöbbször lényegtelen. Együtt csesződött el. Valahogy mégis, az a szálka a máséban hamar gerenda lesz, míg a sajátodból simán kipeckeled. Mintha ott sem lett volna.
Áldozattá válsz, sajnáltatod és rohadtul sajnálod magad. Nem az okokat keresed, nem kimondod, hanem szurkálsz és hárítasz. Áttolsz mindent másokra, mert úgy sokkal könnyebb. Széttöröd a tükröket, mert abban csak magad látod. Vagy még egyszerűbb: elforgatod, hadd lássa csak más magamagát, de te saját magad sose. Szép a tükör háta. Sima és fénytelen, nem ad képet, nincs min elgondolkodni.
Mindig azt hiszed, csak a te sérelmed a fájó, holott mindannyian sérültek vagyunk. Ki jobban, ki kevésbé, de másét lebecsülni nem fair játék.
És mégis, az élet valahogy mindig arról szól, hogy még ha te is vagy a sértett, te lehetnél rohadt sértődött, valamiért folyton mások játsszák el a te szerepedet. Az élet szereposztása valahogy sosem korrekt. Ám ha a próbajátékot te cseszted el, ha te voltál az, aki sosem ért oda időben a próbákra, ha mindig csak lázadtál a rendező ötletei ellen, ha fikáztad a többiek játékát, a vége úgyis az, hogy mindenki szemét. Mindenki más, csak te nem. Szemét a rendező, szemét a többi színész, de a legszemetebb a közönség, amelyik nem tapsol a gyenge játéknak és a hamis hangoknak. A te sikertelenséged oka mindig más, mindig ők és "azok", és sosem magad.
Mondják, az élet nem habos torta. Pedig az. Azzá lehet, ha nem felejted el, hogy te csak egy kis morzsa vagy a tortában, és a sok kis morzsa együtt teszi finommá. Akkor, ha habbá nem azáltal válsz, hogy hisztizve és őrjöngve, másokat lökdösve oda akarsz kerülni, hogy másokat gyalázva, alázva magad tolod a csúcsra. Nem. Hab csak úgy lehetsz, ha mások tesznek a torta tetejére. Egy percre, egy órára, pár napra? Mindegy. Örülj! Már ha még tudsz. Mert egyet ne feledj: a hab sokszor már igen savanyú, mire kifújják a sokáig álló flakonból. A savanyú hab pedig lehet szép, de sosem finom. És a szép torta, habbal együtt gyorsan a kukába kerül.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése