Játék az egész élet. Játszik itt mindenki mindenkivel. Baráttal, ellenséggel, ismerőssel és ismeretlennel, családdal és szeretővel.
És játszik mindenki mindennel. Szavakkal, érzésekkel, gondolatokkal.
Őszintének hiszi magát és nyitottnak, mégis ahelyett, hogy kimondaná, amit érez, amit gondol, kis játékba kezd. Játszani kezd a szavakkal és a gondolatokkal. Azt hiszi, így nem bánt meg senkit, azt hiszi, így megkímél másokat, holott pont így okoz sebeket. Kicsiket vagy nagyokat, fájókat vagy csak sajgókat - végül is mindegy.
Őszintének hitt kicsi játékokkal, apró óvatoskodásokkal, hátulról jövő, bal-fület-vakarok-jobb-kézzel trükkökkel rombol le érzéseket másokban és segít nekik a falak felhúzásában. Egyre több fal felhúzásában, amibe aztán nagyokat rúghat, ha már nem jut át rajta.
Nem gyorsan, kicsit sem. Nem belerúg a másikba, nem beletép a bőrébe, hogy fájjon, mert az gyorsan múlik és hamar elfelejtődik. Nem. Lassan, egyenként szúrva a játék-sebeket. Mindig csak egy picit, aztán a sok piciből egyetlen nagy, égő és lüktető seb lesz.
Lehet, maga sem tudja, mit okoz. Lehet, nem is akar bántani. Mégis megteszi, és mire észreveszi, már nincs visszaút.
Eljátsszuk a barátságot, a szeretetet, a szerelmet, de még a haragot és a gyűlöletet is, igaz érzés pedig vajmi kevés van mögötte. A pillanat, az indulat erőt ad a játékhoz, de befejezni vajon ki fogja? Ki fogja akkor, ha elmúlik a pillanat és elmúlik az indulat? Mi lesz, ha elmúlik, ha elfelejtődik a gondolat, és már senki sem tudja, hol kezdődött, mivel indult a játék? Ki fogja semmissé tenni az örökre megragadó, mégis kimondott szavakat, ki fogja visszafordítani a visszafordíthatatlan tetteket?
Nincs, aki a sebeket leápolja, bekösse, mert a játék hamar unalmassá válik, a helyzet kényelmetlenné, az ember érdektelenné, érzései másodlagossá. A játék véget ér, és kezdődik az új, egy másik. Mással, máshol, máskor.
A játékot csak akkor folytathatod, ha a szabályokat megszeged. Ha saját szabályokat szegsz meg. Mert az élet egy játék. De a játék csak akkor jó, ha a saját játékaiddal játszod, a másét pedig békében hagyod.
"Mert van egy végzete mindenkinek. Játékosoknak és Istennek is. Végzetük beteljesül, mert a játék kezdődik és véget ér."
És játszik mindenki mindennel. Szavakkal, érzésekkel, gondolatokkal.
Őszintének hiszi magát és nyitottnak, mégis ahelyett, hogy kimondaná, amit érez, amit gondol, kis játékba kezd. Játszani kezd a szavakkal és a gondolatokkal. Azt hiszi, így nem bánt meg senkit, azt hiszi, így megkímél másokat, holott pont így okoz sebeket. Kicsiket vagy nagyokat, fájókat vagy csak sajgókat - végül is mindegy.
Őszintének hitt kicsi játékokkal, apró óvatoskodásokkal, hátulról jövő, bal-fület-vakarok-jobb-kézzel trükkökkel rombol le érzéseket másokban és segít nekik a falak felhúzásában. Egyre több fal felhúzásában, amibe aztán nagyokat rúghat, ha már nem jut át rajta.
Nem gyorsan, kicsit sem. Nem belerúg a másikba, nem beletép a bőrébe, hogy fájjon, mert az gyorsan múlik és hamar elfelejtődik. Nem. Lassan, egyenként szúrva a játék-sebeket. Mindig csak egy picit, aztán a sok piciből egyetlen nagy, égő és lüktető seb lesz.
Lehet, maga sem tudja, mit okoz. Lehet, nem is akar bántani. Mégis megteszi, és mire észreveszi, már nincs visszaút.
Eljátsszuk a barátságot, a szeretetet, a szerelmet, de még a haragot és a gyűlöletet is, igaz érzés pedig vajmi kevés van mögötte. A pillanat, az indulat erőt ad a játékhoz, de befejezni vajon ki fogja? Ki fogja akkor, ha elmúlik a pillanat és elmúlik az indulat? Mi lesz, ha elmúlik, ha elfelejtődik a gondolat, és már senki sem tudja, hol kezdődött, mivel indult a játék? Ki fogja semmissé tenni az örökre megragadó, mégis kimondott szavakat, ki fogja visszafordítani a visszafordíthatatlan tetteket?
Nincs, aki a sebeket leápolja, bekösse, mert a játék hamar unalmassá válik, a helyzet kényelmetlenné, az ember érdektelenné, érzései másodlagossá. A játék véget ér, és kezdődik az új, egy másik. Mással, máshol, máskor.
A játékot csak akkor folytathatod, ha a szabályokat megszeged. Ha saját szabályokat szegsz meg. Mert az élet egy játék. De a játék csak akkor jó, ha a saját játékaiddal játszod, a másét pedig békében hagyod.
"Mert van egy végzete mindenkinek. Játékosoknak és Istennek is. Végzetük beteljesül, mert a játék kezdődik és véget ér."
Megjegyzések
Megjegyzés küldése