„ Így mivel langyos vagy, és sem forró, sem pedig hideg: kiköplek a számból” – mondta Jézus.
Langyos lett mára már a karácsony is. Mert gyűlölik és fröcsögnek rá, agybajt kapnak és szívrohamot, agyvérzést és gyomorgörcsöt. Vitáznak azon, kinek és minek az ünnepe, hogy zsidó volt-e Jézus és ha igen, miért nem. Összevesznek azon, hogy mikor született, és ha akkor, miért máskor van a születésnap. Vitáznak, hogy ideológiát találjanak a multikulti kreálta gyűlöletükre. Jézus születése vagy a szeretet ünnepe? Keresztény, jehova, zsidó vagy éppen pogány? Mivel magyarázza agybaját és gyűlöletét? Miről szól ez a nap, mit jelent a szó: karácsony? Mi volt az, és mi lett mára, mi neked és mi másnak? Ünnep, valódi, fénnyel teli, olyan, amilyennek szeretnéd, vagy konzumidióták kreálta ajándékverseny? Agybaj vagy három nyugodt nap az évben? Küzdelem, ki utálja jobban vagy megpróbáljuk együtt szerethetővé tenni? Mi legyen neked? Te magadnak mivé teszed?
Langyos lett a karácsony. Nem szól másról, mint ki mit kapjon és mit kapott, mennyit lehet zabálni és inni, és miért jobb a tablet, mint egy bekeretezett emlékkép vagy egy kedves képeslap.
Elkezdődik a nagy karácsonyi hajcihő a céges bulikkal, ahol fehér ingen és nyakkendőben hányják és hugyozzák össze magukat a sok potyakajától és ingyenpiától. Jó magyar módra, ha ingyér' van, igen sok kell belőle. Indul a húzzunk egy nevet, és vegyünk idegennek ajándékot játéka. Cserélgessünk neveket, hátha eljut hozzánk valami értékelhető, akiről legalább annyit tudunk, milyen deziodort használ, vagy a viszki és a vodka közül melyik a kedvence. Aztán jön a bevásárlós őrület, majd a főzőcskézős hisztéria és a faállítós kurvaanyázás, papírszaggatós ajándékcsomagolás, kiégő égősor, elfogyó papírtasak, kevés lesz a díszítő szalag.
Mikorleszmárheppimiszmösz, utálomacsendeséjt, nemkellahalászlé, anyamenjükmárhaza, holegytelefontöltőlemerültem, kivettenekemeztaszart, degázezafa, minekjönátmárinéni, utálomabácsitmertböfög, jajdeszarakiskarácsony, holazújájfonom, minekkellazéjfélimise, legyenakkorheppimiszmösz de mennyünkmárhazaaaaaa!
Mert szar minden, fáradt mindenki a saját hülyeségétől, utálják hát a karácsonyt, teljes zsigerből. Nem magukat, az ünnepet, amelyik nem tud vissza-utálni. Már jó előre tele a tökük vele, mantrázzák is ezt novembertől doszt szentestéig, nehogy véletlenül valakinek jó legyen. Szokja a jónép, a szomszéd, a tánti, az ángyi, apu, anyu és a barátok: én utálom a karácsonyt! Hirdetik mindenütt: én utálom a karácsonyt! Fennen szóljon, sokan értsék! Homlokra ki a tábla, lássák is!
És utálják, mert tudják, jön a gyomorfájás, a hányás, a jajazepém hűdefáj. Mert szarul főz a mama, de le kell zabálni ott is az ajándék árát. Legalább. Inni is kell, mert az is jár, és bejgli is kell, mert sokér' volt a plazmatévé. Jön hát a no-spa, az espumisan és minden más, majd szilveszterre úgyis kiheverik, vagy ha nem, hát kisnyúl. Vagy róka.
De van ennél lejjebb is: tönkretenni más ünnepét. Olyanokét, akik szeretik. Olyanokét, akik rájöttek, nem kell beledögleni se a bevásárlásba, se a főzésbe, se a faállításba, mert lehet azt egyszerűen is. A porcica nem kiabál rád a kanapé alól, sőt, a fa sem szól vissza, ha ferde a csúcsdísz, és ki nem tojja le, hasra esik-e a légy az ablakon. Nem kell halászlé, pulyka, házi sütésű bejgli és töltött káposzta, egyétek azt, amit mindenki szeret. Ha pedig később fő meg a vacsora, hát később eszik a család. Nem kell gálába öltözni és báli sminket kreálni, nem a Hilton szállót megszégyenítő terítés a fontos és nem a gourmand menü a lényeg, hogy utána félájultan zuhanj ágyba. Nem kell belefulladni a mosogatásba és törött tányérok is előfordulnak ilyenkor. Együtt lenni legyen a cél, beszélgetni és jókat enni, inni, élvezni, hogy ez a nap egy kicsit más. Más, mint a többi. Legyen más, mert te teszed mássá. Csak ezt a pár napot a 365-ből. Filmeket, idióta meséket nézni, ponyvát olvasni, sztorizgatni vagy csak nagyokat, horkolva aludni.
De van, aki még ebbe is bele tud piszkítani, mert "utálomakarácsonyt" a szlogen. És akkor dögöljön meg a szomszéd tehene is, hadd legyen szar az ő ünnepe is! Filmek helyett jó a facebook, beszélgetni is már csak cseten lehet. Kérdésre válasz nincs, csak ha messenger hangot hall a melletted ülő. Írj hát neki, előbb reagál rá! Pikírt kis megjegyzések a kajára, utálok mindent, nem kell semmi, szájhúzogatás minden megszemlélt fára, látványos fintor az ajándékok felé. No és persze a facebook elmaradhatatlan, a karácsony és minden ünnep részévé vált világa! Csipogó telefonok vacsora közben, üzenetek, amik nem tudtak napközben jönni, amikre persze azonnal válaszolni kell. Mert azt hiszed fontos vagy, holott csak a sokadik körben jutottál észbe. Baráti posztok és fontos telefonok, rém sürgős baromságokról a szenteste közepén, a vacsoraasztalnál, az ajándékbontás alatt, vagy amikor a másik épp aludna. Azonnal megosztandó, piszkosul vicces posztok, hangosan felolvasva, hogy végére ne juss a fejezetnek, hatalmas kupleráj, hadd takaríts a sáros paták és a szétszórt mocsok után, eldugdosott és sutyiban kiöntött kaják nyomai, hogy érezd, még ebben is szar vagy.
Mindegy, hogyan, de demonstrálni: milyen szar is ez az ünnep. Hogy ez a nap sem más, mint a többi, vagy ha mégis, akkor az nagyon is utálatra méltó. Hiszen nincs nyitva a pláza, bezárt a kocsma, és nem jár a busz sem.
Legyen még lejjebb? Dobjuk fel gyorsan facebookra a kapott ajándékokat! Lehetőleg már 25-én reggel, de még biztosabb, ha rögtön szenteste éjjelén, hogy karácsony után el is lehessen költeni a pénzt. Nagynéni vázája, anyuka pulóvere, apuci utalványa? Ennyi hülyét, hogy nem tudják, te mit akarsz! Eladni hát! Nem várni, áruba bocsátani, mielőbb, azonnal! Ha meglátják, ha megtudják se baj.
Nem ismerik egymást az emberek és nem szeretik egymást az emberek. Áru lett a karácsony, kényszer és utálat tárgya. Megtette hatását a multikulti világa. Felesleges cuccok, eszeveszett pénzköltés, mértéktelen zabálás. Gyűlölik, hogy otthon ülnek, hogy nincs nyitva a pláza és a klub, nem csipsz és kóla a menü, gyűlölik, ha más boldog és élvezi az ünnepet. Utálják, ha alszik, hát felébresztik, ha szívből ad, azt lenézik.
Utálják és gyűlölik az - ég tudja már, miről is szóló - ünnepet, hát mindent megtesznek, hogy a "más" is így érezzen. Hogy mindenki eltanulja ezt a gyűlöletet.
De hidd el, te, aki ilyen vagy, langyos lehetsz csak. Se nem forró, se nem hideg. Kiköp hát a szádból nem csak Jézus, mert lehet, nem a te hited szerint való. Kiköp az élet, a boldogság, a szeretet és a nyugalom angyala is, és kiköp lassan a család, a barátok. Rájössz majd az évekkel, milyen is az az igazi, szíven ütő és piszkosul rossz társas magány. Hajrá! Gyűlöld csak tovább az ünnepet, hisz úgyis csak olyan lesz, amilyenné te teszed.
Maradok szeretettel, szépen, magam módján ünnepelve, akinek meg nem tetszik, elmehet a bús fenébe!
Langyos lett mára már a karácsony is. Mert gyűlölik és fröcsögnek rá, agybajt kapnak és szívrohamot, agyvérzést és gyomorgörcsöt. Vitáznak azon, kinek és minek az ünnepe, hogy zsidó volt-e Jézus és ha igen, miért nem. Összevesznek azon, hogy mikor született, és ha akkor, miért máskor van a születésnap. Vitáznak, hogy ideológiát találjanak a multikulti kreálta gyűlöletükre. Jézus születése vagy a szeretet ünnepe? Keresztény, jehova, zsidó vagy éppen pogány? Mivel magyarázza agybaját és gyűlöletét? Miről szól ez a nap, mit jelent a szó: karácsony? Mi volt az, és mi lett mára, mi neked és mi másnak? Ünnep, valódi, fénnyel teli, olyan, amilyennek szeretnéd, vagy konzumidióták kreálta ajándékverseny? Agybaj vagy három nyugodt nap az évben? Küzdelem, ki utálja jobban vagy megpróbáljuk együtt szerethetővé tenni? Mi legyen neked? Te magadnak mivé teszed?
Langyos lett a karácsony. Nem szól másról, mint ki mit kapjon és mit kapott, mennyit lehet zabálni és inni, és miért jobb a tablet, mint egy bekeretezett emlékkép vagy egy kedves képeslap.
Elkezdődik a nagy karácsonyi hajcihő a céges bulikkal, ahol fehér ingen és nyakkendőben hányják és hugyozzák össze magukat a sok potyakajától és ingyenpiától. Jó magyar módra, ha ingyér' van, igen sok kell belőle. Indul a húzzunk egy nevet, és vegyünk idegennek ajándékot játéka. Cserélgessünk neveket, hátha eljut hozzánk valami értékelhető, akiről legalább annyit tudunk, milyen deziodort használ, vagy a viszki és a vodka közül melyik a kedvence. Aztán jön a bevásárlós őrület, majd a főzőcskézős hisztéria és a faállítós kurvaanyázás, papírszaggatós ajándékcsomagolás, kiégő égősor, elfogyó papírtasak, kevés lesz a díszítő szalag.
Mikorleszmárheppimiszmösz, utálomacsendeséjt, nemkellahalászlé, anyamenjükmárhaza, holegytelefontöltőlemerültem, kivettenekemeztaszart, degázezafa, minekjönátmárinéni, utálomabácsitmertböfög, jajdeszarakiskarácsony, holazújájfonom, minekkellazéjfélimise, legyenakkorheppimiszmösz de mennyünkmárhazaaaaaa!
Mert szar minden, fáradt mindenki a saját hülyeségétől, utálják hát a karácsonyt, teljes zsigerből. Nem magukat, az ünnepet, amelyik nem tud vissza-utálni. Már jó előre tele a tökük vele, mantrázzák is ezt novembertől doszt szentestéig, nehogy véletlenül valakinek jó legyen. Szokja a jónép, a szomszéd, a tánti, az ángyi, apu, anyu és a barátok: én utálom a karácsonyt! Hirdetik mindenütt: én utálom a karácsonyt! Fennen szóljon, sokan értsék! Homlokra ki a tábla, lássák is!
És utálják, mert tudják, jön a gyomorfájás, a hányás, a jajazepém hűdefáj. Mert szarul főz a mama, de le kell zabálni ott is az ajándék árát. Legalább. Inni is kell, mert az is jár, és bejgli is kell, mert sokér' volt a plazmatévé. Jön hát a no-spa, az espumisan és minden más, majd szilveszterre úgyis kiheverik, vagy ha nem, hát kisnyúl. Vagy róka.
De van ennél lejjebb is: tönkretenni más ünnepét. Olyanokét, akik szeretik. Olyanokét, akik rájöttek, nem kell beledögleni se a bevásárlásba, se a főzésbe, se a faállításba, mert lehet azt egyszerűen is. A porcica nem kiabál rád a kanapé alól, sőt, a fa sem szól vissza, ha ferde a csúcsdísz, és ki nem tojja le, hasra esik-e a légy az ablakon. Nem kell halászlé, pulyka, házi sütésű bejgli és töltött káposzta, egyétek azt, amit mindenki szeret. Ha pedig később fő meg a vacsora, hát később eszik a család. Nem kell gálába öltözni és báli sminket kreálni, nem a Hilton szállót megszégyenítő terítés a fontos és nem a gourmand menü a lényeg, hogy utána félájultan zuhanj ágyba. Nem kell belefulladni a mosogatásba és törött tányérok is előfordulnak ilyenkor. Együtt lenni legyen a cél, beszélgetni és jókat enni, inni, élvezni, hogy ez a nap egy kicsit más. Más, mint a többi. Legyen más, mert te teszed mássá. Csak ezt a pár napot a 365-ből. Filmeket, idióta meséket nézni, ponyvát olvasni, sztorizgatni vagy csak nagyokat, horkolva aludni.
De van, aki még ebbe is bele tud piszkítani, mert "utálomakarácsonyt" a szlogen. És akkor dögöljön meg a szomszéd tehene is, hadd legyen szar az ő ünnepe is! Filmek helyett jó a facebook, beszélgetni is már csak cseten lehet. Kérdésre válasz nincs, csak ha messenger hangot hall a melletted ülő. Írj hát neki, előbb reagál rá! Pikírt kis megjegyzések a kajára, utálok mindent, nem kell semmi, szájhúzogatás minden megszemlélt fára, látványos fintor az ajándékok felé. No és persze a facebook elmaradhatatlan, a karácsony és minden ünnep részévé vált világa! Csipogó telefonok vacsora közben, üzenetek, amik nem tudtak napközben jönni, amikre persze azonnal válaszolni kell. Mert azt hiszed fontos vagy, holott csak a sokadik körben jutottál észbe. Baráti posztok és fontos telefonok, rém sürgős baromságokról a szenteste közepén, a vacsoraasztalnál, az ajándékbontás alatt, vagy amikor a másik épp aludna. Azonnal megosztandó, piszkosul vicces posztok, hangosan felolvasva, hogy végére ne juss a fejezetnek, hatalmas kupleráj, hadd takaríts a sáros paták és a szétszórt mocsok után, eldugdosott és sutyiban kiöntött kaják nyomai, hogy érezd, még ebben is szar vagy.
Mindegy, hogyan, de demonstrálni: milyen szar is ez az ünnep. Hogy ez a nap sem más, mint a többi, vagy ha mégis, akkor az nagyon is utálatra méltó. Hiszen nincs nyitva a pláza, bezárt a kocsma, és nem jár a busz sem.
Legyen még lejjebb? Dobjuk fel gyorsan facebookra a kapott ajándékokat! Lehetőleg már 25-én reggel, de még biztosabb, ha rögtön szenteste éjjelén, hogy karácsony után el is lehessen költeni a pénzt. Nagynéni vázája, anyuka pulóvere, apuci utalványa? Ennyi hülyét, hogy nem tudják, te mit akarsz! Eladni hát! Nem várni, áruba bocsátani, mielőbb, azonnal! Ha meglátják, ha megtudják se baj.
Nem ismerik egymást az emberek és nem szeretik egymást az emberek. Áru lett a karácsony, kényszer és utálat tárgya. Megtette hatását a multikulti világa. Felesleges cuccok, eszeveszett pénzköltés, mértéktelen zabálás. Gyűlölik, hogy otthon ülnek, hogy nincs nyitva a pláza és a klub, nem csipsz és kóla a menü, gyűlölik, ha más boldog és élvezi az ünnepet. Utálják, ha alszik, hát felébresztik, ha szívből ad, azt lenézik.
Utálják és gyűlölik az - ég tudja már, miről is szóló - ünnepet, hát mindent megtesznek, hogy a "más" is így érezzen. Hogy mindenki eltanulja ezt a gyűlöletet.
De hidd el, te, aki ilyen vagy, langyos lehetsz csak. Se nem forró, se nem hideg. Kiköp hát a szádból nem csak Jézus, mert lehet, nem a te hited szerint való. Kiköp az élet, a boldogság, a szeretet és a nyugalom angyala is, és kiköp lassan a család, a barátok. Rájössz majd az évekkel, milyen is az az igazi, szíven ütő és piszkosul rossz társas magány. Hajrá! Gyűlöld csak tovább az ünnepet, hisz úgyis csak olyan lesz, amilyenné te teszed.
Maradok szeretettel, szépen, magam módján ünnepelve, akinek meg nem tetszik, elmehet a bús fenébe!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése