Ugrás a fő tartalomra

Agymenés 137.

Kérdezgeti itt a facebook, hogy mi jár a fejemben. Az, hogy mi a frásznak akarja tudni, hogy ha leírom, megírom, és jól letilt, rejtély. Biztos ugyanazért, amiért különféle szolgáltatók, taxik és egyebek is rögzítik a hangodat, "jó lesz az még valamore" alapon.
 
Meg azon jár még az agyam, hogy vannak itten bizonyos csoportokhoz tartozó emberek - és nem, nem gondolok semmilyen vallási vagy etnikai vagy ideológiai csoportra, aki magára ismer, öltözzön nyugodtan -, akik ajvékolnak vadul a szólás- és véleménynyilvánítási szabadságért. Aztán ha valaki nekik nem tetsző véleményt ír, azonnal jelentgetik. Ugyanezek folyton ágálnak, hogy az ÁVH-s múltra hajazó időket élünk, de ha egy vitában vesztésre állónak érzik magukat (mondjuk már ez is paradoxon, mert egy vitának sosincsenek vesztesei), akkor azonnal klaviatúrát verve üvöltenek tiltásért, törlésért, felkoncolásért, kivégzésért. Csak amolyan ávéhás módon. Azértmertcsak. Dögöljön meg mindenki, aki nem vallja szabadon az ő véleményüket.
 
Meg azon is jár az agyam, hogy mindenki ámérikát akarja majmolni. Van itten valóságshow, meg szabadság, meg gyülekezési jog, meg a rohadalom tudja mi, a sok szar (mint meki, burger, kóla és társai) mellett. Csak aztán valamilyen rejtélyes módon a rém ámérikai (khm...ezt azért vitatom, max. állampolgárságú) face tulajdonos teszi a világon a legtöbbet a szólás- és véleménynyilvánítási szabadság ellen. 
 
 

 
Na de azért óvatosan. Az oldalakat ritkán tiltja, és a gazdi tiltása alatt is naponta ötször küldi, mennyiért reklámozhatod meg azt az oldalt, ahonnan simán és szó nélkül törölték a posztod. Mert a pénz, a profit über alles. Ennyire azért nem korlátozó a szentem.
 
Meg az is jár az eszemben, hogy ordibálnak itt a ballibek, a fene nagy demokraták, hogy gyűlöletkeltés, meg gyűlöletbeszéd, meg csürhe, meg ajajjaj, aztán ömlik belőlük a bannolós gyűlölködés, úgy jelentgetnek, hogy a komcsi idők dicsőségére válna, és úgy rombolnak várost trendi antifa jelszavakat skandálva (amiket nem is értenek), hogy a jobbos csúnya nácikok sírva könyörögnek a recepetért, a focihuligánok is csak álmélkodva lesnek.
 
Szóval hajrá szabadság, szólásszabadság, véleménynyilvánítási szabadság, és dögöljön meg mindenki, akinek más a véleménye, mint amit a nagy ámérikai főnök testvér előírt.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Agymenés 238.

A higgadtság nagymestere   Sebestyén József, kárpátaljai honfitársunk tragédiája kapcsán megszólalt végre A Szakértő. Igen, így, csupa nagybetűvel. A Szakértő, akinek véleménye súlyosabb, mint egy vizes homokzsák a gátszakadásnál.    A Szakértő így szólt: „Keveset tudunk, úgyhogy ideje volna a higgadtságnak.” Majd hozzátette: „Nem tudom, hogy mi történt, a rendelkezésre álló információk ellentmondóak.”   Micsoda intellektuális piruett! Micsoda szellemi bölcsőcskehintáztatás! Az ember már-már hallja, ahogy Arisztotelész hevesen tapsol odafent.   Apró, egészen apró szépséghiba, hogy ha ugyanezeket a mondatokat valaki például Bucsa kapcsán írta volna le – ne adj’ Isten, az első napokban –, azonnal rácsapták a pecsétet: „Konteós! Putyin-bérenc! Fake news mocsok!” Majd behajították a véleménybányába, ahol már izzadva robotolt pár ezer másik, akik csak annyit mertek kérdezni: „Biztos, hogy minden úgy van?”   De most! Most végre győzött a mértéktartás! A higgadtsá...
Megjegyzés küldése
További információk

Agymenés 730.

A hulladékszállítás mint vallásos várakozás   Nálunk csütörtökön viszik el a szemetet. Ez nem információ, hanem hitvallás. Volt már így, működött, megszoktuk.   December 25-én – karácsony első napján, csütörtökön – csoda történt: elvitték. Meghatódtunk. Azt hittük, ez már az ünnepi szeretet része, a szemét is megváltásra talált.   Január 1-jén viszont nem. Ünnep van, érthető, nekik a karácsony nem, csak az újév az ünnep. Senki nem szólt, hogy majd szombaton. Így az utca nagy része nem rakta ki. Mert nem vagyunk gondolatolvasók, csak lakók.   Ezután vártuk a következő csütörtököt, mint Messiást. Reggel óta kint álltak a kukák, katonás rendben, fegyelmezetten, reménykedve. Az utca készen állt. A kukák is.   Aztán jött a hír: az időjárás miatt nem jönnek.   Kint közben a főút csontszáraz, mikrobuszok járnak ki-be, teherautók suhanak, ajtók nyílnak, záródnak, az élet zajlik.   De a szemétszállító nem jön. Őt az időjárás mélyen megérintette.   Így majd...
Megjegyzés küldése
További információk

Agymenés 841.

  A laborpatkány eleinte csak egy volt a sok közül. Szürke, jelentéktelen kispatkány, enyhén remegő bajusszal és azzal a fajta alázattal, amit kizárólag azok ismernek, akik pontosan tudják, hogy a sajt mindig valaki másé.       Aztán egy napon rájött valamire. Nem arra, hogy hol a kijárat, hanem arra, hogy a kijárat nem is érdekes. A sajt viszont igen.   És a sajt nem ott van, ahol a többiek keresik, hanem ott, ahol a kísérletvezető hagyja.   A laborpatkány tehát új stratégiát választott. Nem kaparta tovább a falat, nem rágta a rácsot, nem szervezett rágcsáló-összefogást a közös szabadságért. Nem. Ő felnézett, pontosan oda, ahol a fehér köpeny volt látható.   És egyszer csak kapott egy morzsát. A többiek ekkor még hitték, hogy ez véletlen, a laborpatkány viszont már tudta: ez karrier.   Először csak jelzett, nagyon finoman. Ha a többi patkány túl hangosan zörgött, ő csendben meghúzódott. Ha valaki új alagutat kezdett ásni, ő véletlenül jelezte, ho...
Megjegyzés küldése
További információk