Ugrás a fő tartalomra

Agymenés 137.

Kérdezgeti itt a facebook, hogy mi jár a fejemben. Az, hogy mi a frásznak akarja tudni, hogy ha leírom, megírom, és jól letilt, rejtély. Biztos ugyanazért, amiért különféle szolgáltatók, taxik és egyebek is rögzítik a hangodat, "jó lesz az még valamore" alapon.
 
Meg azon jár még az agyam, hogy vannak itten bizonyos csoportokhoz tartozó emberek - és nem, nem gondolok semmilyen vallási vagy etnikai vagy ideológiai csoportra, aki magára ismer, öltözzön nyugodtan -, akik ajvékolnak vadul a szólás- és véleménynyilvánítási szabadságért. Aztán ha valaki nekik nem tetsző véleményt ír, azonnal jelentgetik. Ugyanezek folyton ágálnak, hogy az ÁVH-s múltra hajazó időket élünk, de ha egy vitában vesztésre állónak érzik magukat (mondjuk már ez is paradoxon, mert egy vitának sosincsenek vesztesei), akkor azonnal klaviatúrát verve üvöltenek tiltásért, törlésért, felkoncolásért, kivégzésért. Csak amolyan ávéhás módon. Azértmertcsak. Dögöljön meg mindenki, aki nem vallja szabadon az ő véleményüket.
 
Meg azon is jár az agyam, hogy mindenki ámérikát akarja majmolni. Van itten valóságshow, meg szabadság, meg gyülekezési jog, meg a rohadalom tudja mi, a sok szar (mint meki, burger, kóla és társai) mellett. Csak aztán valamilyen rejtélyes módon a rém ámérikai (khm...ezt azért vitatom, max. állampolgárságú) face tulajdonos teszi a világon a legtöbbet a szólás- és véleménynyilvánítási szabadság ellen. 
 
 

 
Na de azért óvatosan. Az oldalakat ritkán tiltja, és a gazdi tiltása alatt is naponta ötször küldi, mennyiért reklámozhatod meg azt az oldalt, ahonnan simán és szó nélkül törölték a posztod. Mert a pénz, a profit über alles. Ennyire azért nem korlátozó a szentem.
 
Meg az is jár az eszemben, hogy ordibálnak itt a ballibek, a fene nagy demokraták, hogy gyűlöletkeltés, meg gyűlöletbeszéd, meg csürhe, meg ajajjaj, aztán ömlik belőlük a bannolós gyűlölködés, úgy jelentgetnek, hogy a komcsi idők dicsőségére válna, és úgy rombolnak várost trendi antifa jelszavakat skandálva (amiket nem is értenek), hogy a jobbos csúnya nácikok sírva könyörögnek a recepetért, a focihuligánok is csak álmélkodva lesnek.
 
Szóval hajrá szabadság, szólásszabadság, véleménynyilvánítási szabadság, és dögöljön meg mindenki, akinek más a véleménye, mint amit a nagy ámérikai főnök testvér előírt.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Agymenés 730.

A hulladékszállítás mint vallásos várakozás   Nálunk csütörtökön viszik el a szemetet. Ez nem információ, hanem hitvallás. Volt már így, működött, megszoktuk.   December 25-én – karácsony első napján, csütörtökön – csoda történt: elvitték. Meghatódtunk. Azt hittük, ez már az ünnepi szeretet része, a szemét is megváltásra talált.   Január 1-jén viszont nem. Ünnep van, érthető, nekik a karácsony nem, csak az újév az ünnep. Senki nem szólt, hogy majd szombaton. Így az utca nagy része nem rakta ki. Mert nem vagyunk gondolatolvasók, csak lakók.   Ezután vártuk a következő csütörtököt, mint Messiást. Reggel óta kint álltak a kukák, katonás rendben, fegyelmezetten, reménykedve. Az utca készen állt. A kukák is.   Aztán jött a hír: az időjárás miatt nem jönnek.   Kint közben a főút csontszáraz, mikrobuszok járnak ki-be, teherautók suhanak, ajtók nyílnak, záródnak, az élet zajlik.   De a szemétszállító nem jön. Őt az időjárás mélyen megérintette.   Így majd...

Agymenés 841.

  A laborpatkány eleinte csak egy volt a sok közül. Szürke, jelentéktelen kispatkány, enyhén remegő bajusszal és azzal a fajta alázattal, amit kizárólag azok ismernek, akik pontosan tudják, hogy a sajt mindig valaki másé.       Aztán egy napon rájött valamire. Nem arra, hogy hol a kijárat, hanem arra, hogy a kijárat nem is érdekes. A sajt viszont igen.   És a sajt nem ott van, ahol a többiek keresik, hanem ott, ahol a kísérletvezető hagyja.   A laborpatkány tehát új stratégiát választott. Nem kaparta tovább a falat, nem rágta a rácsot, nem szervezett rágcsáló-összefogást a közös szabadságért. Nem. Ő felnézett, pontosan oda, ahol a fehér köpeny volt látható.   És egyszer csak kapott egy morzsát. A többiek ekkor még hitték, hogy ez véletlen, a laborpatkány viszont már tudta: ez karrier.   Először csak jelzett, nagyon finoman. Ha a többi patkány túl hangosan zörgött, ő csendben meghúzódott. Ha valaki új alagutat kezdett ásni, ő véletlenül jelezte, ho...

Agymenés 551.

A TOLERANCIA NAGY VÉGSŐ GYŐZELME   Elérkeztünk hát a civilizáció csúcsára. A tolerancia diadalmenete beért a célba, lobog a zászló, csillog a konfetti, és mindenki boldog — kivéve azokat, akik még képesek gondolkodni. Ők már csak suttogva beszélnek, lehúzott redőny mögött, mint a régi rendszerben a rendszerkritikusok. Csak most nem a párt, hanem a „jóérzésű közösség” jön értük, kommentben, caps lockkal.   Régen a tudás hatalom volt, ma inkább provokáció. A vélemény bűncselekmény, ha nem trendi; a humor gyűlöletbeszéd , ha valaki megsértődik rajta. És a logika? Az már mikrosértés, mert “lehúzza az önbecsülését azoknak, akik inkább érzésből élnek, mint értelemből.” A modern kor új bölcse azt mondja: ne gondolkodj, érezz! — és ha érzel, csak pozitívat, lehetőleg szivárványos szűrővel. Aki pedig mégis gondolkodni mer, az „toxikus”, „kirekesztő” vagy „intellektuálisan elnyomó”.   Szóval igen, Dosztojevszkij megjósolta a jövőt: eljön az idő, amikor a gondolkodás diszkriminatív ...