2 éves sztori. De az alap probléma ma is aktuális. Sajnos. A pénzünk után azóta is futunk, az élősködő pedig élik világukat.
Sablon mondat, hogy Magyarországon, nincs igazságszolgáltatás, de bátran ki merem jelenteni, hogy már jogszolgáltás sem. Lehet a jelenlegi kormányt sok mindenért dicsérni, el lehet ismerni mindent, amit jól csinálnak, de az tény, hogy a közigazgatás és benne a bíróságok romokban hevernek. Romokban? Inkább mélyen alatta. Nem csak koncepciós perek, de minden szakmaiságot nélkülöző, laikus által is megkérdőjelezhető, eljárási hibákkal teli perek, a jogszabályok és törvények arcon köpése már mindennapos.
Aki ismer, az tudja, hogy van egy házunk vidéken, Gödöllőtől nem messze, pontosabban a fiamnak, amit anno, 2008-ban, amikor az apjukkal elváltunk, el akartunk adni. Jelentkezett egy vevő, de különféle okok miatt az adásvételre csak 2010 után kerülhetett volna sor. Ez nem jelentett gondot. Mi akkor vidéken éltünk, ezért a szomszédnál volt egy kulcs vészhelyzet esetére. Ezt a vevő valamilyen módon, kerti gaz kiirtására hivatkozva, a tudtunk nélkül kicsalta tőle, és nemes egyszerűséggel fizetés nélkül, pontosabban egy nagyon, de nagyon töredék rész megfizetése után beköltözött. Hamisított papírt egy - azóta elhunyt, idős - ügyvéd segítségével, miszerint birtokba engedtem. Mondjuk, amikor a dátum szerint aláírtam, pont Olaszországban voltam, de sebaj, ez senkit nem érdekelt. Ezzel a papírral bejelentkezett, átíratta a közműveket és nekiállt mindenfélét átalakítani a házban. A korábban használható, pusztán a csempét nélkülöző fürdőszobát szétverte, ajtókat falazott be és nyitott másutt, a vécébe zuhanyt telepített, de mosdó az egész házban nincs, azóta is azon gondolkodom, szarás után hol mosták a kezüket.
2013-ban kezdődött el néhány jogi kör lefutása után a per, amely hosszú évekig tartott. Négy bírónk volt, ebből az első és a harmadik ugyanaz, lett vagy három részítélet, ők sokat meg sem fellebbeztek. Aki ért valamit a joghoz, annak már az a tény érdekes lesz, hogy két évig érdemi ellenkérelmük sem volt, mégis három havonta volt valami tárgyalásnak nevezett akármi, és ezt a bíró hagyta, ahelyett, hogy akkor és ott lezárja a pert és nincs évekig tartó ámokfutás.
Végül persze lezárult a per, azóta már Strasbourgban van az ügy, ahol a magyar államnak vélemény kérése nélkül küldték meg, mert vérlázító módon elhúzták a teljes nyilvánvalóságok ellenére is a peres eljárást. Ez azért elég sokatmondó.
A kilakoltatási végzésük a végleges - 2021-es - perlezárás előtt jóval, immáron két és fél éve jogerőssé vált, azóta ezzel szórakoztak, szavakon vitatkozott a bíróság és a végrehajtó, ezek meg élték életüket a házunkban, mint Marci Hevesen.
De ennek most vége lett, karhatalommal rakták ki őket a hét közepén, és így 14 év, 26 tárgyalás után végre a két kezünkkel épített házunkat láthattuk belülről is. Amikor pár éve a bíróság által kirendelt értékbecslővel ott voltunk, rendőrt kellett hívnunk ahhoz, hogy egyáltalán a szakértőt és az ügyvédünket beengedjék, a fiamnak konkrétan nekimentek.
Azokon a pár évvel ezelőtti képeken kívül elképzelésünk sem volt szerdáig, mi vár ránk odabenn, a kinti állapotokat is csak részlegesen láttuk, így az elsődleges feladatunk a helyzet felmérése volt.
Hát, el kell mondanom, hogy a magyar jogrend itt is bicsaklik, ugyanis teljes kiürítést írt az ítélet, ehhez képest minden szarjukat itt hagyták, tele a ház, a kertben engedély nélkül felhúzott romladék melléképület, roncs és hulladék hegyek. Ezeket még nekem kell tárolni két hónapig, és ha nem viszi el, az én költségemre kell elszállíttatnom.
Kiürítésről már szó sincs, örülhetek, hogy elkotródtak , és még csak hat számjegyű az eddig felfedezett kár, nem milliós nagyságrendű. Bár, ha a jogerős tartozásukat is hozzáadjuk, akkor de, már nyolc az a számjegy.
Persze behajtani a bíróság által megítélt összeget és a károkat esélytelen. Anyuka, aki szintén adós a perben, özvegyi nyugdíjból él a négyszintes házban, drogbizniszes fiacskájával, BMW-vel a ház előtt, de pénze, az nincs. A gyereknek, aki asszonnyal, pujával és a kalapos-pipás nagymamával a házunkban garázdálkodott, bejelentett állása semmi, nevén semmi, még a kertben álló roncsok gazdáit is órákig kereste a kilakoltatásra érkező rendőr, de neki és asszonykájának is jó nagy a pofája, mert itt is BMW a ház előtt. A kilakoltatáson látványosan partvissal és felmosóval rohangált a vehemens menyecske, de a házban olyan retek volt, ahol a papok már nem táncolnak, hogy egy patkány örömünnepet ülne. És még mindig nem tudom, szarás után hol mosták kezet....
Mondjuk vérlázító, hogy mindezt a magyar jog megengedi. Megengedi, hogy bárki bárkinek a tulajdonába beköltözzön, ott szabadon garázdálkodjon, azt tulajdonaként kezelje - fizetés nélkül. És megengedi, hogy nekem a hazámat kelljen perelnem, hogy a te és az én adóforintjaimból majd egyszer kártalanítsanak, miközben sem az elkövető, de a pert évekig húzgáló, a munkáját gyatrán végző bíróság sem kap nem hogy bírságot, de még egy ejnyebejnyét sem. És a végrehajtó sem, aki egy két éve lefoglalt kocsi sorsáról sem tud semmit, a pénz behajtásán nem is dolgozik, de legalább van.
Mindegy. Egyszer a végére érünk, de mindez nem sikerült volna, ha nincs egy csupaszív, szakmailag elkötelezett és emberileg csillagos ötös ügyvéd, aki éveken át végig küzdött velünk.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése