Ugrás a fő tartalomra

Agymenés 142.

 


Komolyan megkérdezik újra és újra emberek, meddig tűrjük még a kilakoltatásokat, és hogyan lesz a hárommilliós hitelből harmincmilliós tartozás? Komolyan téma ez még mindig? 
 
Ez is csak fotelforradalom, sok, nagyon sok év online harca, szájkarate.
Hát elmesélem. Pont ugyanúgy lesz, ahogyan a 370 forintos BKK jegyből 16 ezres bírság, ahogy a 175 forintos óránkénti parkolási díjból 40-50-100 ezres bírság. Hogyan veszik el egy ötperces parkolásért cserébe emberek autóját, több havi fizetését, esetleg otthonát? Hát így.
 
Csodás faktoring cégek áldásos tevékenységével, olyanokkal, akiknél amikor nekik kellene pervesztesség miatt fizetni, a pénztárban érdekes módon nincs kiadási pénztárbizonylat. Olyanokkal, akik csak úgy bekopognak, hogy vinnék a tévét, mosógépet, de jobb napjaikon akár neked is eladnák a saját hiteleket féláron. Sőt, volt, hogy 25 százalékáért. Akár volt hiteled, akár nem, mert szerintük úgyis csak nekik lehet igazuk, hiszen van pénzük ügyvédre, ami a kisembernek a luxus kategória.
 
És pont ugyanaddig fogja tűrni a nép a faktoring cégek ámokfutását, amilyen régóta tűri ezt a fajta uzsorát, némán, együttműködve, még egy hisztit sem kiverve, csak a Bubiv szekrénysor árnyékában, a panel nyolcadikon lázadva, szigorúan csak a közösségi médiában.
 
Pont ugyanaddig fognak a végrehajtók és a zömében idegen kézben lévő faktoring cégek zsírosra hízni másokon, és benyelni, hogy néha, nagy ritkán még a számukra sajnos oly kevéssé ismert börtön is gyógyüdülés legyen.
 
Csak azért tűrik az emberek, mert ez nem fáj annyira, mert egyszerre mégsem olyan sok. A teszt évek óta ment, évek óta nézgélték, mennyire nyeli be a sok birka. Mennyire befosva rohan ezer éve elévült vagy éppen még pelenkás kamaszként "felvett", sosem volt hitelét megfizetni, mert képtelen önmagáért, az életéért a konfrontációt vállalni, és két mondatot leírni. Hát ennyire. 
 
Pont annyira, amennyire benyelik az emberek, hogy a hiteleket, tartozásokat a faktoring cégek egymás között adják és veszik, sőt, bíróság által jogtalannak minősitett követelést is eladnak, ès kezdődik minden előről, hogy soha ne érjen véget, hogy egyszer, egy nyaralás, kórház vagy más ok miatt benézett levélke után mindent elvehessenek tőle. Az önbecsülését is.
 
Most nyelhetik az emberek sorra a feketelevest. Pont addig, amíg hagyják. Nem egyiket csak, vagy másikat csak. Az összest.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Agymenés 238.

A higgadtság nagymestere   Sebestyén József, kárpátaljai honfitársunk tragédiája kapcsán megszólalt végre A Szakértő. Igen, így, csupa nagybetűvel. A Szakértő, akinek véleménye súlyosabb, mint egy vizes homokzsák a gátszakadásnál.    A Szakértő így szólt: „Keveset tudunk, úgyhogy ideje volna a higgadtságnak.” Majd hozzátette: „Nem tudom, hogy mi történt, a rendelkezésre álló információk ellentmondóak.”   Micsoda intellektuális piruett! Micsoda szellemi bölcsőcskehintáztatás! Az ember már-már hallja, ahogy Arisztotelész hevesen tapsol odafent.   Apró, egészen apró szépséghiba, hogy ha ugyanezeket a mondatokat valaki például Bucsa kapcsán írta volna le – ne adj’ Isten, az első napokban –, azonnal rácsapták a pecsétet: „Konteós! Putyin-bérenc! Fake news mocsok!” Majd behajították a véleménybányába, ahol már izzadva robotolt pár ezer másik, akik csak annyit mertek kérdezni: „Biztos, hogy minden úgy van?”   De most! Most végre győzött a mértéktartás! A higgadtsá...

Agymenés 730.

A hulladékszállítás mint vallásos várakozás   Nálunk csütörtökön viszik el a szemetet. Ez nem információ, hanem hitvallás. Volt már így, működött, megszoktuk.   December 25-én – karácsony első napján, csütörtökön – csoda történt: elvitték. Meghatódtunk. Azt hittük, ez már az ünnepi szeretet része, a szemét is megváltásra talált.   Január 1-jén viszont nem. Ünnep van, érthető, nekik a karácsony nem, csak az újév az ünnep. Senki nem szólt, hogy majd szombaton. Így az utca nagy része nem rakta ki. Mert nem vagyunk gondolatolvasók, csak lakók.   Ezután vártuk a következő csütörtököt, mint Messiást. Reggel óta kint álltak a kukák, katonás rendben, fegyelmezetten, reménykedve. Az utca készen állt. A kukák is.   Aztán jött a hír: az időjárás miatt nem jönnek.   Kint közben a főút csontszáraz, mikrobuszok járnak ki-be, teherautók suhanak, ajtók nyílnak, záródnak, az élet zajlik.   De a szemétszállító nem jön. Őt az időjárás mélyen megérintette.   Így majd...

Agymenés 841.

  A laborpatkány eleinte csak egy volt a sok közül. Szürke, jelentéktelen kispatkány, enyhén remegő bajusszal és azzal a fajta alázattal, amit kizárólag azok ismernek, akik pontosan tudják, hogy a sajt mindig valaki másé.       Aztán egy napon rájött valamire. Nem arra, hogy hol a kijárat, hanem arra, hogy a kijárat nem is érdekes. A sajt viszont igen.   És a sajt nem ott van, ahol a többiek keresik, hanem ott, ahol a kísérletvezető hagyja.   A laborpatkány tehát új stratégiát választott. Nem kaparta tovább a falat, nem rágta a rácsot, nem szervezett rágcsáló-összefogást a közös szabadságért. Nem. Ő felnézett, pontosan oda, ahol a fehér köpeny volt látható.   És egyszer csak kapott egy morzsát. A többiek ekkor még hitték, hogy ez véletlen, a laborpatkány viszont már tudta: ez karrier.   Először csak jelzett, nagyon finoman. Ha a többi patkány túl hangosan zörgött, ő csendben meghúzódott. Ha valaki új alagutat kezdett ásni, ő véletlenül jelezte, ho...