Ugrás a fő tartalomra

Agymenés 141.

 


Kérdezték, hát mondom. Igen, idén is kirakom, ahogy minden évben IS, főleg a manapság oly trendi, ám igen buta divatkeresztények kedvéért. Gyanítom, sokaknak nem fog tetszeni. De egyszerű a megoldás: töröl.
📷
Még röpke pár nap, és elöntik a fészbukot a képek: Magyarországon Mindenszentek van, nem Halloween. Azon túlmenően, hogy igencsak kirekesztő, korántsem a magyarokra jellemző elfogadást tanúsító ezen kiírás, még hibás is. Bár lehet utálni az amerikai multikultit, azt, amit a pénz művelt egy kultúrával, legalább illene tisztában lenni annak a hátterével, amit éppen lefikázunk.
 
Akkor essünk is neki. A Halloween eredete a római időkre nyúlik vissza, amikor a rómaiak elfoglalták a Brit-sziget jelentős részét. A római hódítások során Gallia integrálódott a Római Birodalomba, így a kelta kultúra ünnepeinek elemei kezdtek a római ünnepek hagyományaival összemosódni. Maga az ünnep ősi kelta hagyományokból alakult ki, amit elsősorban az angolszász országokban tartanak meg – figyelem! - október 31. éjszakáján. Az ünnep őse a pogány kelta boszorkányok, kísértetek és egyéb démonok ünnepe, a Samhain volt október 31-én, amely egy kelta halálisten, a druidák istene, Crom Cruach kultuszában gyökerezik. A május 1-jei Beltane ünnep az október 31-ei Samhain ünnep „ellenpontjaként” az esztendő „napos” felének eljövetelét jelentette. A druidák hite szerint a szellemek, azok közül is inkább a gonoszak, Samhain idején látogattak fel az élő emberekhez az alvilágból.
 
Ehhez a naphoz közel ünneplik a katolikus keresztények a Mindenszentek napját (november 1-jén) és protestánsokkal együtt a Halottak napját (november 2-án). Kéretik ügyelni a dátumokra! 
 
A kereszténység terjedésével az ókeresztény szokásokat a pogány ünnepekhez igazították az ősi szokások betiltása helyett. El lehet gondolkodni tehát azon, mi volt előbb, a Samhain vagy a Mindenszentek. Így az egykori kelta halottkultuszhoz kapcsolódó téli napforduló időpontjában megtartott pogány ünnep a keresztény Mindenszentek ünnepe lett (omnium sanctorum).
 
III. Gergely pápa a 800-as években „a Szent Szűz, minden apostol, vértanú, hitvalló, s a földkerekségen elhunyt minden tökéletes igaz ember” emléknapját november 1-re helyezte át.
 
Míg a Mindenszentek ünnepe a katolikus egyházban az összes üdvözült lélek emléknapja, a reformátusoknál nem egyházi ünnep sem a halottak napja, sem a mindenszentek, mert helytelennek ítélik a katolikus halotti kultuszt, és a katolikus szenteket sem ismerik el. 
 
Az evangélikusok megtartják a Halottak napját, de a Mindenszentek ünnepét nem, bár elismerik a szentek létezését. A reformátusoknál a Halottak napi szokások a gyertyagyújtás és sírgondozás új keletű és katolikus hatásra kialakult szokás.
 
El lehet tehát gondolkozni azon, hogy a keresztyén, de nem katolikus evangélikusok, reformátusok számára ez a nap nem bír jelentőséggel. És bár az országot keresztyén országnak szokás említeni, azért még akad, aki hite szerint Halloweent, vagy hozzánk hasonlóan Samhaint ünnepel. Nem ugyanazon a napon, és nem ugyanúgy. Más hitének megsértése pedig nem mentegethető holmi biznisz-emlegetéssel. Sem a református, sem az evangélikus nem sértegeti a katolikust a Mindenszentek ünneplése miatt. Kérjük, katolikusként Ön se tegye ezt velünk!

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Agymenés 730.

A hulladékszállítás mint vallásos várakozás   Nálunk csütörtökön viszik el a szemetet. Ez nem információ, hanem hitvallás. Volt már így, működött, megszoktuk.   December 25-én – karácsony első napján, csütörtökön – csoda történt: elvitték. Meghatódtunk. Azt hittük, ez már az ünnepi szeretet része, a szemét is megváltásra talált.   Január 1-jén viszont nem. Ünnep van, érthető, nekik a karácsony nem, csak az újév az ünnep. Senki nem szólt, hogy majd szombaton. Így az utca nagy része nem rakta ki. Mert nem vagyunk gondolatolvasók, csak lakók.   Ezután vártuk a következő csütörtököt, mint Messiást. Reggel óta kint álltak a kukák, katonás rendben, fegyelmezetten, reménykedve. Az utca készen állt. A kukák is.   Aztán jött a hír: az időjárás miatt nem jönnek.   Kint közben a főút csontszáraz, mikrobuszok járnak ki-be, teherautók suhanak, ajtók nyílnak, záródnak, az élet zajlik.   De a szemétszállító nem jön. Őt az időjárás mélyen megérintette.   Így majd...

Agymenés 841.

  A laborpatkány eleinte csak egy volt a sok közül. Szürke, jelentéktelen kispatkány, enyhén remegő bajusszal és azzal a fajta alázattal, amit kizárólag azok ismernek, akik pontosan tudják, hogy a sajt mindig valaki másé.       Aztán egy napon rájött valamire. Nem arra, hogy hol a kijárat, hanem arra, hogy a kijárat nem is érdekes. A sajt viszont igen.   És a sajt nem ott van, ahol a többiek keresik, hanem ott, ahol a kísérletvezető hagyja.   A laborpatkány tehát új stratégiát választott. Nem kaparta tovább a falat, nem rágta a rácsot, nem szervezett rágcsáló-összefogást a közös szabadságért. Nem. Ő felnézett, pontosan oda, ahol a fehér köpeny volt látható.   És egyszer csak kapott egy morzsát. A többiek ekkor még hitték, hogy ez véletlen, a laborpatkány viszont már tudta: ez karrier.   Először csak jelzett, nagyon finoman. Ha a többi patkány túl hangosan zörgött, ő csendben meghúzódott. Ha valaki új alagutat kezdett ásni, ő véletlenül jelezte, ho...

Agymenés 551.

A TOLERANCIA NAGY VÉGSŐ GYŐZELME   Elérkeztünk hát a civilizáció csúcsára. A tolerancia diadalmenete beért a célba, lobog a zászló, csillog a konfetti, és mindenki boldog — kivéve azokat, akik még képesek gondolkodni. Ők már csak suttogva beszélnek, lehúzott redőny mögött, mint a régi rendszerben a rendszerkritikusok. Csak most nem a párt, hanem a „jóérzésű közösség” jön értük, kommentben, caps lockkal.   Régen a tudás hatalom volt, ma inkább provokáció. A vélemény bűncselekmény, ha nem trendi; a humor gyűlöletbeszéd , ha valaki megsértődik rajta. És a logika? Az már mikrosértés, mert “lehúzza az önbecsülését azoknak, akik inkább érzésből élnek, mint értelemből.” A modern kor új bölcse azt mondja: ne gondolkodj, érezz! — és ha érzel, csak pozitívat, lehetőleg szivárványos szűrővel. Aki pedig mégis gondolkodni mer, az „toxikus”, „kirekesztő” vagy „intellektuálisan elnyomó”.   Szóval igen, Dosztojevszkij megjósolta a jövőt: eljön az idő, amikor a gondolkodás diszkriminatív ...