Ugrás a fő tartalomra

Agymenés 23.

Elgondolkodtam egy kicsit ezen a szingliség kérdésen. Nagy divat manapság, ám ha egy nő úgy 30-35 felé még pártalan, gyermektelen, az már a társadalom többsége szemében gáz. Mert hát mikor akar szülni, ugye? A család kérdezgeti, minden sátoros ünnepen hallgatja a finom vagy néhány pálinka után már élccel teli megjegyzést.
Ám az, ha egy negyvenes férfi még keresi magát és az igazit, az normális. A haverok, a család hátba veregeti: élj csak, fiam, mulass, amíg fiatal vagy. Mert szegény fiúk később érnek, otthon a helyük anyuka mellett. Aztán majd 40-45 felé gyártanak egy két gyereket, dolgoznak - jó esetben - és eltartják - jó esetben - a családot, mígnem húsz év múlva szépen infarktust kapnak és ott hagyják egyedül anyukát az egyetemista lurkóval. Győzze csak erővel és pénzzel, míg bele nem döglik egyedül. Ez a normális.
Mert szegények későn érnek. Aztán korán halnak. A férfiszingliség nem gáz. Az trendi és kúl, most az a menő. Mert éretlenek még szegények.
Az nem gáz, ha nem merik vállalni a felelősséget, hiszen megmagyarázzák, ők férfiak, nekik jár az ÉLET!
Pedig egy gyereknek apa és anya kell. Jó esetben együtt, de még külön is jobb, mint a semmi. De egy hatvan-hetven éves öregemberrel egy tini mit kezd? Mit kezd, mikor érettségizne, egyetemre menne, hogy aztán gondoskodhasson szeretett szüleiről. De nem teheti, mert apuka már nincs. Mert apuka sokáig éretlen volt, aztán mire beleérett a gyereknevelésbe, már ki is öregedett belőle. Ha szerencsésen túléli az infarktust, jön a második gyerekkor és egy húszéves lány, akinek karjai közt jobb megélni a második infarktust és még belehalni és meseszerűbb. Annál legalábbis jobb, mintha pelenkázná és etetgetné a családja.
Ez a szép új világ? Nem hinném. Ez a liberális multikulti szép új vívmánya. Az egészben csak az a szörnyű, hogy a sok fenenagybüdösmelletverőmagyar meg beszopja. És kiröhögi azt, aki negyvenévesen már két-három gyerek büszke édesapja.
Legszebb magyar ellenállás a bőséges gyermekáldás. Na igen. Csak ezért tenni is kéne. Tenni, de nem minden nap a kocsmából más ágyba beesve, hanem otthont teremtve, amíg még lehet. Megélni a gyerek életének pillanatait és nem remegni, hogy túléli-e. A gyermekáldás csak így lehet áldás.




Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Agymenés 238.

A higgadtság nagymestere   Sebestyén József, kárpátaljai honfitársunk tragédiája kapcsán megszólalt végre A Szakértő. Igen, így, csupa nagybetűvel. A Szakértő, akinek véleménye súlyosabb, mint egy vizes homokzsák a gátszakadásnál.    A Szakértő így szólt: „Keveset tudunk, úgyhogy ideje volna a higgadtságnak.” Majd hozzátette: „Nem tudom, hogy mi történt, a rendelkezésre álló információk ellentmondóak.”   Micsoda intellektuális piruett! Micsoda szellemi bölcsőcskehintáztatás! Az ember már-már hallja, ahogy Arisztotelész hevesen tapsol odafent.   Apró, egészen apró szépséghiba, hogy ha ugyanezeket a mondatokat valaki például Bucsa kapcsán írta volna le – ne adj’ Isten, az első napokban –, azonnal rácsapták a pecsétet: „Konteós! Putyin-bérenc! Fake news mocsok!” Majd behajították a véleménybányába, ahol már izzadva robotolt pár ezer másik, akik csak annyit mertek kérdezni: „Biztos, hogy minden úgy van?”   De most! Most végre győzött a mértéktartás! A higgadtsá...

Agymenés 730.

A hulladékszállítás mint vallásos várakozás   Nálunk csütörtökön viszik el a szemetet. Ez nem információ, hanem hitvallás. Volt már így, működött, megszoktuk.   December 25-én – karácsony első napján, csütörtökön – csoda történt: elvitték. Meghatódtunk. Azt hittük, ez már az ünnepi szeretet része, a szemét is megváltásra talált.   Január 1-jén viszont nem. Ünnep van, érthető, nekik a karácsony nem, csak az újév az ünnep. Senki nem szólt, hogy majd szombaton. Így az utca nagy része nem rakta ki. Mert nem vagyunk gondolatolvasók, csak lakók.   Ezután vártuk a következő csütörtököt, mint Messiást. Reggel óta kint álltak a kukák, katonás rendben, fegyelmezetten, reménykedve. Az utca készen állt. A kukák is.   Aztán jött a hír: az időjárás miatt nem jönnek.   Kint közben a főút csontszáraz, mikrobuszok járnak ki-be, teherautók suhanak, ajtók nyílnak, záródnak, az élet zajlik.   De a szemétszállító nem jön. Őt az időjárás mélyen megérintette.   Így majd...

Agymenés 841.

  A laborpatkány eleinte csak egy volt a sok közül. Szürke, jelentéktelen kispatkány, enyhén remegő bajusszal és azzal a fajta alázattal, amit kizárólag azok ismernek, akik pontosan tudják, hogy a sajt mindig valaki másé.       Aztán egy napon rájött valamire. Nem arra, hogy hol a kijárat, hanem arra, hogy a kijárat nem is érdekes. A sajt viszont igen.   És a sajt nem ott van, ahol a többiek keresik, hanem ott, ahol a kísérletvezető hagyja.   A laborpatkány tehát új stratégiát választott. Nem kaparta tovább a falat, nem rágta a rácsot, nem szervezett rágcsáló-összefogást a közös szabadságért. Nem. Ő felnézett, pontosan oda, ahol a fehér köpeny volt látható.   És egyszer csak kapott egy morzsát. A többiek ekkor még hitték, hogy ez véletlen, a laborpatkány viszont már tudta: ez karrier.   Először csak jelzett, nagyon finoman. Ha a többi patkány túl hangosan zörgött, ő csendben meghúzódott. Ha valaki új alagutat kezdett ásni, ő véletlenül jelezte, ho...