Ugrás a fő tartalomra

Agymenés 26.

Miért nincsenek nekünk igazi harcosaink? Még ha azt is gondolják sokan, ők azok, végtelenül kevesen vannak. Kevesen, mert nincsenek mellettük igazi asszonyok. Vannak nők, nyafka kis libák, Barbie babák, de nem igazi asszonyok. Olyanok háttértámogatásával akarnak csatákat vívni, akik mellett csak percekig, pillanatokig lehetnek valódi harcosok és igazi férfiak.
Mert az igazi asszony tudja, mi a dolga egy harcos oldalán. Nem nyafog, nem hisztizik, nem nyávog, nem telefonálgat percenként és nem posztol jajgató sorokat a fészbukon, hogy mindenki őt sajnálja.
Az igazi asszony hallgat és vár, erőt ad és támogat. Nem kérdez, mert amit tudnia kell, úgyis megtudja. Ha vérzik az orr, letörli és ad tiszta inget, ha törik a csont, ápol és gondoskodik. Ha nem hívják, csendben vár, ha nem csöng a telefon, tudja, ennek oka van. Ha felhívják, boldog, hogy hírt kap, nem kérdez feleslegesen és nem von felelősségre.
Az igazi asszony nem engedi, hogy a gondolatai, kételyei és aggódása elterelje a harcos figyelmét a feladatról. Ő tudja, egy felesleges telefon és nyafogás akár a párja vesztét okozhatja, hogy a kételyei és kérdései teljesen hiábavalóak. Nem kérdez, mert felesleges és mert tudja, a köténye sok mindent eltakar.
Nincsenek harcosaink, mert nem értik és nem érzik, nekik kell úgy élni és úgy viselkedni, úgy választani és úgy szeretni, hogy a nő mellettük asszonnyá váljon. Majd ha ezt mind a két nem megtanulja, akkor jön el a nap, hogy nem pasikkal, nem virágcsokorral és koncerttel próbáljuk visszafoglalni Erdélyt, hanem igazi, harcos férfiakkal.



Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Agymenés 730.

A hulladékszállítás mint vallásos várakozás   Nálunk csütörtökön viszik el a szemetet. Ez nem információ, hanem hitvallás. Volt már így, működött, megszoktuk.   December 25-én – karácsony első napján, csütörtökön – csoda történt: elvitték. Meghatódtunk. Azt hittük, ez már az ünnepi szeretet része, a szemét is megváltásra talált.   Január 1-jén viszont nem. Ünnep van, érthető, nekik a karácsony nem, csak az újév az ünnep. Senki nem szólt, hogy majd szombaton. Így az utca nagy része nem rakta ki. Mert nem vagyunk gondolatolvasók, csak lakók.   Ezután vártuk a következő csütörtököt, mint Messiást. Reggel óta kint álltak a kukák, katonás rendben, fegyelmezetten, reménykedve. Az utca készen állt. A kukák is.   Aztán jött a hír: az időjárás miatt nem jönnek.   Kint közben a főút csontszáraz, mikrobuszok járnak ki-be, teherautók suhanak, ajtók nyílnak, záródnak, az élet zajlik.   De a szemétszállító nem jön. Őt az időjárás mélyen megérintette.   Így majd...

Agymenés 841.

  A laborpatkány eleinte csak egy volt a sok közül. Szürke, jelentéktelen kispatkány, enyhén remegő bajusszal és azzal a fajta alázattal, amit kizárólag azok ismernek, akik pontosan tudják, hogy a sajt mindig valaki másé.       Aztán egy napon rájött valamire. Nem arra, hogy hol a kijárat, hanem arra, hogy a kijárat nem is érdekes. A sajt viszont igen.   És a sajt nem ott van, ahol a többiek keresik, hanem ott, ahol a kísérletvezető hagyja.   A laborpatkány tehát új stratégiát választott. Nem kaparta tovább a falat, nem rágta a rácsot, nem szervezett rágcsáló-összefogást a közös szabadságért. Nem. Ő felnézett, pontosan oda, ahol a fehér köpeny volt látható.   És egyszer csak kapott egy morzsát. A többiek ekkor még hitték, hogy ez véletlen, a laborpatkány viszont már tudta: ez karrier.   Először csak jelzett, nagyon finoman. Ha a többi patkány túl hangosan zörgött, ő csendben meghúzódott. Ha valaki új alagutat kezdett ásni, ő véletlenül jelezte, ho...

Agymenés 551.

A TOLERANCIA NAGY VÉGSŐ GYŐZELME   Elérkeztünk hát a civilizáció csúcsára. A tolerancia diadalmenete beért a célba, lobog a zászló, csillog a konfetti, és mindenki boldog — kivéve azokat, akik még képesek gondolkodni. Ők már csak suttogva beszélnek, lehúzott redőny mögött, mint a régi rendszerben a rendszerkritikusok. Csak most nem a párt, hanem a „jóérzésű közösség” jön értük, kommentben, caps lockkal.   Régen a tudás hatalom volt, ma inkább provokáció. A vélemény bűncselekmény, ha nem trendi; a humor gyűlöletbeszéd , ha valaki megsértődik rajta. És a logika? Az már mikrosértés, mert “lehúzza az önbecsülését azoknak, akik inkább érzésből élnek, mint értelemből.” A modern kor új bölcse azt mondja: ne gondolkodj, érezz! — és ha érzel, csak pozitívat, lehetőleg szivárványos szűrővel. Aki pedig mégis gondolkodni mer, az „toxikus”, „kirekesztő” vagy „intellektuálisan elnyomó”.   Szóval igen, Dosztojevszkij megjósolta a jövőt: eljön az idő, amikor a gondolkodás diszkriminatív ...