Moncsi agymenései

A hőszivattyús paradigma és a szakpolitikai elragadtatás   A belvárosi romkocsmák mélyén, ahol a kézműves szóda ára vetekszik egy kisebb afrikai ország GDP-jével, a progresszív értelmiség újabb egzisztenciális válsággal küzd. A probléma nem a világvége, nem is a globális felmelegedés, hanem az a fém doboz a falon, amit a lakástulajdonos nagy kegyesen felszereltetett: az inverteres klíma. "De miért nem kapcsol ki? Hiszen 6-kor ki kell! Kötelező!" – kérdezi kétségbeesve az öko-aktivista, miközben gyanakvóan méregeti a csendesen duruzsoló kültéri egységet. "Ez biztosan a nagyvállalati lobbi műve, ami folyamatosan pörög, és szívja el a bolygó maradék energiáját!" Nem értik a modulációt. Nem értik, hogy az inverter épp azért van, hogy a kompresszor ne kapcsoljon ki-be, mint egy idegbeteg, hanem finoman, gazdaságosan tartsa a hőmérsékletet a megfelelő szinten. Számukra a technológia egy fekete doboz, egy varázslat, amit csak a rendszer érthet, és ami – termé...

  Az önmagát faló kígyó, avagy a NAV-os székfoglaló     Ünnepélyesebb nem is lehetett volna a tegnapi nap. A fővárosi kettes számú nagycirkusz porondján, porcukros levegőben és reflektorfényben hangzott el a leleplezés, mégpedig a magyar politikai palettát eddig sötét árnyként kísértő Cosa Nostra mibenlétéről. A közönség ámult, a porondmester elégedetten biccentett, a logikai bukfenc pedig, mint egy rosszul sikerült légtornászmutatvány, némán zuhant a mélybe.   Mert mi történik eközben a háttérben, a cirkuszi sátor árnyékában? A dramaturgia mesterei a színpadot átrendezik. A maffia-pénzbeszedő gépezet második emberét – egy amúgy minden bizonnyal kifogástalan, láthatatlan szakembert – előléptetik a gépezet élére.   A szituáció abszurditása az antik görög drámákat idézi! Ha a korábbi korszakot következetesen maffiának bélyegezzük, de a maffia hűséges, kulcspozícióban lévő kasszásait büszkén a saját keblünkre öleljük és megkoronázzuk, akkor tulajdonképpen mire is ...

 A Diploma-Diktatúra Lovagja - egyenesen a Budai Elefántcsonttoronyból     Hölgyeim és uraim, íme, itt a korunk hőse, a jogi végzettség koronázatlan királya, akinek már a keresztneve is csupa nagybetűs komolyságot sugároz! Aki nem szerzett minimum három pecsétes papírt arról, hogy képes elolvasni egy vastag könyvet, az az ő szemében nem is állampolgár, hanem csak egyfajta, a természet által véletlenül elkövetett biológiai zaj.   Micsoda elegancia! Micsoda intellektuális fölény! Képzeljük csak el a jelenetet: a nagyvárosi elitista sznob épp a reggeli avokádós pirítósát majszolja, miközben lenézően bámulja a parlamenti közvetítést.    "Nézzétek csak – gondolja magában, miközben finoman megigazítja a mandzsettáját –, ez a szerencsétlen ember nem ismeri a büntetőjog kodifikációs finomságait, hogyan merészel mégis megszólalni?"   Hiszen tudjuk jól, hogy a világ egyetlen értelmes mérőegysége a diploma. Ha van diplomád, automatikusan bölcs vagy, mint Salamon ...

  A Nemzeti Edzőterem: Amikor a Gazdaság már csak az akaraterejéből él     Hölgyeim és Uraim, kedves nemzettársak, töröljék le a könnycseppjeiket, és figyeljenek! Sokan azt hiszik, hogy a nagypolitika csupán egy jól megkoreografált látványszínház – zászlólengetéssel, a felesleges tárgyak Sándor-palota ablakából történő, gravitációt tesztelő reptetésével, és a hazai médiavilág egyre halkabb, már-már spirituális elcsendesedésével. Pedig, ha a kulisszák mögé nézünk, ott zajlik az igazi, embert próbáló népnevelési tornagyakorlat.   A kormányzati boszorkánykonyhában ugyanis nem csupán sorsokat, de a közgazdaságtan törvényeit is újraírják, méghozzá olyan kreativitással, hogy azt még egy sci-fi író is megirigyelné.   A 3%-os Széchenyi-hitel? Ugyan már! Az csak elkényelmesítette a magyar kisvállalkozót. Kinek kell a kiszámítható, unalmas fix kamat, amikor elérhető közelségbe került a BUBOR-os, változó, izgalmas, kalandparkos hitelkonstrukció? Ez már nem is finanszírozás...

  Protokolláris hőségkatasztrófa   Az étteremben a hőmérő higanyszála már a vészjelző piros zónát ostromolta, de a légkondicionáló némaságra volt ítélve. A miniszterelnök ugyan kegyesen engedélyezte a hajléktalan vendég belépését, ám a gazdasági miniszter – a rezsicsökkentés és a fiskális fegyelem nevében – szigorúan megtiltotta a berendezés bekapcsolását, mondván, a hűvös levegő pazarlás, a forróság pedig csak a karaktert edzi. A szerencsétlen csöves pedig, aki időközben már a hallucinációk határán, lassított felvételben olvadt rá a szék kárpitjára, kétségbeesetten próbált levegőhöz jutni. Az egészségügyi miniszter friss, mindenre kiterjedő rendelete szerint azonban az indokolt sürgősségi ellátás feltételei között a hőguta csak akkor szerepel, ha azt az illető előzetesen, három példányban, miniszteri jóváhagyással kérelmezte. A pincér udvariasan hajolva tálalta a választ: – Uram, a miniszterelnök úr engedélyezte a jelenlétét, a gazdasági miniszter úr pedig a ter...

Útmutató az önkéntes egészségügyi kalandozáshoz     A bölcs tanács óta végre tisztán látunk: a sürgősségi osztály nem egy hely, ahol az ember csak úgy teng-leng a fájdalmával, hanem egy exkluzív klub, ahová csak szigorú dress code-dal és megfelelő indoklással illik belépni.    Mert valljuk be, a 4-5 órás várakozás a váróteremben nem más, mint egy ingyenes, klímás rekreációs program. Míg otthon a nyári kánikulában az ember akarva-akaratlanul is pazarolja az áramot a ventilátorral, a sürgősségin a hűsölés államilag támogatott formáját élvezhetjük. Ha esetleg elfelejtettünk volna meghalni, a várakozási idő alatt még az adminisztrációs folyamatokat is átgondolhatjuk.   Különösen üdvözlendő, hogy az elhalálozás folyamata is kezd végre civilizált keretek közé kerülni. Nem mehet már csak úgy bárki, bármikor a másvilágra. A jövőben várhatóan a halálozás is előzetes bejelentéshez, három példányban kitöltött kérvényhez és legalább egy, a helyszínen eltöltött, ellenőrzött ...

  Tabula Rasa, avagy a szakértelemmentes övezet   Végre eljött a fényes jövő hajnala! Hosszú volt a sötétség, de most végre söpörhetünk. Az elv egyszerű, és annyira zseniális, hogy fáj! Aki az elmúlt 16 évben bármit is csinált – legyen az életmentés, hídtervezés vagy épp egyenletmegoldás –, az eleve gyanús. Hogy hogy meri valaki ennyi ideig végezni a munkáját egy rendszerben? Ez minimum cinkosság, ha nem egyenesen a maffiaállam alapkövének számító szakmai hozzáértés bűne. Természetesen a tisztulás alól egyetlen kivétel van: az aktuális messiás és az ő szent kísérete. Mindenki más, aki az elmúlt bő másfél évtizedben megpróbált kenyérkeresőként létezni, az mától persona non grata. Mert hát miért is bíznánk bonyolult operációkat orvosokra, akik évtizedeket töltöttek az anatómia unalmas magolásával? Ez, kérem szépen, a régi világ ódivatú hóbortja! Itt az idő, hogy a vakbelemet olyan valaki vegye ki, aki még sosem látott szikét, de cserébe büszkén viseli a Tiszás jel...

  Cirkusz a fenyvesben, avagy a nagy tusnádfürdői porondmester-választás   Képzeljük el a jelenetet: Erdély, friss levegő, békésen bámuló medvék, és a háttérben dübörög a százmilliós állami hakni. A nagyszínpadon már hangolnak a megszokott fellépők, a büfében mérik a rántott húst, amikor a kerítésen kívül feltűnik a Legújabb Attrakció. Napszemüveg fent, telefon a kézben, élő közvetítés elindítva. "Nem mernek beengedni! Félnek a fénytől, félnek a mikrofontól, félnek tőlem!" – kiáltja a vadul szorongatott telefonjába a politikai porond legfrissebb kötéltáncosa, miközben a követők lájkokkal fűtik a közvetítést. Belülről ugyanis nem jött VIP-kártya, így marad a kerítésen túli sárdobálás, ami – valljuk be – a műfaj legolcsóbb, mégis legnézettebb eleme. A sátrak mögül azonban kibújik a főszervező, kezében egy pohár borral, és a világ legnyugodtabb, egyben legcinikusabb mosolyával csak annyit mond: "Figyelj, haver… vagy Péter… vagy akárki is vagy épp ezen a héten....

  Az évszázad üzlete: A 0,4 százalékos boldogság   Épül-szépül az ország, és végre elérkeztünk a Kánaán kapujába! A pedagógustársadalom, amely oly sokáig sóvárgott a nagybetűs VÁLTOZÁS után, végre megkapta a választ: a várva várt bérrendezés mértéke nem holmi unalmas, két számjegyű unalom, hanem egyenesen a precizitás diadala: 0,4 százalék. Igen, jól olvasták. Ez nem elírás, ez filozófia! Míg a korábbi évek "agresszív" és "átgondolatlan" tíz-, húsz-, sőt harmincszázalékos emelései csak összezavarták a pedagógusok pénzügyi tudatosságát – hiszen valljuk be, ki tud hirtelen bármit is kezdeni ennyi többletpénzzel? –, az új, mikroszkopikus emelés a mértékletesség iskolapéldája. Ez a 0,4 százalék nem kényeztet el, nem tesz tönkre a gazdagság terhével, csupán finoman jelzi hogy a tanár élete nem a pénzről szól, hanem az elhivatottságról. A kormányzat (vagy épp az aktuális, Tisza-színbe öltözött álomvilág) végre megértette a népakaratot. Ha változást kértek, h...

  A Lángos-szabadságharc, avagy amikor a sajt már politikai állásfoglalás   Hölgyeim és uraim, íme, elérkeztünk a magyar nyár csúcsgasztronómiájához, ahol a lángos immár nem koleszterinbomba, hanem egy gondosan megtervezett politikai termék. A Billog büfék hálózata – mint az ország legújabb, függetlennek álcázott, de meglehetősen tiszai illatú szellemi központja – elhozta nekünk a megváltást: a 1850 forintos sajtos-tejfölöst, amihez a minisztériumi ajánlás már csak a hab a tortán. Micsoda nagyvonalúság! Micsoda piacgazdasági csoda! Hogy tavaly is ennyi volt? Hogy aki akart, az eddig is talált ennyiért lángost? Ugyan, hagyjuk a tényeket, azok csak zavarnák a nagy árérzékenységi narratívát! Itt most nem a tészta állagáról van szó, hanem arról a gyönyörű, csillogóan becsomagolt üzenetről, miszerint: nézzétek, a korábbiak szarok voltak, de mi – akik már annyira függetlenek vagyunk, hogy szinte fáj – megmutatjuk, milyen a jóemberes árazás. A képlet pofonegyszerű. Herge...

  A kanapé-hadtest legújabb hadjárata, avagy amikor a valóság szembejön a képernyővel   Nézzük meg jól ezt a képet. Egy maroknyi idős ember, akik szemmel láthatóan nem a konditeremből, hanem valószínűleg a patikából jövet csatlakoztak egy demonstrációhoz. Van köztük, aki bottal jár, és a járókelők tempója hozzájuk képest fénysebesség. Mellettük egy magányos magyar zászló – az egyetlen fegyverük. Ez a látvány sokakból tiszteletet, másokból sajnálatot váltana ki. De nem a modern kor haladó szellemiségű kommenthuszárjaiból! Számukra ez a kép a végső bizonyíték: a világvége eljött. Miközben ők a legújabb vegán lattejukat kortyolgatják egy hűvös kávézóban, és a telefonjukon keresztül irányítják a virtuális világot, meglátják ezt a képet, és a billentyűzetük tüzes fegyverré válik. "De hisz ezek a Kádár-korszak itt ragadt maradványai!" – sikoltja az egyik, aki valószínűleg még nem élt, amikor a képen látható nénik férjei már a panelházakat építették. "Hol vannak a ...

  A nagy nemzeti stopperóra, avagy amikor a matek megeszi a politikát   Magyarországon a politikai innováció csúcsa régóta a visszaszámlálás. Ha egy zseniális stratégának végképp nincs lövése arról, hogyan kellene az egészségügyet, az oktatást vagy a gazdaságot gatyába rázni, előhúzza a farzsebből a jolly jokert: a számokat. Mert a számok mögé olyan szépen be lehet bújni, mintha valódi koncepció lenne mögöttük. A recept pofonegyszerű, és hetekig el lehet vele rágódni a politikai homokozóban. Fázis 1: A Miniszterelnöki Nyolcas "Gondolkodtam, srácok. Mi lenne, ha a miniszterelnök csak nyolc évig uralkodhatna? Az olyan szép kerek. Mint egy pók lábai, vagy egy fektetett végtelen, ami pont a korlátot jelenti" A sajtó felkapja, a szakértők vitáznak, a nép meg bólogat, hogy na, végre valami kézzelfogható! Az, hogy a maradék 364 napban mi a terv a jövőre nézve? Részletkérdés. Fázis 2: A Képviselői Tizenkettő Eltelik egy hónap, a kreatív energiák megcsappannak, a választók ...

  Az ígéret földje: Tisza-parti szép új világ   Emlékeztek még a kampányra? Arra a végtelenül optimista tavaszra, amikor a változás szava úgy csengett, mint a templomi harang? Megígérték a Kánaánt, a Kánaán helyett pedig kaptunk egy hathetes gyorstalpalót abból, hogyan kell a leggyorsabban leépíteni mindent, amit eddig biztonságosnak hittünk. A forgatókönyv már az első héten összeállt, csak épp a választók értették félre a műfajt. Ők politikai drámára számítottak, de a produkció valahogy a "Hogyan tegyünk tönkre egy országot hat hét alatt" című fekete komédia és a tragédia határmezsgyéjén ragadt. Kamatstop és védett árak témája izgalmas ám. Mert miért is kellenének a biztonsági hálók? A Tisza-logika szerint a szabadság egyenlő azzal, hogy mindenki a saját kárán tanulja meg a piaci ingadozás fogalmát. A közmédia mára már családi biznisz. Tarr Zoltán miniszter legalább őszinte volt, hiszen elmondta, minek a kiegyensúlyozottság, ha lehet saját mikrofont is tartani...

  Hát, gyerekek, vége a bizonytalanságnak! Végre kaptunk hivatalos, pecsétes, szakmailag alátámasztott útmutatást arra a kérdésre, ami az utóbbi napokban minden magyar háztartást feszített. Mert valljuk be: ki ne akart volna lasagnát sütni a postaládájában ezekben a trópusi hőségekben, de ki mert volna hozzákezdeni a megfelelő szakhatósági jóváhagyás nélkül? Az Országos Meteorológiai Szolgálat (és itt ne tessék röhögni, ez komoly intézmény!) legfrissebb közleménye szerint a hőségriadó nem csupán egy figyelmeztetés, hanem egy lehetőség. Egyfajta ingyen-energia program, ami a postaládánkat – legyen az falra szerelt fémkaszni vagy kertes ház kerítésébe épített téglaépítmény – a jövő konyhájának leginnovatívabb eszközévé, egyfajta nap-kemencévé lépteti elő. A megosztott recept szerint az optimális sütési hőmérséklet (amit a meteorológusok egy titkos matematikai képlet és a sárga szar hatásfoka alapján számoltak ki) dél és három óra között, egy déli fekvésű postaládában ...

  Hát, gyerekek, vége a bizonytalanságnak! Végre kaptunk hivatalos, pecsétes, szakmailag alátámasztott útmutatást arra a kérdésre, ami az utóbbi napokban minden magyar háztartást feszített. Mert valljuk be: ki ne akart volna lasagnát sütni a postaládájában ezekben a trópusi hőségekben, de ki mert volna hozzákezdeni a megfelelő szakhatósági jóváhagyás nélkül? Az Országos Meteorológiai Szolgálat (és itt ne tessék röhögni, ez komoly intézmény!) legfrissebb közleménye szerint a hőségriadó nem csupán egy figyelmeztetés, hanem egy lehetőség. Egyfajta ingyen-energia program, ami a postaládánkat – legyen az falra szerelt fémkaszni vagy kertes ház kerítésébe épített téglaépítmény – a jövő konyhájának leginnovatívabb eszközévé, egyfajta nap-kemencévé lépteti elő. A megosztott recept szerint az optimális sütési hőmérséklet (amit a meteorológusok egy titkos matematikai képlet és a sárga szar hatásfoka alapján számoltak ki) dél és három óra között, egy déli fekvésű postaládában ...

  A Nagy Illemhely-program, avagy egy új korszak hajnala   Nagy nap virradt ránk, polgártársak! Miközben a világ a mesterséges intelligencia, az űrkutatás és a kvantumszámítógépek bűvöletében él, mi végre megtaláltuk a nemzet felemelkedésének kulcsát. Nem az ipar, nem az oktatás, hanem a közösségi higiénia szektorának teljeskörű liberalizációja hozza el a várva várt Kánaánt. Ezentúl a gazdaság motorja nem a beruházás, hanem a nyilvános mosdóhasználat. Képzeljük csak el a jövőt: a sarki kisbolt a jövőben nem kenyérért, hanem az alapvető emberi szükségletek kielégítéséért látogatott intézménnyé avanzsál. A kocsmatöltelékekből egy csapásra az országos "Könnyítő Hálózat" őrzői lesznek. Természetesen a program sikere azon múlik, ki tudjuk-e terjeszteni a hatáskörét. Miért állnánk meg a boltoknál és kocsmáknál? A jövőben minden magánlakásnak, hivatali irattárnak és politikai pártközpontnak is meg kell nyitnia kapuit a nagyközönség előtt, elvégre a demokrácia alapja, ...

  A rezsicsökkentés új szintje, avagy amikor a klíma csak polgári dekadencia   Hazaérsz a panelbe. A falak még mindig sugározzák azt a kellemes 40 fokos meleget, amit a Nap egész nap szorgalmasan, egyfajta kozmikus rezsicsökkentés keretében beléd pumpált. A lakásban a levegő nem mozog, csak áll, és emlékeztet arra, hogy ma is egy sikeres napot zártál a munkahelyen. Természetesen az első dolgod az lenne, hogy bekapcsold a klímát. De várj! Eszedbe jut a legújabb stratégiai útmutatás: a Napot messiásunk felszólította, hogy fogja vissza magát, vagy távozzon az égről június 31-ig. Minek klímázni, ha az égitesteket is ilyen könnyedén lehet rendre utasítani? Remek ötlet volt Kapitány Istvántól a kánikula közepén felszólítani a magyarokat, hogy este 6 és 9 között kapcsolják ki a klímát. Ez a valódi szakértelem! De miért állnánk meg félúton? Ha már az égitestekkel is ilyen bátran szembeszállunk, érdemes lenne radikálisabb lépéseket tenni a teljes önmegtartóztatás jegyében. M...

  A zászlókatonai különítmény és a gravitáció rejtélye   Érdekes világot élünk. Olyat, ahol a zászlók látszólag önálló életre keltek, és valami érthetetlen, mágneses vonzás kergette őket a magyar folyók királyába, a Dunába. De lássuk be: nem mindegy, milyen zászló csobban, és főleg az nem, ki áll a parton a stopperral és a kamerával. Úgy tűnik, a magyar nemzeti lobogó és az újkori színkavalkád között akkora az erkölcsi szakadék, mint a Grand Canyon, mégis egyesek a Dunát látják a közös nevezőnek. Amikor egy nemzeti ereklye repül a vízbe, a hatóságok úgy viselkednek, mint a nyugdíjas néni, aki véletlenül leejtette a szatyrát a buszon. Annyit gondolnak csak, hogy "Na bumm, majd valaki kiemeli, vagy elviszi a sodrás." Csend, nyugalom, lassú ügymenet. Ezzel szemben, ha a szivárványos flottilla egy darabja találkozik a Duna vizével, a rendőrség azonnal fokozott készültségbe kapcsol. Helikopterek, kommandósok, drónok, sőt, talán még búvárok is indulnak a zászlódarabká...

  Az algoritmus választói körzete   Kérem, ne zavarjanak! Épp most zajlik a közvetlen demokrácia legújabb, nagyívű szakasza. A polgármesteri hivatal működését egy háromrészesre tervezett, akciódús poszt-folyam hivatott felülbírálni. Ki kell tennünk a kérdést, hogy miért bajlódtunk a szavazófülkékkel, a számlálóbizottságokkal és a választói névjegyzékkel, ha a település sorsáról a lájkok és a dühös fejek aránya dönthet egy szempillantás alatt? Ugyan ki foglalkozik már a 2024-es választási eredményekkel, amikor a valós legitimációt ma már nem a szavazólap, hanem a poszt alatti kommentszekció intenzitása adja? A középkori, elavult személyes jelenlét és helyi egyeztetés helyett végre megérkeztünk az instant népakarat korába. Miért töltenénk az időnket fárasztó közmeghallgatásokon, ha egy jól irányzott, csupa nagybetűs "DE EZ FELHÁBORÍTÓ!" kommenttel azonnal átírhatjuk a költségvetést? A helyismeret? Elavult koncepció. A valódi, modern politikus már nem a település ...

  A Bütyök-kór, avagy amikor a valóságértelmezés szabadságvesztésre ítéli magát   Hölgyeim és Uraim, üdvözöljük a politikai pszichiátria legújabb nyílt napján! A mai díszvendégünk nem más, mint Bütyök, a nemzet önjelölt diagnosztája, aki – a jelek szerint – sikeresen abszolválta a "hogyan vizionáljunk bűnszervezetet oda, ahol csak unalmas bürokrácia van" című gyorstalpalót. Bütyök úr legutóbbi ámokfutása során bedobta a köztudatba a "maffia" kifejezést. Mert ugye, miért is érnénk be holmi unalmas szakpolitikai kritikával, amikor egyenesen a Keresztapa díszletei közé is képzelhetjük magunkat? Ez nem csupán politikai véleménynyilvánítás; ez a kreatív szónoklat csúcsa, egyfajta posztmodern tündérmese, ahol a sárkány helyett öltönyös urak ülnek a kincsesládán. De álljunk meg egy pillanatra, és hívjuk segítségül a józan ész – Bütyök által oly bőszen hanyagolt – maradékát. Amikor Bütyök Cosa Nostráról hallucinál, valójában egy alternatív valóságot épít. Egy o...

  Az utolsó közös nevező   A szerkesztőségi értekezleten éppen a történelmi távlatú költségvetési tervezés zajlott. A kávéfőző már harmadik napja megadta magát, a fűtés pedig csak akkor kapcsolt be, ha az ember erősen koncentrált rá, de a víziók, azok nagyok voltak. – Nézzétek – kezdte az iroda szellemi atyja, miközben a kimerült laptopjával küzdött –, a növekedés kulcsa a közösségi elosztás dinamikus újraértelmezése. Az alapelvünk egyszerű: legyen mindenkié, csak éppen kezeljük mi. A hatékonyság jegyében pedig jövő héttől már nemcsak a kávépénzt, de a szomszéd iroda büfékeretét is integráljuk a saját projektjeinkbe. A teremben csend támadt. Valaki a sarokban éppen az utolsó szem kávét kaparta ki a zacskóból, mások már a közös számla végösszegét bámulták üveges tekintettel. A képlet ugyanis, mint mindig, most is összeomlani látszott a fizikai valóság falain. Az asztalfőn ülő stratéga elmosolyodott, mintha egy mély filozófiai igazságot készülne kimondani, miközb...

  A Bajcsy-Zsilinszky Galaktikus Sugárút projekt   Végre eljött a fényes jövő! Miért elégednénk meg a földhözragadt, unalmas villamosokkal, amikor a Bajcsy-Zsilinszky út tökéletes adottságokkal rendelkezik ahhoz, hogy a városközpontot egy intergalaktikus közlekedési csomóponttá alakítsuk? A terv egyszerű, elegáns és vitathatatlanul radikális: a villamos vágányai és a buszsávok felett, a házak ablakainak magasságában építsünk egy masszív, acélszerkezetű magasvasutat, a legfinomabb rozsda-patinával, hogy a nosztalgiafaktor is meglegyen. Nem baj, hogy pont ugyanazon a vonalon megy egyszerre metró, busz, villamos is fog, de ez egyszerűen kell. Mert olyan amerikai. A zaj? Az nem zaj, hanem az urbanizáció lüktető szívdobbanása! És mi legyen a megmaradt forgalmi sávokkal? Egyszerű: szüntessük meg őket. Miért is pazarolnánk értékes közterületet arra a pár fémbádog dobozra, amiben emberek gubbasztanak, ahelyett, hogy virágágyásokat, esetleg egy dedikált jógasávot vagy eg...

  Néma csend és a Sárkány, avagy egy új parlamenti protokoll ajánlása   Hölgyeim és Uraim, tisztelt ellenzéki frakciók! Eljött az idő, hogy a politikai párbajokat felváltsa a Kollektív Átszellemülés. A parlament ugyanis nem a szócsaták, hanem az önfegyelem temploma, ahol a legjobb taktika a legváratlanabb: a tökéletes, rezzenéstelen érdektelenség. A terv egyszerű, mint az egyszeregy, és elegáns, mint egy némafilm. A jövőben kizárólag a miniszteri bársonyszékek irányába indítunk verbális rakétákat. Ha a pulpitusra egy olyan előadó érkezik, akinek mondanivalója a kubai forradalmi hagyományokat idézi, a hangerő pedig a szappanoperák csúcspontjait kissé recsegős-bádogszerű kivitelben, a megoldás kézenfekvő: A "Vakfolt" hatás kifejezetten ajánlott. Amikor a szóban forgó úriember mikrofonhoz lép, az ellenzéki padsorként érdemes elkezdeni tanulmányozni a képviselői ház mennyezeti stukkóit. A szemkontaktus szigorúan tilos! Ha a tekintetünk mégis elkalandozna, célszerű a...

  A Duna-menti performansz: Avagy miért nem mindegy, kinek a nadrágjába folyik a demokrácia?   Tisztelt közvélemény! Sokan értetlenkednek a minapi, hidat érintő vízre bocsátási ceremónia kapcsán. A kritikusok azt kérdezik, hogy miért végzi bilincsben az egyszerű állampolgár, ha zászlót dobál, és miért marad érintetlen a nagybetűs Politikus, még akkor is, ha éppenséggel egy kognitív disszonanciától és alkoholos mámortól átitatott, biológiailag is megkérdőjelezhető állapotban hajtja végre ugyanezt? A válasz roppant egyszerű, és mélyen beépült a magyar jogtudatba. A válasz a tekintélyelvű ürülék-logika. Képzeljük el a jelenetet: az egyik oldalon áll a szürke polgár. Ő csak egy ember, akinek a nadrágja – vélhetően – tisztább, mint az elméje, ha ilyen felelőtlen dolgokat művel. Amikor ő a zászlót a vízbe ejti, a hatóságok azonnal kiszagolják a bűncselekményt. "Ez garázdaság!" – kiáltják, mert a polgárnak nincs víziója, neki csak egy zászlaja van, amit bedobott. Ezzel s...