Moncsi agymenései

  A NEMZETI JELMEZT MÁR LEVETTÉK, A RÉGI REFLEXEK VISZONT MARADTAK     Érdemes megnézni, kik szórják a nevetős jeleket arra a videóra, amelyen magyar emberek a Himnuszt éneklik.   Ugyanez a politikai közeg a választási kampányban még lelkesen ünnepelte a nemzeti jelképeket, Magyar Péter rendezvényein lobogtak a zászlók, szólt a Himnusz, és egymást követték a Wass Albert meg Márai-idézetek. Akkor még mindez a gondosan felépített politikai arculat része volt.   Most viszont, hogy a nemzeti díszlet már kevésbé hasznos, sokakról leolvadt a kampánymáz. A tegnapi lelkes zászlólengetők közül néhányan ma már azon gúnyolódnak, amit néhány hónapja még meghatott arccal ünnepeltek.   Nem a Himnusz változott meg, nem a magyarság lett más, csupán kiderült, mennyire volt őszinte az akkori szerep.   A hazafias szólamok addig kellettek, amíg politikai hasznot hoztak. Amikor már nem szolgálták közvetlenül a hatalmi célokat, előkerült a jól ismert fölényeskedés, a nemzet...

  A TELEFON A DUNÁBAN, DE MAGYAR PÉTER BÜSZKE       Magyar Péter bejelentette, hogy örömmel és egyfajta büszkeséggel áll a hatóságok elé a telefonlopási ügyben, mert szerinte azon a bizonyos éjszakán ő csupán megvédte a fiatalokat egy provokátortól, és ma sem cselekedne másként.   Ez megnyugtató.   Most már tudjuk, hogy ha a miniszterelnök úgy ítéli meg, valaki provokatívan használja a saját telefonját, akkor a készülék állami jellegű vízállósági vizsgálaton vehet részt a Dunában.   A történet magyar péteri változatában ugyanis nem ő vett el egy telefont, hanem hősiesen megszakított egy provokációt. Nem ő dobta a készüléket a folyóba, hanem a telefon került távolabb a konfliktustól.    Nem a rendőrség kutatott bizonyíték után, hanem búvárok életét veszélyeztette valaki politikai utasításra. És természetesen nem neki kell magyarázkodnia, hanem a rendőri vezetőknek, akiket most fel is jelent.   Az események tehát a következőképpen rekonstr...

  ABSZOLÚT FILMSZÍNHÁZ A KOSSUTH TÉREN     Valamikor régen azt hittük, hogy az Országházban törvényeket alkotnak, vitákat folytatnak, bizottságok dolgoznak, a parlamenti tisztségviselők pedig legalább a hivatalos eljárások idejére félreteszik a pártpolitikai indulataikat.   Mára kiderült, hogy félreértettük az épület rendeltetését.   A Kossuth téren valójában az Abszolút Filmszínház legújabb évadát forgatják, amelyben Magyar Péter egyszerre főszereplő, rendező, producer, konferanszié és dühös néző. Ha valamelyik jelenet nem úgy alakul, ahogyan elképzelte, felpattan a rendezői székből, átírja a forgatókönyvet, kioszt néhány új szerepet, majd közli a statisztériával, hogy mostantól az ellenkezőjére kell szavazni.   A tiszás képviselők becsülettel alakítják a rájuk osztott karaktereket. Egy részük még az előző jelenet szövegkönyvét olvassa, mások már megkapták a friss rendezői utasítást, ezért előfordul, hogy ugyanazon frakció tagjai ugyanabban a szavazásban e...

  A PROLIK VEZÉRE     Magyar Péter nemrég üzent Mészáros Lőrincnek. Természetesen nem levélben, nem hivatalos megkeresésben, nem egy jogállami eljárás keretében, hanem a színpadról, a rajongótábor előtt, mert a népbíróságokon nincs szükség bizonyítékokra, csak mikrofonra és megfelelő hangerőre.   „Kedves Várkonyi Andrea, megtenné, hogy felolvassa az üzenetet a címzettnek?”   Értjük a tréfát. Mészáros Lőrinc akkora bunkó, hogy olvasni sem tud, ezért a feleségének kell felolvasnia neki a miniszterelnök üzenetét.   Hahahaha.   A közönség nevet. A megmondóemberek bólogatnak. A digitális janicsárok már gyártják is a mémeket. A vezér pedig elégedetten néz körbe: megint sikerült úgy tennie, mintha kormányozna. Pedig csak beszólt valakinek.   Ez Magyar Péter politikájának lényege. Nincs szükség bíróságra, vizsgálatra vagy jogerős ítéletre. Elég kijelölni a napi ellenséget, majd a tömeg elé dobni. Ma Mészáros, holnap egy újságíró, holnapután egy orvos, eg...

  A TAPS RENDJE     Régen valamiért azt hittem, hogy a parlamentben a képviselők azért ülnek, mert gondolkodnak, de az ember idővel kénytelen felülvizsgálni bizonyos gyermeki elképzeléseit a világról. Ma már inkább úgy látom, hogy az ülés pusztán az az átmeneti állapot, amely a következő felállásig tart, a felállás pedig akkor következik be, amikor a megfelelő ember befejezi a beszédét.   Ilyenkor különös természeti jelenség játszódik le a TISZA padsoraiban. Valaki megmozdul az első sorban, aztán mozdul a második, majd szinte egyszerre emelkedik fel az egész frakció, és pillanatok alatt száznegyvenegy ember állva tapsol annak, amit néhány másodperccel korábban hallott. Ehhez nem szükséges világbékét teremteni, Nobel-díjat nyerni, feltalálni a rák ellenszerét, vagy akár csak elérni, hogy egy magyar vasútvonalon egyszerre legyen vonat, mozdony és működő klíma. Elég, ha befejezte a beszédét a Főnök.   A jelenet azért érdekes, mert száznegyvenegy ember összehangolt ...

  REND A TISZA-ÓVODÁBAN       A parlamentben ismét fegyelmezési napot tartottak.   Magyar Péter bácsi beszélt, ezért mindenkinek szépen kellett volna ülnie, előre néznie, és áhítattal figyelnie. V. Németh Zsolt azonban elővette a Magyar Nemzetet, mire Péter bácsi azonnal szólt Ágica óvó néninek.   – Ágica néni, a Zsolti nem rám figyel!   Ágica néni rögtön rendre is utasította a renitens gyermeket:   „Nem méltó az Országgyűlés munkájához, hogy valaki feltűnően, szándékosan újságot olvas.”   Az újságot tehát tessék eltenni, a kezeket az asztalra helyezni, a miniszterelnök bácsira figyelni, és csak akkor megszólalni, ha Ágica néni engedélyt ad rá. Aki pedig rosszalkodik, annak talán még a parlamenti uzsonnáját is elveszik.   Nem ez az első alkalom, hogy Magyar Péter és Forsthoffer Ágnes dedósként kezeli az ellenzéki képviselőket. Rendreutasítás, kioktatás, sértődött panaszkodás: lassan már csak a napos kijelölése és a csendespihenő hiányzik...

  ORSZÁGSZERTE FESZÜLTEN FIGYELIK A RADIÁTOROKAT A MACSKÁK, BÁRMIKOR ELINDULHAT A TÁVFŰTÉS       Soha nem látott várakozás előzi meg a távfűtési szezon kezdetét a hazai macskatársadalomban. Az érintettek hetek óta ellenőrzik a radiátorokat, naponta többször megtapogatják őket, majd csalódott arccal visszavonulnak a kanapéra, ahol demonstratív összegömbölyödéssel jelzik: a jelenlegi állapot tarthatatlan.   A macskák érdekképviselete szerint különösen felháborító, hogy miközben odakint már egyértelműen ősz van, a lakások egyes pontjain 22 fok alá süllyedhet a hőmérséklet. Ilyen körülmények között egy tisztességes macskától nem várható el, hogy teljes hosszában elterüljön – közölték, hozzátéve, hogy a túléléshez jelenleg napsütötte ablakpárkányokra, állandóan működő laptopokra és a karosszékből frissen felállt gazdik előmelegített ülőhelyeire kényszerülnek.   A helyzet a távfűtéses lakásokban a legsúlyosabb, ahol több macska már elfoglalta hagyományos téli poz...

VÉGE A SZABAD RABLÁSNAK!      Most visszavesszük, amit elloptak! Illetve amit elajándékoztunk. Illetve amit nem mi ajándékoztunk el. Illetve amit senki nem lopott el. Na jó, kezdjük újra.   A TISZA környékén most akkora lendületet vett a nemzeti vagyon visszaszerzése, hogy lassan mindenki nézze át a padlást, pincét és istállót, nincs-e nála véletlenül valami, amit Magyarország az elmúlt másfél évtizedben teljesen szabályosan odaadott neki.   Mert miközben százmilliárdok röpködnek a közleményekben, és már ezermilliárdos vagyonok vizsgálatáról szólnak a harci jelentések, sikerült megmutatni azt is, milyen elszántsággal zajlik a közvagyon felkutatása.   Felmerült ugyanis az ajándékba adott lovak visszakérése. Az ajándékba adottaké. Nem ellopott lovaké. Nem elsikkasztott lovaké. Nem offshore számlán elrejtett lovaké. Ajándék lovaké. Az angol királyi családtól.   Úgyhogy igen, ég is a pofánk.   Évszázadokon keresztül azt hittük, hogy az ajándék lónak n...

  A plüss Rákosi robothangja nálam valami egészen különös kulturális rövidzárlatot okoz: a politikai műsor néhány másodperc alatt átvált a Texasi láncfűrészesre.       Természetesen nem azért, mert bárkit láncfűrésszel szeretnék kergetni. Az ember mégiscsak civilizált lény, adót fizet, szelektíven gyűjti a szemetet, és lehetőség szerint nem alakítja át a nappaliját Sawyer-rezidenciává. Csakhogy néhány percnyi robotpilótán érkező politikai szöveg után a képzeletemben egyszer csak megjelenik Bőrpofa, leveszi a polcról a munkaeszközt, meglátja, ki tévedt be a házba, majd hosszasan nézi.   Aztán inkább visszateszi. „Ne haragudj, főnök, nekem ez sok.”   Valahol itt tart a magyar politikai közérzet. Már nem egyszerűen vitatkozunk politikusokkal, hanem groteszk túlélőfilmként fogyasztjuk a közéletet. Hallgatjuk a gondosan betanult mondatokat, a minden kérdésre előhúzható paneleket, az ugyanazzal a hangsúllyal leszállított politikai készterméket, és közben érezzük,...

  Régen az ember azért kapcsolta be a parlamenti közvetítést, hogy megtudja, merre tart az ország. Ma inkább azért, hogy ellenőrizze, tényleg megtörtént-e, hogy az ország a civilizáció útjára lépett megest, vagy csak valami kollektív emléket őrzünk róla.       Az Országgyűlés lassan külön televíziós műfaj. Kicsit valóságshow, kicsit osztályfőnöki óra, amelyen az osztályfőnök is elvesztette a fonalat, és időnként erős a gyanú, hogy valaki mindjárt kiesik a padból, mert túl lendületesen mutogat a másikra.   A politikai kommunikáció közben csodálatos fejlődésen ment keresztül. Valaha érvek voltak, később üzenetek, aztán panelek, most pedig nagyjából ott tartunk, hogy az győz, aki látványosabban tudja közölni a másikkal, hogy takarodjon a történelem szemétdombjára.   Természetesen mindez kizárólag a szeretet jegyében történik. Ma már mindenki szeret.   A kormány a hazát szereti. Az ellenzék a változást. A kommentelő az igazságot.   És mindhárom olyan...

  A TÜRELEM BÉRT TEREM. FIZETÉST MÉG NEM.     A szociális ágazat dolgozói ma elkövették azt a súlyos kommunikációs hibát, hogy nem elégedtek meg a kampányban kiosztott erkölcsi megbecsüléssel, hanem fizetést is szerettek volna mellé.   Pedig az új politikai időszámítás szerint az ígéret teljes értékű juttatásnak minősül. Nem terheli a költségvetést, nem kell utána járulékot fizetni, és választások előtt korlátlan mennyiségben előállítható. A baj mindig akkor kezdődik, amikor a választópolgár megpróbálja forintra váltani.   Magyar Péter ezért személyesen ment ki a demonstrálókhoz, hogy türelmet kérjen tőlük. Elmagyarázta, hogy a szociális terület hosszú évek óta elhanyagolt, az államkassza üres, a kormánynak pedig nemcsak velük, hanem minden magyar emberrel törődnie kell. Ez kétségkívül felelősségteljes álláspont. Különösen attól az embertől, aki ellenzékben még lényegesen könnyebben talált pénzt minden társadalmi csoportra, mint kormányon.   A kampányban ug...

  ÚJLIPÓTVÁROSBAN SIKERÜLT ÚJRA FELFEDEZNI AZ EGYENLŐSÉGET: MOST MÁR MINDENKI LEHET ROSSZABB HELYZETBEN        Van a társadalmi felemelkedésnek az a bonyolult változata, amikor megpróbáljuk elérni, hogy minél több ember éljen úgy, ahogyan korábban csak a szerencsésebbek tudtak. Legyen tisztább a környéke, biztonságosabb az utcája, értékesebb a lakása, jobb az iskolája, rendezettebb a köztere, és ha este hazafelé indul, ne kelljen közben közbiztonsági terepgyakorlatot tartania.   Ez azonban rettenetesen fárasztó.   Sokkal egyszerűbb a régi kommunista recept: ha kevesen élnek jól, ne azon dolgozzunk, hogy a többieket felemeljük hozzájuk, hanem nézzük meg, hogyan lehet az előbbieket is lejjebb húzni. Az eredmény statisztikailag gyönyörű, hiszen az egyenlőtlenség valóban csökken, csak közben valahogy mindenki rosszabbul jár.   Újlipótváros ehhez egészen szemléletes bemutatóteremmé kezd válni. Az egykor kifejezetten polgári, jómódú városrészben ma a kö...

  A DEMOKRÁCIA LEGSZEBB NAPJA: AMIKOR MÁR ALTERNATÍVÁRA SINCS SZÜKSÉG       „A demokráciának nincs szüksége alternatívákra.”   Ennél tömörebben talán még soha nem sikerült véletlenül megfogalmazni a demokrácia ellentétét. Mert hát mi is a demokrácia? Az a roppant idegesítő rendszer, amelyben különböző emberek különböző dolgokat gondolnak, több párt közül választanak, aztán néha még az is előfordul, hogy nem az nyer, akinek szerintünk nyernie kellett volna.   Kellemetlen konstrukció.   Sokkal egyszerűbb lenne egy korszerűsített változat. A választások természetesen megmaradnának, hiszen mégiscsak demokrácia vagyunk, csak az alternatívákat kellene eltávolítani belőlük. A polgár szépen elmenne szavazni, megkapná a szavazólapot, amelyen szerepelne a megfelelő választás, majd teljesen szabadon eldönthetné, hogy arra szavaz-e.   Aki pedig mégis másra szeretne voksolni, annak türelmesen elmagyaráznánk, hogy félreértette a demokráciát.   Németországb...

  MACSKAFOGÓ 3 – AMIKOR AZ EGEREKBŐL MACSKÁK LETTEK Ma pont a Macskafogó ment a tévében, és valljuk be, egészen lenyűgöző, amikor egy negyvenéves magyar rajzfilm pontosabb használati utasítást ad a politikához, mint egy választási program. A Macskafogó első részének világa egyszerű és megnyugtató. Vannak a macskák, akik uralkodnak, vannak az egerek, akik meg akarnak szabadulni tőlük, és van egy csodafegyver, amelytől mindenki azt várja, hogy egyszer és mindenkorra megoldja a problémát. A magyar politikai változatban a TISZA jelentkezik az egerek szerepére. Két éven keresztül azt állítja, hogy ismeri a kijáratot a macskák világából, tudja, hogyan kell visszaszerezni az államot, rendbe tenni az egészségügyet, hazahozni az uniós pénzeket, felszámolni a korrupciót és kijavítani mindazt, amit a macskák elrontottak. Ehhez egyetlen dolog hiányzik: a Macskafogó. A magyar Macskafogó a választás. Bekapcsolják a gépet, a régi macskák elveszítik a hatalmat, az egerek pedig ünnepelve bevonulnak...