A lavina félelmetesen csodás képződmény. Elindul, megállíthatatlanul gördül előre, betemet rengeteg mindent és felszínre kerülnek rég elrejtett mások. De a nyomában mindig csak a tiszta, szűz hó és a csend marad. A nagy robaj elül, és a némaság, a nyugalom uralja a tájat.
Tegnap elindult egy lavina. Ez a lavina sem fog megállni. A csontvázak már potyognak a szekrényből, a szaros vödör megborult, de valahol fenn már tisztul a kép és a táj, ott már lassan csend lesz.
Néma, álmélkodó csend, elborzadás a pusztításon és rácsodálkozás a letisztulásra. Kell ez a csend, mert a pusztítás mérhetetlen. Hogy szándékos-e, tán mindegy is. Akár az is lehet. A vége a történetnek ugyanaz. Repül a nehéz kő és ki tudja, hol áll meg. Ha lavinába csapódik, a kár mérhetetlen lesz.
A potyogó csontvázak, a fényre kerülő mocskok és a fekália lassan elborít mindent. Küzdünk a takarítással, messze még a csend, de az út tiszta. A takarítóbrigádnak tiszta. És vajon a lavina elindítójának? Mennyi havat tol még rá? Mennyi mocskot hány még ki magából elé? Ki tudja.... De az ő dolga...
Mert a sok mocskát és okádékát a hó, a friss, tiszta hó betemeti. És a csend, a békés, nyugodt csend eljön. Lesz még pár robaj és robbanás, de a csend majd mindent betemet. A tetemeket is, melyek a nagy okádásban magukat a lavina alá küzdötték. És nem fognak hiányozni. Kicsit sem.
"Enyém a bosszúállás, én megfizetek" - így szól az Úr. Hagyjuk hát, hadd végezze feladatát. Mi csak kicsit segítsünk neki.
Tegnap elindult egy lavina. Ez a lavina sem fog megállni. A csontvázak már potyognak a szekrényből, a szaros vödör megborult, de valahol fenn már tisztul a kép és a táj, ott már lassan csend lesz.
Néma, álmélkodó csend, elborzadás a pusztításon és rácsodálkozás a letisztulásra. Kell ez a csend, mert a pusztítás mérhetetlen. Hogy szándékos-e, tán mindegy is. Akár az is lehet. A vége a történetnek ugyanaz. Repül a nehéz kő és ki tudja, hol áll meg. Ha lavinába csapódik, a kár mérhetetlen lesz.
A potyogó csontvázak, a fényre kerülő mocskok és a fekália lassan elborít mindent. Küzdünk a takarítással, messze még a csend, de az út tiszta. A takarítóbrigádnak tiszta. És vajon a lavina elindítójának? Mennyi havat tol még rá? Mennyi mocskot hány még ki magából elé? Ki tudja.... De az ő dolga...
Mert a sok mocskát és okádékát a hó, a friss, tiszta hó betemeti. És a csend, a békés, nyugodt csend eljön. Lesz még pár robaj és robbanás, de a csend majd mindent betemet. A tetemeket is, melyek a nagy okádásban magukat a lavina alá küzdötték. És nem fognak hiányozni. Kicsit sem.
"Enyém a bosszúállás, én megfizetek" - így szól az Úr. Hagyjuk hát, hadd végezze feladatát. Mi csak kicsit segítsünk neki.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése