Prostituált már az egész világ. Az igazi kurvák rég nem a bordélyokban vannak. Eladja magát férfi és nő, áru már minden.
Rossz kapcsolat a biztos egzisztenciáért, egy dugás a nyugodt nappalokért. Szopunk az előléptetésért, nyalunk a pozíciókért. Eladja magát a főnök és árulja a beosztott. Eladja magát már mindenki mindenkinek, alkukat köt és nyel nagyokat.
A nőknek már nincs önbizalmuk. Nincs bennük semmi tartás, a magánytól való félelem miatt menekülnek kapcsolatokba úgy, hogy a szerelmet tán sose élték meg. Aztán élnek tovább szépen társas magányban, egy férfival, aki egója díszeként használja a nőt. Azt hiszi, szeret, holott csak birtokol. Eladja a lelkét a szép család képéért, közben meg félrekefél.
Ez a kép, a mérce, a példa a fiataloknak. Divatot majmolnak, márkahűek, közben azt sem tudják, mi az igazi márka. Isznak és dugnak, mert az a trendi. Melleket és szájat fújatnak lufi méretűre, hogy egy bömbölő bömbi kulcsát lóbáló levadássza őket. Hiszen ez a biztos egzisztencia.
Apró egójú, de nagyszájú fiúk játsszák a macsó szerepét, hogy jól kereső, idősebb lányok libidóját kielégítve meglegyen a stabil háttér. A lakás, a kocsi, a jó fizetés, a jó nő. Minden, ami a látszathoz kell.
Nincs már eszmény, ideál, nincs már szerelem, nincs álmodozás a hercegről a fehér lovon. Nem akar már megvívni senki a sárkánnyal a királylányért, hiszen királylány minden sarkon akad kettő. Az álomkép már nagyon más: egy dzsip, egy fuksz, egy jó drága lakás. A márka már nem Chanel vagy YSL, a plázák tucatcuccait méregdrágán áruló bolthálózatok a menők. Nincs igény és nincs igényesség, csak trendiség és kétségbeesett kapálózás egy szebbnek álmodott jövő felé.
Hazudnak egymásnak és hazudnak maguknak, prostituálják magukat és prostituálnak másokat. Merthogy kurvának lenni munka, ám a ribancság - férfinél és nőnél egyaránt - tudatalatti tudatállapot.
Rossz kapcsolat a biztos egzisztenciáért, egy dugás a nyugodt nappalokért. Szopunk az előléptetésért, nyalunk a pozíciókért. Eladja magát a főnök és árulja a beosztott. Eladja magát már mindenki mindenkinek, alkukat köt és nyel nagyokat.
A nőknek már nincs önbizalmuk. Nincs bennük semmi tartás, a magánytól való félelem miatt menekülnek kapcsolatokba úgy, hogy a szerelmet tán sose élték meg. Aztán élnek tovább szépen társas magányban, egy férfival, aki egója díszeként használja a nőt. Azt hiszi, szeret, holott csak birtokol. Eladja a lelkét a szép család képéért, közben meg félrekefél.
Ez a kép, a mérce, a példa a fiataloknak. Divatot majmolnak, márkahűek, közben azt sem tudják, mi az igazi márka. Isznak és dugnak, mert az a trendi. Melleket és szájat fújatnak lufi méretűre, hogy egy bömbölő bömbi kulcsát lóbáló levadássza őket. Hiszen ez a biztos egzisztencia.
Apró egójú, de nagyszájú fiúk játsszák a macsó szerepét, hogy jól kereső, idősebb lányok libidóját kielégítve meglegyen a stabil háttér. A lakás, a kocsi, a jó fizetés, a jó nő. Minden, ami a látszathoz kell.
Nincs már eszmény, ideál, nincs már szerelem, nincs álmodozás a hercegről a fehér lovon. Nem akar már megvívni senki a sárkánnyal a királylányért, hiszen királylány minden sarkon akad kettő. Az álomkép már nagyon más: egy dzsip, egy fuksz, egy jó drága lakás. A márka már nem Chanel vagy YSL, a plázák tucatcuccait méregdrágán áruló bolthálózatok a menők. Nincs igény és nincs igényesség, csak trendiség és kétségbeesett kapálózás egy szebbnek álmodott jövő felé.
Hazudnak egymásnak és hazudnak maguknak, prostituálják magukat és prostituálnak másokat. Merthogy kurvának lenni munka, ám a ribancság - férfinél és nőnél egyaránt - tudatalatti tudatállapot.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése