Ugrás a fő tartalomra

Agymenés 135.


Én úgy látom, ezt az újabb hisztit a védettségi igazolványok körül az okozza, hogy ez emberek leszoktak a döntésről és a döntéshez kapcsolódó felelősségvállalásról. Most nem arról kell dönteni, hogy hova menjünk vásárolni, melyik étterembe üljünk be, mert azoknak azért nem olyan nagy a tétje. Maximum nem találjuk a boltban, amit akartunk, vagy szar lesz a kaja, bunkó a pincér.
 
Most sokkal fontosabb dologban kellene döntést hozni, és vállalni a felelősséget ezért a döntésért. Ezt azért elég sok ember megtette. 
 
Egy részük úgy döntött, oltatja magát, vállalva ezzel, hogy gyíkká válik, bechipezik, billgécc az agyába jut, vagy jön két év múlva a mindmeghalunk. Ezek az emberek megértették az üzenetet, hogy számukra jó ideig ez a lehetőség adja a részleges szabadságot, a régi élet egy kis darabját. Utazást, éttermet, találkozást. 
 
Ezen emberek egy része azt mondja, másokért oltatta be magát, ami netto hülyeség. Persze, értem én a nyájimmunitást, értem, hogy ez kell a valódi régi életünkhöz. De azt hiszem, az ember leginkább magáért és közvetlen környezetéért hoz döntést, nem másokért. Az csak nagyon sokadlagos szempont, és a nyájimmunitás áttételesen is csak a saját érdekeit szolgálja. Az, hogy ezáltal jó másoknak is, csak a bónusz.
 
 

 
Mások úgy döntöttek, hogy nem oltatnak. Vannak érveik, de ez magánügyük. Ezeknek az embereknek egy része, és ahogy látom, sajnos igen kis része volt tisztában a döntése következményeivel, és fogadta el, hogy emiatt egy ideig - ki tudja, meddig - nem tud bulizni, utazni, hogy állatkert helyett megy túrázni. A döntésük az övék, a következményei is. Ezt a döntést pedig tiszteletben kell tartani.
 
Ám van egy igen hangos kisebbség, akik képtelenek dönteni, felvállalni a döntésük felelősségét, de hisztiznek mindenért. Ha nem nyitnak, azért, ha nyitnak, azért. Ha van kalap, ha nincs kalap. És közben fel nem tűnik nekik, hogy a világon mindenütt ez van. Értem, hogy g...ci a zorbán, de akkor a Kurz is, és szar hely Dánia, meg az összes többi ország, ahol szintén plasztik jutifalat jár az egyéni döntés felvállalásáért.
 
Tényleg nem hittem volna, hogy ekkora mozgalom lesz azzal a jeligével, hogy "be vagyok fosva az oltástól, kettest kaptam biológiából és büszke vagyok rá!" Nem hittem volna, hogy emberek beszarnak attól, hogy meg kell hozni egy határozott igen vagy nem döntést, és attól, hogy emelt fejjel vállalják ennek következményeit. A jókat és a rosszakat is. 
 
Azt sem hittem volna, hogy olyannyira retardált világban élünk, hogy az emberek számára a lehetőség nem egy opció, hanem kötelező dolog. Az, hogy nyitnak a teraszok, nem azt jelenti, hogy kötelező rohanni vedelni és egymás szájába okádni, ahogy az oltás sem ment fel az egyéni felelősséged alól.
 
Azoknak pedig, akik diszkriminációt harsognak, csak annyit mondanék, fordítsuk meg! Ha én be vagyok oltva és még egy évig a négy fal között kell szenvednem egy csomó ostoba, büdös, seggfej és az őket agymosó sarlatán önmagukat orvosnak nevező (Lenkei, Gödény stb) Mengele utód miatt, szerintem az a negatív diszkrimináció. 
 
Jelenleg a világ zárva van, már egy éve. Mindenkinek. Nincs bolt, nincs buli, nincs utazás. Aki beoltatja magát, az kap bucisimit és jutifalatot egy plasztikkártya formájában, ami által apró kedvezményeket is kap. Ezt nevezhetjük akár pozitív diszkriminációnak. A többiek számára az élet szimplán változatlan formában zajlik tovább, amíg vége nincs a pandémiának.
 
Ahhoz, hogy ki él tovább úgy, ahogy egy éve szokjuk, és ki kap jutifalatot, pusztán egy döntés kell. És az összes jó és rossz következmény felvállalása. Nem picsogás.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Agymenés 238.

A higgadtság nagymestere   Sebestyén József, kárpátaljai honfitársunk tragédiája kapcsán megszólalt végre A Szakértő. Igen, így, csupa nagybetűvel. A Szakértő, akinek véleménye súlyosabb, mint egy vizes homokzsák a gátszakadásnál.    A Szakértő így szólt: „Keveset tudunk, úgyhogy ideje volna a higgadtságnak.” Majd hozzátette: „Nem tudom, hogy mi történt, a rendelkezésre álló információk ellentmondóak.”   Micsoda intellektuális piruett! Micsoda szellemi bölcsőcskehintáztatás! Az ember már-már hallja, ahogy Arisztotelész hevesen tapsol odafent.   Apró, egészen apró szépséghiba, hogy ha ugyanezeket a mondatokat valaki például Bucsa kapcsán írta volna le – ne adj’ Isten, az első napokban –, azonnal rácsapták a pecsétet: „Konteós! Putyin-bérenc! Fake news mocsok!” Majd behajították a véleménybányába, ahol már izzadva robotolt pár ezer másik, akik csak annyit mertek kérdezni: „Biztos, hogy minden úgy van?”   De most! Most végre győzött a mértéktartás! A higgadtsá...

Agymenés 730.

A hulladékszállítás mint vallásos várakozás   Nálunk csütörtökön viszik el a szemetet. Ez nem információ, hanem hitvallás. Volt már így, működött, megszoktuk.   December 25-én – karácsony első napján, csütörtökön – csoda történt: elvitték. Meghatódtunk. Azt hittük, ez már az ünnepi szeretet része, a szemét is megváltásra talált.   Január 1-jén viszont nem. Ünnep van, érthető, nekik a karácsony nem, csak az újév az ünnep. Senki nem szólt, hogy majd szombaton. Így az utca nagy része nem rakta ki. Mert nem vagyunk gondolatolvasók, csak lakók.   Ezután vártuk a következő csütörtököt, mint Messiást. Reggel óta kint álltak a kukák, katonás rendben, fegyelmezetten, reménykedve. Az utca készen állt. A kukák is.   Aztán jött a hír: az időjárás miatt nem jönnek.   Kint közben a főút csontszáraz, mikrobuszok járnak ki-be, teherautók suhanak, ajtók nyílnak, záródnak, az élet zajlik.   De a szemétszállító nem jön. Őt az időjárás mélyen megérintette.   Így majd...

Agymenés 841.

  A laborpatkány eleinte csak egy volt a sok közül. Szürke, jelentéktelen kispatkány, enyhén remegő bajusszal és azzal a fajta alázattal, amit kizárólag azok ismernek, akik pontosan tudják, hogy a sajt mindig valaki másé.       Aztán egy napon rájött valamire. Nem arra, hogy hol a kijárat, hanem arra, hogy a kijárat nem is érdekes. A sajt viszont igen.   És a sajt nem ott van, ahol a többiek keresik, hanem ott, ahol a kísérletvezető hagyja.   A laborpatkány tehát új stratégiát választott. Nem kaparta tovább a falat, nem rágta a rácsot, nem szervezett rágcsáló-összefogást a közös szabadságért. Nem. Ő felnézett, pontosan oda, ahol a fehér köpeny volt látható.   És egyszer csak kapott egy morzsát. A többiek ekkor még hitték, hogy ez véletlen, a laborpatkány viszont már tudta: ez karrier.   Először csak jelzett, nagyon finoman. Ha a többi patkány túl hangosan zörgött, ő csendben meghúzódott. Ha valaki új alagutat kezdett ásni, ő véletlenül jelezte, ho...