Ugrás a fő tartalomra

Agymenés 136.

 

Eddig a fél ország a nyitásért nyervogott, most a fél ország ezek miatt a képek miatt vinnyog és szidja a kormányt, meg a ge...i zorbánt. Mintha dedóvóban lennénk, ahol zorbán az óvóbácsi, akinek felelősséget kell vállalnia a retardált, felelőtlen siserehad minden tettéért. Mit tettéért, már a gondolatáért is! 
 
Kulturált szórakozás? Hol? Ott, ahol a vendéglátós 5 hónap minden kiesését 1 nap alatt akarja behozni? Ott, ahol szarnak a szabályokra, mert azok áthághatók, csak jöjjön a pénz, ha beledöglik is a pincér, a vendég rokona? Mit számít! A lényeg a profit!
 
Annyira kulturált szórakozás volt itt hétvégén, hogy többször volt kinn mentő a Belvárosban. Jó lenne tudni, hányan kerültek detoxba, de Zacher most hallgat.
Undorító, mert azt a szót, hogy felelősségvállalás, a szülőknek meg kellett volna tanítani. Mert akkor az egyik kislány nem nyilatkozta volna bele röhögve a kamerába, hogy eddig is tartottak illegális bulikákat. Nem törődve következménnyel, és mert szabályt szegni, mindenkit átbaszni annyira jó. És ebből a csitriből pont ilyen szabályszegő, hazug és mindenkin átgázoló felnőtt lesz.
 
És nem, nem a bulival van a gond. Mert az kell. Az jó. Kell a szabadság, kell egy kicsi, legalább atomnyi régi élet.
 
A felelősségvállalás hiányával van a gond, a józan gondolkodás hiányával, azzal, mi lesz, ha hazaviszi nem oltott, asztmás kistesónak bulikából a vírust. Vagy nagyinak, vagy Gődényék agymosása miatt oltástól rettegő apunak. Mert a felelősség az övé akkor is.
 
Azzal van a baj, hogy a pillanatnak élnek, az ösztöneiknek engednek, mint valami lebutított állat, és nem a tudatuknak. Bár ennél az állat is okosabb, mert az életösztöne felülírja az összes többit. De ezekben pont az nem működik.
 
És az a gáz, hogy mi neveltünk ki egy ilyen önző, ösztönlény szintjére, vagy az alá süllyedni képes, az egóját minden és mindenki fölé helyező, a felelősséget és kötelességet hírből sem ismerő, de a jogait szajkózó generációt. És ezeknek kell(ene) majd gondoskodni rólunk valamikor. Azt hiszem, pár év múlva jó biznisz lesz az öregotthon, mert ezek szarnak majd ránk. Hiszen bulika és ego rulez!
 


 

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Agymenés 238.

A higgadtság nagymestere   Sebestyén József, kárpátaljai honfitársunk tragédiája kapcsán megszólalt végre A Szakértő. Igen, így, csupa nagybetűvel. A Szakértő, akinek véleménye súlyosabb, mint egy vizes homokzsák a gátszakadásnál.    A Szakértő így szólt: „Keveset tudunk, úgyhogy ideje volna a higgadtságnak.” Majd hozzátette: „Nem tudom, hogy mi történt, a rendelkezésre álló információk ellentmondóak.”   Micsoda intellektuális piruett! Micsoda szellemi bölcsőcskehintáztatás! Az ember már-már hallja, ahogy Arisztotelész hevesen tapsol odafent.   Apró, egészen apró szépséghiba, hogy ha ugyanezeket a mondatokat valaki például Bucsa kapcsán írta volna le – ne adj’ Isten, az első napokban –, azonnal rácsapták a pecsétet: „Konteós! Putyin-bérenc! Fake news mocsok!” Majd behajították a véleménybányába, ahol már izzadva robotolt pár ezer másik, akik csak annyit mertek kérdezni: „Biztos, hogy minden úgy van?”   De most! Most végre győzött a mértéktartás! A higgadtsá...

Agymenés 730.

A hulladékszállítás mint vallásos várakozás   Nálunk csütörtökön viszik el a szemetet. Ez nem információ, hanem hitvallás. Volt már így, működött, megszoktuk.   December 25-én – karácsony első napján, csütörtökön – csoda történt: elvitték. Meghatódtunk. Azt hittük, ez már az ünnepi szeretet része, a szemét is megváltásra talált.   Január 1-jén viszont nem. Ünnep van, érthető, nekik a karácsony nem, csak az újév az ünnep. Senki nem szólt, hogy majd szombaton. Így az utca nagy része nem rakta ki. Mert nem vagyunk gondolatolvasók, csak lakók.   Ezután vártuk a következő csütörtököt, mint Messiást. Reggel óta kint álltak a kukák, katonás rendben, fegyelmezetten, reménykedve. Az utca készen állt. A kukák is.   Aztán jött a hír: az időjárás miatt nem jönnek.   Kint közben a főút csontszáraz, mikrobuszok járnak ki-be, teherautók suhanak, ajtók nyílnak, záródnak, az élet zajlik.   De a szemétszállító nem jön. Őt az időjárás mélyen megérintette.   Így majd...

Agymenés 841.

  A laborpatkány eleinte csak egy volt a sok közül. Szürke, jelentéktelen kispatkány, enyhén remegő bajusszal és azzal a fajta alázattal, amit kizárólag azok ismernek, akik pontosan tudják, hogy a sajt mindig valaki másé.       Aztán egy napon rájött valamire. Nem arra, hogy hol a kijárat, hanem arra, hogy a kijárat nem is érdekes. A sajt viszont igen.   És a sajt nem ott van, ahol a többiek keresik, hanem ott, ahol a kísérletvezető hagyja.   A laborpatkány tehát új stratégiát választott. Nem kaparta tovább a falat, nem rágta a rácsot, nem szervezett rágcsáló-összefogást a közös szabadságért. Nem. Ő felnézett, pontosan oda, ahol a fehér köpeny volt látható.   És egyszer csak kapott egy morzsát. A többiek ekkor még hitték, hogy ez véletlen, a laborpatkány viszont már tudta: ez karrier.   Először csak jelzett, nagyon finoman. Ha a többi patkány túl hangosan zörgött, ő csendben meghúzódott. Ha valaki új alagutat kezdett ásni, ő véletlenül jelezte, ho...