Ugrás a fő tartalomra

Agymenés 160.


 

Az az igazság, hogy az internet trolljai, a nagy megmondó emberek, az igazságosztók, a gyűlölködők, a fröcsögők mindig is léteztek.
 
Sosincs új a nap alatt, csak éppen az arctalanságot és névtelenséget igény szerint biztosító, ezért vélt védelmet adó internet kiváló lehetőséget ad a tanulatlan, ostoba, rosszindulatú embereknek, hogy megnyilvánuljanak. 
 
Sosem volt ez másként, a különbség annyi, hogy régen ezek maradtak a saját szociális közegükben, a maguk ki szemétdombján játszották a fő kakast, és másoknak - az ő nagy szerencséjük- nem kellett látni, hallani, olvasni őket, nem kellett kommunikálni velük. Ennek okán a fejükben lakozó mélysötétség, a rosszindulat és gonoszság a nagy többség előtt rejtve maradt.
 
Egyszóval mindig is voltak ilyen emberek, csak elvoltak a maguk kis közegében, a sarki kocsmában, a piacon, a szülői értekezleten, és egyéb helyeken. A különbség pusztán annyi, hogy rovar módjára az internet arc- és névtelensége miatt most éppen előmásztak a fényre, hiszen bátrakká váltak. 
 
És hogy rányomjuk a habot a tortára, ezen elmehunyt szerencsétlenek mellett előbújt is sok influenzás, izè influenszer, azaz a média és a közösségi média által sztárolt buta ès ostoba lény. Régen ezeket vásárokon és cirkuszokban pénzért mutogatták, közszemlére tettek, most pedig pokoli jól megfizetett és sztárolt hülyékké avanzsáltak. 
 
Na, ez az oka annak, hogy a mélysötétség manapság már trendi, és ezek a lények azt gondolják, hogy butának ès gonosznak lenni közel sem szégyen, sokkal inkább előny.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Agymenés 238.

A higgadtság nagymestere   Sebestyén József, kárpátaljai honfitársunk tragédiája kapcsán megszólalt végre A Szakértő. Igen, így, csupa nagybetűvel. A Szakértő, akinek véleménye súlyosabb, mint egy vizes homokzsák a gátszakadásnál.    A Szakértő így szólt: „Keveset tudunk, úgyhogy ideje volna a higgadtságnak.” Majd hozzátette: „Nem tudom, hogy mi történt, a rendelkezésre álló információk ellentmondóak.”   Micsoda intellektuális piruett! Micsoda szellemi bölcsőcskehintáztatás! Az ember már-már hallja, ahogy Arisztotelész hevesen tapsol odafent.   Apró, egészen apró szépséghiba, hogy ha ugyanezeket a mondatokat valaki például Bucsa kapcsán írta volna le – ne adj’ Isten, az első napokban –, azonnal rácsapták a pecsétet: „Konteós! Putyin-bérenc! Fake news mocsok!” Majd behajították a véleménybányába, ahol már izzadva robotolt pár ezer másik, akik csak annyit mertek kérdezni: „Biztos, hogy minden úgy van?”   De most! Most végre győzött a mértéktartás! A higgadtsá...

Agymenés 730.

A hulladékszállítás mint vallásos várakozás   Nálunk csütörtökön viszik el a szemetet. Ez nem információ, hanem hitvallás. Volt már így, működött, megszoktuk.   December 25-én – karácsony első napján, csütörtökön – csoda történt: elvitték. Meghatódtunk. Azt hittük, ez már az ünnepi szeretet része, a szemét is megváltásra talált.   Január 1-jén viszont nem. Ünnep van, érthető, nekik a karácsony nem, csak az újév az ünnep. Senki nem szólt, hogy majd szombaton. Így az utca nagy része nem rakta ki. Mert nem vagyunk gondolatolvasók, csak lakók.   Ezután vártuk a következő csütörtököt, mint Messiást. Reggel óta kint álltak a kukák, katonás rendben, fegyelmezetten, reménykedve. Az utca készen állt. A kukák is.   Aztán jött a hír: az időjárás miatt nem jönnek.   Kint közben a főút csontszáraz, mikrobuszok járnak ki-be, teherautók suhanak, ajtók nyílnak, záródnak, az élet zajlik.   De a szemétszállító nem jön. Őt az időjárás mélyen megérintette.   Így majd...

Agymenés 841.

  A laborpatkány eleinte csak egy volt a sok közül. Szürke, jelentéktelen kispatkány, enyhén remegő bajusszal és azzal a fajta alázattal, amit kizárólag azok ismernek, akik pontosan tudják, hogy a sajt mindig valaki másé.       Aztán egy napon rájött valamire. Nem arra, hogy hol a kijárat, hanem arra, hogy a kijárat nem is érdekes. A sajt viszont igen.   És a sajt nem ott van, ahol a többiek keresik, hanem ott, ahol a kísérletvezető hagyja.   A laborpatkány tehát új stratégiát választott. Nem kaparta tovább a falat, nem rágta a rácsot, nem szervezett rágcsáló-összefogást a közös szabadságért. Nem. Ő felnézett, pontosan oda, ahol a fehér köpeny volt látható.   És egyszer csak kapott egy morzsát. A többiek ekkor még hitték, hogy ez véletlen, a laborpatkány viszont már tudta: ez karrier.   Először csak jelzett, nagyon finoman. Ha a többi patkány túl hangosan zörgött, ő csendben meghúzódott. Ha valaki új alagutat kezdett ásni, ő véletlenül jelezte, ho...