Ugrás a fő tartalomra

Agymenés 164.

 


A gyűlölet vezérelte választás kicsit olyan, mint a szuggesztív impulzusvásárlás, amikor a kedvezőnek tűnő vásárlási alkalmat várjuk.
 
Amikor az árleszállítás, kedvezmények, akciók bűvöletében élve minden xarra lecsapunk, még akkor is, ha nem kell, ha gagyi, ha semmire se való. De legalább új, más, olcsó, kívülről csillogó.
 
Na, pont ilyen az a választás, amikor mindegy, mi vagy ki, mert csak azt az egyet tudunk, mi vagy ki NEM.
 
Nem mérlegelünk, nincsenek észérvek, csak a sok kicsi kalapból az egyik kalapra virtuálisan rátaposva nézegetjük a többi kalapot, vagyis annak külsejét.
Mert véletlenül sem akarunk belenézni, nehogy véletlenül látszódjon, nem is annyira jó, nem is annyira szép, és kicsit sem annyira kedves. És persze elhisszük az olcsó, gagyi, a valóságot közel sem tükröző, szép leírást, elhisszük, mert el akarjuk hinni. Mert a másik kalap iránti vad gyűlölet azt mondja, minden jó, mindent hinni kell.
 
A lényeg, ami kifelé látszik, pont úgy, mint az impulzusvásárlásnál. Mindegy hogy kicsit rohadt, kicsit szottyos, kicsit gagyi, működni is csak alig működik, de más, új, nincs még ilyen.
 
Sose értettem, miért, de valahogy szeretünk szenvedni, szeretünk kínlódni, de persze a legjobb, ha mindezt menő nyaraláson, koktélozás közben tehetjük, hiszen úgyis szar az élet.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Agymenés 238.

A higgadtság nagymestere   Sebestyén József, kárpátaljai honfitársunk tragédiája kapcsán megszólalt végre A Szakértő. Igen, így, csupa nagybetűvel. A Szakértő, akinek véleménye súlyosabb, mint egy vizes homokzsák a gátszakadásnál.    A Szakértő így szólt: „Keveset tudunk, úgyhogy ideje volna a higgadtságnak.” Majd hozzátette: „Nem tudom, hogy mi történt, a rendelkezésre álló információk ellentmondóak.”   Micsoda intellektuális piruett! Micsoda szellemi bölcsőcskehintáztatás! Az ember már-már hallja, ahogy Arisztotelész hevesen tapsol odafent.   Apró, egészen apró szépséghiba, hogy ha ugyanezeket a mondatokat valaki például Bucsa kapcsán írta volna le – ne adj’ Isten, az első napokban –, azonnal rácsapták a pecsétet: „Konteós! Putyin-bérenc! Fake news mocsok!” Majd behajították a véleménybányába, ahol már izzadva robotolt pár ezer másik, akik csak annyit mertek kérdezni: „Biztos, hogy minden úgy van?”   De most! Most végre győzött a mértéktartás! A higgadtsá...
Megjegyzés küldése
További információk

Agymenés 730.

A hulladékszállítás mint vallásos várakozás   Nálunk csütörtökön viszik el a szemetet. Ez nem információ, hanem hitvallás. Volt már így, működött, megszoktuk.   December 25-én – karácsony első napján, csütörtökön – csoda történt: elvitték. Meghatódtunk. Azt hittük, ez már az ünnepi szeretet része, a szemét is megváltásra talált.   Január 1-jén viszont nem. Ünnep van, érthető, nekik a karácsony nem, csak az újév az ünnep. Senki nem szólt, hogy majd szombaton. Így az utca nagy része nem rakta ki. Mert nem vagyunk gondolatolvasók, csak lakók.   Ezután vártuk a következő csütörtököt, mint Messiást. Reggel óta kint álltak a kukák, katonás rendben, fegyelmezetten, reménykedve. Az utca készen állt. A kukák is.   Aztán jött a hír: az időjárás miatt nem jönnek.   Kint közben a főút csontszáraz, mikrobuszok járnak ki-be, teherautók suhanak, ajtók nyílnak, záródnak, az élet zajlik.   De a szemétszállító nem jön. Őt az időjárás mélyen megérintette.   Így majd...
Megjegyzés küldése
További információk

Agymenés 841.

  A laborpatkány eleinte csak egy volt a sok közül. Szürke, jelentéktelen kispatkány, enyhén remegő bajusszal és azzal a fajta alázattal, amit kizárólag azok ismernek, akik pontosan tudják, hogy a sajt mindig valaki másé.       Aztán egy napon rájött valamire. Nem arra, hogy hol a kijárat, hanem arra, hogy a kijárat nem is érdekes. A sajt viszont igen.   És a sajt nem ott van, ahol a többiek keresik, hanem ott, ahol a kísérletvezető hagyja.   A laborpatkány tehát új stratégiát választott. Nem kaparta tovább a falat, nem rágta a rácsot, nem szervezett rágcsáló-összefogást a közös szabadságért. Nem. Ő felnézett, pontosan oda, ahol a fehér köpeny volt látható.   És egyszer csak kapott egy morzsát. A többiek ekkor még hitték, hogy ez véletlen, a laborpatkány viszont már tudta: ez karrier.   Először csak jelzett, nagyon finoman. Ha a többi patkány túl hangosan zörgött, ő csendben meghúzódott. Ha valaki új alagutat kezdett ásni, ő véletlenül jelezte, ho...
Megjegyzés küldése
További információk