Ugrás a fő tartalomra

Agymenés 34

Nagy divat manapság a gerincet emlegetni. Boldog-boldogtalan az egyenes és feszes gerincére hivatkozik, pedig nem nagy csoda ez. Minden emlős gerinces faj, márpedig az ember emlős.
Más kérdés persze a gerincesség . Láttam én már igen hajlott gerincű, de nagyon gerinces embert. Olyat, aki nem emlegette sem beteg gerincét, sem igazi gerincességét, akinek nem kellettek szavak, nem kellettek dallamok, hogy ezt igazolja. Mert róla mindenki tudta.
Tudták, hogy azért gerinces, mert a saját maga által meghatározott értékrendet betartva, ahhoz hűen él. Gerinces azért, mert nem akar egy csoport által felállított normákhoz igazodva, saját elveit némikor szembeköpve, de mindenáron megfelelni.
Gerinces azért, mert bátor, még ha nem is tud már ütni hajlott gerince miatt, akkor sem, mikor őt ütik. Bátor, mert még tudja, mit jelent a barátság, a kiállás, az összetartás.
Gerinces, mert nem a normák szerint méri a barátait, hanem saját elvei szerint. Gerinces, mert nem azt nézi bennük, mi van a zsebükben, a házukban, az életükben, hanem azt, hogy mi rejtőzik a szívükben.
Gerinces, mert nem a vélt vagy valós titkokat, rejtélyeket és összeesküvés elméleteket keresi-kutatja, hanem a szemének és a szívének hisz, számára az a valós, az az igaz.
Gerinces, mert a barátságot, az emberséget szentnek tartja, és aki felé baráti, ne adj' Isten segítő kezet nyújt, abba nem beleharap, hanem elfogadja. Gerinces, mert annak, aki mellé egyszer odaállt, hátat nem fordít soha.
Gerinces, mert nehezen méri a szeretetet, de azt vissza sose vonja.
Gerinces, mert nem szónokol a gerincességről, hanem megéli azt. Hajlott háttal, hajlott gerinccel, mely már sok rúgást kapott az élet során, de nevetve, boldogan és hittel teli. Szavak nélkül, dallamok nélkül, de gerincesebben, mint oly sokan.




Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Agymenés 238.

A higgadtság nagymestere   Sebestyén József, kárpátaljai honfitársunk tragédiája kapcsán megszólalt végre A Szakértő. Igen, így, csupa nagybetűvel. A Szakértő, akinek véleménye súlyosabb, mint egy vizes homokzsák a gátszakadásnál.    A Szakértő így szólt: „Keveset tudunk, úgyhogy ideje volna a higgadtságnak.” Majd hozzátette: „Nem tudom, hogy mi történt, a rendelkezésre álló információk ellentmondóak.”   Micsoda intellektuális piruett! Micsoda szellemi bölcsőcskehintáztatás! Az ember már-már hallja, ahogy Arisztotelész hevesen tapsol odafent.   Apró, egészen apró szépséghiba, hogy ha ugyanezeket a mondatokat valaki például Bucsa kapcsán írta volna le – ne adj’ Isten, az első napokban –, azonnal rácsapták a pecsétet: „Konteós! Putyin-bérenc! Fake news mocsok!” Majd behajították a véleménybányába, ahol már izzadva robotolt pár ezer másik, akik csak annyit mertek kérdezni: „Biztos, hogy minden úgy van?”   De most! Most végre győzött a mértéktartás! A higgadtsá...

Agymenés 730.

A hulladékszállítás mint vallásos várakozás   Nálunk csütörtökön viszik el a szemetet. Ez nem információ, hanem hitvallás. Volt már így, működött, megszoktuk.   December 25-én – karácsony első napján, csütörtökön – csoda történt: elvitték. Meghatódtunk. Azt hittük, ez már az ünnepi szeretet része, a szemét is megváltásra talált.   Január 1-jén viszont nem. Ünnep van, érthető, nekik a karácsony nem, csak az újév az ünnep. Senki nem szólt, hogy majd szombaton. Így az utca nagy része nem rakta ki. Mert nem vagyunk gondolatolvasók, csak lakók.   Ezután vártuk a következő csütörtököt, mint Messiást. Reggel óta kint álltak a kukák, katonás rendben, fegyelmezetten, reménykedve. Az utca készen állt. A kukák is.   Aztán jött a hír: az időjárás miatt nem jönnek.   Kint közben a főút csontszáraz, mikrobuszok járnak ki-be, teherautók suhanak, ajtók nyílnak, záródnak, az élet zajlik.   De a szemétszállító nem jön. Őt az időjárás mélyen megérintette.   Így majd...

Agymenés 841.

  A laborpatkány eleinte csak egy volt a sok közül. Szürke, jelentéktelen kispatkány, enyhén remegő bajusszal és azzal a fajta alázattal, amit kizárólag azok ismernek, akik pontosan tudják, hogy a sajt mindig valaki másé.       Aztán egy napon rájött valamire. Nem arra, hogy hol a kijárat, hanem arra, hogy a kijárat nem is érdekes. A sajt viszont igen.   És a sajt nem ott van, ahol a többiek keresik, hanem ott, ahol a kísérletvezető hagyja.   A laborpatkány tehát új stratégiát választott. Nem kaparta tovább a falat, nem rágta a rácsot, nem szervezett rágcsáló-összefogást a közös szabadságért. Nem. Ő felnézett, pontosan oda, ahol a fehér köpeny volt látható.   És egyszer csak kapott egy morzsát. A többiek ekkor még hitték, hogy ez véletlen, a laborpatkány viszont már tudta: ez karrier.   Először csak jelzett, nagyon finoman. Ha a többi patkány túl hangosan zörgött, ő csendben meghúzódott. Ha valaki új alagutat kezdett ásni, ő véletlenül jelezte, ho...