Ugrás a fő tartalomra

Agymenés 40

Az előző bejegyzést megosztotta egy ismerős. Kevés "lájkot" kapott, ezt írta hát alatta: "se az nem jó aki írta...sem az amit írt...szarügy...de attól még ez az igazság".
Ugye, hogy igaz? Aki írja, nem lehet jó, hiszen kimondja, ami esetleg rossz, és az igazság sem lehet jó. Sosem lehet jó. A sokat mantrázott hazugság ugyanis nem fáj. Az kellemes, könnyű elhinni, nem igényel gondolkodást, logikát. Főleg nem igényel a tévedés beismerését és netalántán bocsánatkérést. Kényelmes, ahogy a lájkok nyomkodása is. Katt, és kész a vélemény.
Ám az igazságon már el kell gondolkodni. Az kellemetlen és néha fáj is. Rossz érzés ám, ha rájövünk, mennyire nincs igazunk, hogy mekkorát tévedtünk!
Ami fáj, arra nem nyomunk lájkot, mert nem akarjuk viszontlátni. Ami fáj, ami nagyon igaz, azt a legjobb kitörölni, ne is kelljen vele szembesülni.
Mert mi is a lájk? Katt és katt, egyik a másik után, egy tovagördülő hírfolyamban. Képek, szavak, gondolatok és pillanatok, amík belemosódnak a retinán át az agyba, de ott meg nem ülnek, csak tovaszáguldanak. Nincs értékük, csak pillanatnyi, szeszélyes és dacos katt-ra jók.
Mégis, vannak emberek, akik ezzel mérik a sikert, a népszerűséget és a barátságot. Akik ezzel mérik az igazságot is. Akiknek csak az számít, mennyi lájk fityeg egy kép, egy idézet, egy megosztás alatt, legyen az akármilyen hazug. Ettől válik számukra nagy igazsággá. A maguk hazug világa mindig a világ legnagyobb igazsága, amit addig mantráznak, amíg végül el nem hiszik.
A jó rossz lesz, a rossz pedig jó, a szép csúnya és megfordítva, egy lényeg: kényelmes és fájdalommentes legyen.
Törölnek és tiltanak, ha valaki kimondja az igazságot, becsukják a szemüket, hogy ne is lássák, csak a hazug lájkok éles hangjelzésére nyitják ki újra. Az a hang megnyugtató, az nem suttog a fülükbe éjjel, a sötétben. Azon nem kell gondolkodni, csak megszámolni, hányan hitték el az igaznak vélt hazugságot.
Nem kell lájk. Olvass, értelmezz, vitatkozz, cáfolj. Csak mutass valami értelmet, nyitott szemet és egy apró jelet, hogy valóban az igazság az érdekes. A tiéd, az enyém, az övé. Mert mindenkinek a maga igazsága a legigazabb.




Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Agymenés 238.

A higgadtság nagymestere   Sebestyén József, kárpátaljai honfitársunk tragédiája kapcsán megszólalt végre A Szakértő. Igen, így, csupa nagybetűvel. A Szakértő, akinek véleménye súlyosabb, mint egy vizes homokzsák a gátszakadásnál.    A Szakértő így szólt: „Keveset tudunk, úgyhogy ideje volna a higgadtságnak.” Majd hozzátette: „Nem tudom, hogy mi történt, a rendelkezésre álló információk ellentmondóak.”   Micsoda intellektuális piruett! Micsoda szellemi bölcsőcskehintáztatás! Az ember már-már hallja, ahogy Arisztotelész hevesen tapsol odafent.   Apró, egészen apró szépséghiba, hogy ha ugyanezeket a mondatokat valaki például Bucsa kapcsán írta volna le – ne adj’ Isten, az első napokban –, azonnal rácsapták a pecsétet: „Konteós! Putyin-bérenc! Fake news mocsok!” Majd behajították a véleménybányába, ahol már izzadva robotolt pár ezer másik, akik csak annyit mertek kérdezni: „Biztos, hogy minden úgy van?”   De most! Most végre győzött a mértéktartás! A higgadtsá...

Agymenés 730.

A hulladékszállítás mint vallásos várakozás   Nálunk csütörtökön viszik el a szemetet. Ez nem információ, hanem hitvallás. Volt már így, működött, megszoktuk.   December 25-én – karácsony első napján, csütörtökön – csoda történt: elvitték. Meghatódtunk. Azt hittük, ez már az ünnepi szeretet része, a szemét is megváltásra talált.   Január 1-jén viszont nem. Ünnep van, érthető, nekik a karácsony nem, csak az újév az ünnep. Senki nem szólt, hogy majd szombaton. Így az utca nagy része nem rakta ki. Mert nem vagyunk gondolatolvasók, csak lakók.   Ezután vártuk a következő csütörtököt, mint Messiást. Reggel óta kint álltak a kukák, katonás rendben, fegyelmezetten, reménykedve. Az utca készen állt. A kukák is.   Aztán jött a hír: az időjárás miatt nem jönnek.   Kint közben a főút csontszáraz, mikrobuszok járnak ki-be, teherautók suhanak, ajtók nyílnak, záródnak, az élet zajlik.   De a szemétszállító nem jön. Őt az időjárás mélyen megérintette.   Így majd...

Agymenés 841.

  A laborpatkány eleinte csak egy volt a sok közül. Szürke, jelentéktelen kispatkány, enyhén remegő bajusszal és azzal a fajta alázattal, amit kizárólag azok ismernek, akik pontosan tudják, hogy a sajt mindig valaki másé.       Aztán egy napon rájött valamire. Nem arra, hogy hol a kijárat, hanem arra, hogy a kijárat nem is érdekes. A sajt viszont igen.   És a sajt nem ott van, ahol a többiek keresik, hanem ott, ahol a kísérletvezető hagyja.   A laborpatkány tehát új stratégiát választott. Nem kaparta tovább a falat, nem rágta a rácsot, nem szervezett rágcsáló-összefogást a közös szabadságért. Nem. Ő felnézett, pontosan oda, ahol a fehér köpeny volt látható.   És egyszer csak kapott egy morzsát. A többiek ekkor még hitték, hogy ez véletlen, a laborpatkány viszont már tudta: ez karrier.   Először csak jelzett, nagyon finoman. Ha a többi patkány túl hangosan zörgött, ő csendben meghúzódott. Ha valaki új alagutat kezdett ásni, ő véletlenül jelezte, ho...