A nevelés a család feladata. A szülők képességeikhez mérten jól vagy kevésbé jól nevelik a gyermekeiket.
Ezt tette az én családom is, és ezt teszem én is a gyerekeimmel. Kérem hát szépen, hogy se politikusok, se önjelölt vezérek, véleményformálók ne akarjanak megnevelni. Ne akarják nekem megmondani, mit szerethetek és mit nem. Azt sem, kire szavazhatok és kire nem, ki mellé állhatok és ki mellé nem. Ne akarják megmondani és behatárolni, mi tetszhet és mi nem, ahogy ezt sem, mit tehetek és mit nem. Neveltetésem kialakított egy értékrendet, ennek megfelelően és ennek határain belül képes vagyok eldönteni, mi a jó nekem és a családomnak. Képes vagyok eldönteni kit és mit szeretek vagy nem szeretek, kivel és mivel tudok azonosulni, valamint azt, hogy mi fér bele a hangzatos nagy szavak, mint elkötelezettség, erkölcs, erő, egyetértés, hit, hűség, haza, család, stb, fogalmába.
Tanítani taníthat bárki, aki arra alkalmasnak tartja magát és akitől a tanítást én is elfogadom. Elmondhatja a véleményét, vitázhatunk bármikor. A nevelés és az oktatás ugyanis nem egy és ugyanaz, nem mellesleg pedig nem ugyanazok feladata. A gyerekeimet én nevelem és az iskola tanítja, oktatja. Ugyan én is tanítok nekik dolgokat, és az iskola is felvállal nevelő feladatokat, igen szomorú lenne, ha ez fordítva működne. Egyszóval átfedések lehetnek és vannak, illő lenne felnőtt embereknek nem a szereptévesztés hibájába esni.
Ha pedig nem tetszik, amit gondolok, írok, mondok, el lehet menni. Jó messzire a köreimből. Mert a világ nem csak fekete és fehér. Az ég kék, a fű zöld, a virágok pedig igen színesek, ahogy a házfalak is, még az elszürkült, füstös kosz alatt is. Ahogy az én lelkem és gondolataim, jómagam is, akit - köszönet érte - megnevelt a család és az élet. Nem kérek hát több nevelést!
Ezt tette az én családom is, és ezt teszem én is a gyerekeimmel. Kérem hát szépen, hogy se politikusok, se önjelölt vezérek, véleményformálók ne akarjanak megnevelni. Ne akarják nekem megmondani, mit szerethetek és mit nem. Azt sem, kire szavazhatok és kire nem, ki mellé állhatok és ki mellé nem. Ne akarják megmondani és behatárolni, mi tetszhet és mi nem, ahogy ezt sem, mit tehetek és mit nem. Neveltetésem kialakított egy értékrendet, ennek megfelelően és ennek határain belül képes vagyok eldönteni, mi a jó nekem és a családomnak. Képes vagyok eldönteni kit és mit szeretek vagy nem szeretek, kivel és mivel tudok azonosulni, valamint azt, hogy mi fér bele a hangzatos nagy szavak, mint elkötelezettség, erkölcs, erő, egyetértés, hit, hűség, haza, család, stb, fogalmába.
Tanítani taníthat bárki, aki arra alkalmasnak tartja magát és akitől a tanítást én is elfogadom. Elmondhatja a véleményét, vitázhatunk bármikor. A nevelés és az oktatás ugyanis nem egy és ugyanaz, nem mellesleg pedig nem ugyanazok feladata. A gyerekeimet én nevelem és az iskola tanítja, oktatja. Ugyan én is tanítok nekik dolgokat, és az iskola is felvállal nevelő feladatokat, igen szomorú lenne, ha ez fordítva működne. Egyszóval átfedések lehetnek és vannak, illő lenne felnőtt embereknek nem a szereptévesztés hibájába esni.
Ha pedig nem tetszik, amit gondolok, írok, mondok, el lehet menni. Jó messzire a köreimből. Mert a világ nem csak fekete és fehér. Az ég kék, a fű zöld, a virágok pedig igen színesek, ahogy a házfalak is, még az elszürkült, füstös kosz alatt is. Ahogy az én lelkem és gondolataim, jómagam is, akit - köszönet érte - megnevelt a család és az élet. Nem kérek hát több nevelést!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése