Amit egyszer rögzítettek, annak ereje van. A leírt szavak, az előtt fotók mind-mind hatalmas erővel bírnak.
Mindegyik mond valamit, üzenete van, de hogy érted-e az üzenetet, csak rajtad múlik. Igen, agy kell hozzá, ész és értelem, hogy tudd, mit akart üzenni az, aki leírta, aki megnyomta a gombot.
Az ember szereti magáról azt hinni, pokoli okos és rafinált. Szereti azt hinni, mindent ért, amit mások üzennek, mindent értelmez, amit lát vagy olvas. Pedig nem így van. Rohadtul nem így. A legtöbben csak átfutják a sorokat, rápillantanak a képre és máris ítélnek. Máris azt hiszik, ők mindent tudnak és értenek, mert ők okosak. Aki nem lát mindent, aki sokáig agyal valamin, az szerintük lemarad valamiről, ami fontos lehet. Lemarad és kimarad, nem gördül oly gyorsan számára az élet.
De mi a fontos? Sokat látni és nem érteni, vagy csak keveset, de értelmezni és abból magad számára nyerni?
Egy pillanat, egy villanás nem ad értelmet, csak szikrát, melyből akár, ha akarod, ha teszel érte, értelem lehet.
Minden kép és minden egyes szó csak egy kicsi lámpácska. Még ha egyet fel is kapcsolsz, nem biztos, hogy fény gyúl az agyadban. Sorra kell kapcsolgatnod a kapcsolókat, egyiket a másik után. Elolvasni többször a szavakat és ránézned újra meg újra a képre.
Persze nem kötelező feladat ez. El is mehetsz mellettük, kérdés nélkül, de akkor nincs jogod az ítélethez. Jogod van ahhoz, hogy ne értsd, ám ha nem értesz és nem kérdezel, nem ítélhetsz.
A meg nem értés és a kérdezés nem szégyen. Az az intelligencia fokmérője. A folyamatosan tovagördülő képek és szavak pedig ennek a gyilkosai. Csak te állíthatnád meg az értelemgyilkos gördülést, de vajon elég erős vagy hozzá?
Talán. A legtöbben azonban inkább csak hagyják gördülni, hagyják elfutni a szavakat, a képeket, és hagyják kifutni életükből az embereket, egy-egy hirtelen ítélet, egy-egy nem értelmezett szó vagy kép miatt. Ők azok, akikért bár lehet, hogy kár, sose sajnáld. Nincs helyük az életedben. Nem kérdeztek, nem gondolkodtak, csak ítéltek. Az ő fejükben a lámpák sötétek maradtak.
Mindegyik mond valamit, üzenete van, de hogy érted-e az üzenetet, csak rajtad múlik. Igen, agy kell hozzá, ész és értelem, hogy tudd, mit akart üzenni az, aki leírta, aki megnyomta a gombot.
Az ember szereti magáról azt hinni, pokoli okos és rafinált. Szereti azt hinni, mindent ért, amit mások üzennek, mindent értelmez, amit lát vagy olvas. Pedig nem így van. Rohadtul nem így. A legtöbben csak átfutják a sorokat, rápillantanak a képre és máris ítélnek. Máris azt hiszik, ők mindent tudnak és értenek, mert ők okosak. Aki nem lát mindent, aki sokáig agyal valamin, az szerintük lemarad valamiről, ami fontos lehet. Lemarad és kimarad, nem gördül oly gyorsan számára az élet.
De mi a fontos? Sokat látni és nem érteni, vagy csak keveset, de értelmezni és abból magad számára nyerni?
Egy pillanat, egy villanás nem ad értelmet, csak szikrát, melyből akár, ha akarod, ha teszel érte, értelem lehet.
Minden kép és minden egyes szó csak egy kicsi lámpácska. Még ha egyet fel is kapcsolsz, nem biztos, hogy fény gyúl az agyadban. Sorra kell kapcsolgatnod a kapcsolókat, egyiket a másik után. Elolvasni többször a szavakat és ránézned újra meg újra a képre.
Persze nem kötelező feladat ez. El is mehetsz mellettük, kérdés nélkül, de akkor nincs jogod az ítélethez. Jogod van ahhoz, hogy ne értsd, ám ha nem értesz és nem kérdezel, nem ítélhetsz.
A meg nem értés és a kérdezés nem szégyen. Az az intelligencia fokmérője. A folyamatosan tovagördülő képek és szavak pedig ennek a gyilkosai. Csak te állíthatnád meg az értelemgyilkos gördülést, de vajon elég erős vagy hozzá?
Talán. A legtöbben azonban inkább csak hagyják gördülni, hagyják elfutni a szavakat, a képeket, és hagyják kifutni életükből az embereket, egy-egy hirtelen ítélet, egy-egy nem értelmezett szó vagy kép miatt. Ők azok, akikért bár lehet, hogy kár, sose sajnáld. Nincs helyük az életedben. Nem kérdeztek, nem gondolkodtak, csak ítéltek. Az ő fejükben a lámpák sötétek maradtak.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése