Ugrás a fő tartalomra

Agymenés 67

Végül is valóban játék az egész élet. Játék a születés és a halál, a harc és a nagy csaták is. Játék minden békekötés, és játék a magalkuvás. Minden játék!
Az, ahogy te megéled, az sem más. Csak van játék, amit élvezel, és van, amibe belehalsz. Vagy kicsit, vagy egészen, de minden játék vége a halál. Vagy csak a lelked, vagy az egész lényed, de valami mindig elpusztul egy kicsit.
A különbség csak annyi, hogy ha játéknak fogod fel, akkor cseppet tovább tart a dolog. Akkor lesznek pillanatok, amiket megpróbálsz és talán tudsz is élvezni. Lesz, amikor jó, és amikor azt hiszed, létezik olyan, hogy boldogság. Akkor lassabb folyamat a haldoklásod, és talán nem minden pillanata fáj.
Ha harcot vívsz, győzni akarsz, és ha akarsz, nyerni is fogsz. Győzni fogsz, így vagy úgy. De a sebeket, amiket a harc során szerzel, mindig viselni fogod. Hogy fájni fognak-e? Ki tudja. Lehet, nagyon és egy életen át, de lehet, hogy múló a fájdalom, mert jön egy másik csata, egy újabb küzdelem, és az új sebek tompítják a régiek fájdalmát. Kellenek hát a harcok, a játékok, mindig újabb és újabb viadal, hogy az a régi, az az igazán mély ne fájjon annyira.
De tudd, minden játékban sebeket kapsz, akár érzed, akár nem. Akár felfogod, akár nem. Mindig nyersz, és mindig vesztesz. Az élet sosem hagy semmit kiegyenlítetlenül. Jó után jön a rossz, és újra a jó, mert kell az egyensúly. Kell a mérleg, és ki nem billenhet sose.
Hogy akkor mi a megoldás? Ne keress semmit! Ne várj és ne remélj! Egyszerűen játssz, mert színház, cirkusz és játék az egész világ.


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Agymenés 238.

A higgadtság nagymestere   Sebestyén József, kárpátaljai honfitársunk tragédiája kapcsán megszólalt végre A Szakértő. Igen, így, csupa nagybetűvel. A Szakértő, akinek véleménye súlyosabb, mint egy vizes homokzsák a gátszakadásnál.    A Szakértő így szólt: „Keveset tudunk, úgyhogy ideje volna a higgadtságnak.” Majd hozzátette: „Nem tudom, hogy mi történt, a rendelkezésre álló információk ellentmondóak.”   Micsoda intellektuális piruett! Micsoda szellemi bölcsőcskehintáztatás! Az ember már-már hallja, ahogy Arisztotelész hevesen tapsol odafent.   Apró, egészen apró szépséghiba, hogy ha ugyanezeket a mondatokat valaki például Bucsa kapcsán írta volna le – ne adj’ Isten, az első napokban –, azonnal rácsapták a pecsétet: „Konteós! Putyin-bérenc! Fake news mocsok!” Majd behajították a véleménybányába, ahol már izzadva robotolt pár ezer másik, akik csak annyit mertek kérdezni: „Biztos, hogy minden úgy van?”   De most! Most végre győzött a mértéktartás! A higgadtsá...

Agymenés 730.

A hulladékszállítás mint vallásos várakozás   Nálunk csütörtökön viszik el a szemetet. Ez nem információ, hanem hitvallás. Volt már így, működött, megszoktuk.   December 25-én – karácsony első napján, csütörtökön – csoda történt: elvitték. Meghatódtunk. Azt hittük, ez már az ünnepi szeretet része, a szemét is megváltásra talált.   Január 1-jén viszont nem. Ünnep van, érthető, nekik a karácsony nem, csak az újév az ünnep. Senki nem szólt, hogy majd szombaton. Így az utca nagy része nem rakta ki. Mert nem vagyunk gondolatolvasók, csak lakók.   Ezután vártuk a következő csütörtököt, mint Messiást. Reggel óta kint álltak a kukák, katonás rendben, fegyelmezetten, reménykedve. Az utca készen állt. A kukák is.   Aztán jött a hír: az időjárás miatt nem jönnek.   Kint közben a főút csontszáraz, mikrobuszok járnak ki-be, teherautók suhanak, ajtók nyílnak, záródnak, az élet zajlik.   De a szemétszállító nem jön. Őt az időjárás mélyen megérintette.   Így majd...

Agymenés 841.

  A laborpatkány eleinte csak egy volt a sok közül. Szürke, jelentéktelen kispatkány, enyhén remegő bajusszal és azzal a fajta alázattal, amit kizárólag azok ismernek, akik pontosan tudják, hogy a sajt mindig valaki másé.       Aztán egy napon rájött valamire. Nem arra, hogy hol a kijárat, hanem arra, hogy a kijárat nem is érdekes. A sajt viszont igen.   És a sajt nem ott van, ahol a többiek keresik, hanem ott, ahol a kísérletvezető hagyja.   A laborpatkány tehát új stratégiát választott. Nem kaparta tovább a falat, nem rágta a rácsot, nem szervezett rágcsáló-összefogást a közös szabadságért. Nem. Ő felnézett, pontosan oda, ahol a fehér köpeny volt látható.   És egyszer csak kapott egy morzsát. A többiek ekkor még hitték, hogy ez véletlen, a laborpatkány viszont már tudta: ez karrier.   Először csak jelzett, nagyon finoman. Ha a többi patkány túl hangosan zörgött, ő csendben meghúzódott. Ha valaki új alagutat kezdett ásni, ő véletlenül jelezte, ho...