Van egy mondat. Nagyon mélyre ásták el a köztudatban, mert egy kicsit sem polkorrekt egykori szervezet egyik fontos, számukra nagy jelentőséggel bíró mondata volt.
És akármennyire mélyre, a feledés homályába akarják is ásni, számomra, az életemben irányadó és nagyon lényeges.
Mert én mindentől függetlenül vallom, és vallani akarom, hogy becsületem a hűség. Hűség mindenhez, és mindenkihez, ami és aki fontos a számomra, ami és aki értéket képvisel az életemben.
Csak valahogy ma azt látom, hogy ez a mondat nem csak politikailag nem korrekt a múltja miatt. Ez a mondat egyre kevesebbek számára fontos. Maguk a szavak is elvesztették súlyukat, jelentőségüket és értelmüket.
Ha pedig valaki komolyan veszi, akkor azt vagy beskatulyázzák elvi dobozkába, vagy kiröhögik. Rosszabb esetben semmibe veszik, átnéznek rajta és hülyének tekintik. Átverhető, megalázható, nullának tekinthető valaminek.
Mára divat lett szembeköpni saját magukat az embereknek. És még csak észre sem veszik a tükrön lefolyó csulalét. Napraforgóként változtatják identitásukat, világnézetüket, hitvallásukat, barátaikat, és oly gyakorisággal cserélgetik párjukat, mint más a fehérneműt.
Ma divat lett nem tudomást venni arról, ha valaki e mondat szerint él, és divat lett szemen köpni érzéseit, lenézni és lekicsinyelni gondolatait.
Nekem pedig ez nem megy. A rám tetovált mondatra néhányan felkapják a fejüket, ránéznek, megjegyzik, milyen szép, és megkérdezik, ugyan mit is jelent. Ízlelgetik, kóstolgatják, tán el is gondolkodnak, rajtuk hogyan állna. Majd másnap érdekeik szerint fordul a hitvallás, a világnézet, cserélődnek a barátok, szerelmek, sorsok és életek, változik a fontossági sorrend. Némi értelmezéssel való próbálkozás után vállrándítva randira hívnak a párom mellől, vagy neki kínálkoznak fel nyíltan úgy, hogy az oldalán vagyok. Csábítanak pártba, szervezetbe és felekezetbe, kínálva szép jövőt és kellemes életet.
És mindezt egy szép mondat tükrében, melyet érteni és értelmezni egyre kevesebben tudnak. Pedig ismerik a szavakat, tudják tán jelentésüket. Csak éppen érteni nem értik.
Lassan ufóként élem a mindennapokat, kirekesztve, kiröhögve, egy elcseszett világban, ahol se a hűségnek, se a becsületnek nincs már értéke.
(2017. június 20.)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése