Ugrás a fő tartalomra

Agymenés 105



KÁNIKULAI AGY/LÁGYULÁS 1.

Meg kell, hogy állapítsam, a facebookot vagy csecsemők használják, vagy ufók. De biztire valami fura lények.

Igen, tutira, mert folyamatosan, az év tizenkét hónapjában, a nap huszonnégy órájában csak az álmélkodást, a szörnyülködést olvasom. Mintha nem földi lények lennének, akik évek, évtizedek óta ezen a bolygón, ebben az országban élnének. Vagy mintha burokban, zárt, védett, a külvilággal sosem szembesülő óvott világban éltek volna, és most kiszabadulva a fene nagy valóságba lesnek, mint Rozi a moziban.

Álmélkodnak, szörnyülködnek azon, hogy nyáron meleg van. Néha nagyon. Sőt, bazi nagyon. Szörnyülködnek azon, hogy télen hideg van. Nagyon. Sőt, néha bazi nagyon. Álmélkodnak azon, hogy néha esik az eső, sőt, vihar is szokott lenni. Jéggel, bakker, amikor az a koktélba való, hogy lefotózva ki lehessen tenni a facéra, no meg instára. Nyáron is, télen is van vihar. Csak a fotók mások, és a szörnyülködés szavai változnak. Évről évre leírják, hogy utálják a telet/nyarat/esőt/havat. Mindent. Újra és újra. Mert sose jó, ami van, sosem az kell, ami van. Télen nyarat akarunk, nyáron hólrt visítunk. Mertcsak.

Aztán leírják még ezek az ufók vagy mik, hogy milyen szegények, hogy kiba...tt velük a főnök, mert minimálbér alatt élnek, kenyérre se futja, szar az élet itthon. Aztán nyáron Mallorcán, horvát tengerparton, Ibizán meg a tököm tudja, hol nyaralnak. Az óvatosabb nyekergők már csak Erdélyt merik posztolni, mintha oda ingyen lenne az út. De a képek, a fotók, a posztok persze nem maradhatnak le, és rohadj meg otthon, hiszen náluk nem a kertet veri a jég, hanem a koktélba kerül.
Aztán persze télen majd azon élnek, mire kinyögik a devizahitelt, de nyaralni kell. Hiszen qva meleg van. És trendi.

Régóta tudjuk, hogy egy csecsemőnek minden új. Szóval ezek az emberek tuti csecsemők,. Minden évben újra élik a nyár melegét, a tél hidegét, az eső nedvességét, a szél hajtépést, a jég kopogását.
És én irigylem ezeket az embereket, hiszen képesek folyton újjászületni. Képesek elfelejteni, hogy tavaly, 5 éve, 20 éve, 50 éve is volt nyár, volt tél, eső, hó. És képesek újjászületve elfelejteni, hogy mit írtak ki télen, és mit nyáron.

És ilyetén módon, csecsemőként újjászületve képesek elfelejteni, hogy másnak is van ablaka, más is jár az utcán, másnak is melege lehet, más is fázhat, más is ázik az esőben. Csak éppen nem nyekereg, mert tavaly és azelőtt, és sok éve is megélte már. Sőt, túl is élte. De leginkább azt felejtik el, hogy van, aki nem felejti el, mit is írtak, mit is mondtak pár hónappal ezelőtt.

(2017. augusztus 5.)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Agymenés 730.

A hulladékszállítás mint vallásos várakozás   Nálunk csütörtökön viszik el a szemetet. Ez nem információ, hanem hitvallás. Volt már így, működött, megszoktuk.   December 25-én – karácsony első napján, csütörtökön – csoda történt: elvitték. Meghatódtunk. Azt hittük, ez már az ünnepi szeretet része, a szemét is megváltásra talált.   Január 1-jén viszont nem. Ünnep van, érthető, nekik a karácsony nem, csak az újév az ünnep. Senki nem szólt, hogy majd szombaton. Így az utca nagy része nem rakta ki. Mert nem vagyunk gondolatolvasók, csak lakók.   Ezután vártuk a következő csütörtököt, mint Messiást. Reggel óta kint álltak a kukák, katonás rendben, fegyelmezetten, reménykedve. Az utca készen állt. A kukák is.   Aztán jött a hír: az időjárás miatt nem jönnek.   Kint közben a főút csontszáraz, mikrobuszok járnak ki-be, teherautók suhanak, ajtók nyílnak, záródnak, az élet zajlik.   De a szemétszállító nem jön. Őt az időjárás mélyen megérintette.   Így majd...

Agymenés 841.

  A laborpatkány eleinte csak egy volt a sok közül. Szürke, jelentéktelen kispatkány, enyhén remegő bajusszal és azzal a fajta alázattal, amit kizárólag azok ismernek, akik pontosan tudják, hogy a sajt mindig valaki másé.       Aztán egy napon rájött valamire. Nem arra, hogy hol a kijárat, hanem arra, hogy a kijárat nem is érdekes. A sajt viszont igen.   És a sajt nem ott van, ahol a többiek keresik, hanem ott, ahol a kísérletvezető hagyja.   A laborpatkány tehát új stratégiát választott. Nem kaparta tovább a falat, nem rágta a rácsot, nem szervezett rágcsáló-összefogást a közös szabadságért. Nem. Ő felnézett, pontosan oda, ahol a fehér köpeny volt látható.   És egyszer csak kapott egy morzsát. A többiek ekkor még hitték, hogy ez véletlen, a laborpatkány viszont már tudta: ez karrier.   Először csak jelzett, nagyon finoman. Ha a többi patkány túl hangosan zörgött, ő csendben meghúzódott. Ha valaki új alagutat kezdett ásni, ő véletlenül jelezte, ho...

Agymenés 551.

A TOLERANCIA NAGY VÉGSŐ GYŐZELME   Elérkeztünk hát a civilizáció csúcsára. A tolerancia diadalmenete beért a célba, lobog a zászló, csillog a konfetti, és mindenki boldog — kivéve azokat, akik még képesek gondolkodni. Ők már csak suttogva beszélnek, lehúzott redőny mögött, mint a régi rendszerben a rendszerkritikusok. Csak most nem a párt, hanem a „jóérzésű közösség” jön értük, kommentben, caps lockkal.   Régen a tudás hatalom volt, ma inkább provokáció. A vélemény bűncselekmény, ha nem trendi; a humor gyűlöletbeszéd , ha valaki megsértődik rajta. És a logika? Az már mikrosértés, mert “lehúzza az önbecsülését azoknak, akik inkább érzésből élnek, mint értelemből.” A modern kor új bölcse azt mondja: ne gondolkodj, érezz! — és ha érzel, csak pozitívat, lehetőleg szivárványos szűrővel. Aki pedig mégis gondolkodni mer, az „toxikus”, „kirekesztő” vagy „intellektuálisan elnyomó”.   Szóval igen, Dosztojevszkij megjósolta a jövőt: eljön az idő, amikor a gondolkodás diszkriminatív ...