Ugrás a fő tartalomra

Agymenés 106




KÁNIKULAI AGY/LÁGYULÁS 2.

avagy az anyai hülyeség és annak határtalansága


Kezdek rájönni, hogy én rém szar anya vagyok. Nagyon sok szempontból vagyok az.
Egyrészt mert a gyerekeimet érző emberi lényként kezelem, és nem plüssmackóként, de főleg nem kicsi királyként. Mert nem azok.


Szóval számomra értelmezhetetlen az egoért tartott gyerek, kábé annyira, mint az ego miatt vásárolt celeb-kutya.


Merthogy a gyerek, kérem tisztelettel, nem hülye. Csak kicsi. És a kicsi is tud magának vizet engedni, ha a melegben szomjas. Sőt, élvezi, ha vizes lesz a keze. A kicsi is meg tud mozdulni a melegben, legfeljebb megizzad, De akkor lehet pancsolni, hogy lemossa magáról az izzadtságot.


Persze ez is kényes téma, főleg, ha anyuka hülye. És anyuka nem néz ki az ablakon, nem olvas hülye facebookot, és az egyhetes nyaralásra a tomboló nyárban a gyereknek meleg mackónacit, sok meleg mackófelsőt, no és elengedhetetlen atlétát csomagol. Hogy a szandálhoz hordandó zokniról már ne is beszéljünk. A gyerek meg reggel áll, és ijedten néz, hogy most ezt kell-e felvennie. No de mit? Hiszen a kettő (értsd: egy hétre kettő) kinőtt, szűk és elhordott rövid gatya pont fél nap alatt lett koszos és vizes, miután a gyerek kiszabadult a plüssmacis csomagolásból.


De az ego tombol, és anyukának nincs melege sose. Sehol se. Mert nem elég az őszi ócskaruci kipakolás, a meleget 35 fok felett nehezen toleráló gyerek autózzon. Sokat és a legnagyobb melegben. Minimum a 150 kilométer, és a 38 fok. Tűző napon, a klíma nélküli kocsiban. Mert a lényeg az ego, és a plüssmackó.


Amit az egyhetes gyereklét és gyermeki élet után ki kell mosni - agyilag is - hiszen tuti bepiszkolódott a Tisza vizétől, a nem mű, hanem friss, bio, kerti ételektől, a játék izzadságától. Mert véletlenül rendszer, elvárások, korlátok, és sok-sok dicséret volt egy hétig az osztályrésze. És ez nem fér bele az egoba.


Úgyhogy mielőbb oda neki a plüssmackóját, hadd mossa ki, hadd ültesse kicsi trónjára uralkodni a felnőttek felett. Mert az anyai ego a fontos, a látszat, ha a gyerek beledöglik is.


Szóval szar anya vagyok. Mert a gyerek melegben tőlem pucéran is járhat, mert a kutyát nem rakom kocsiba döglesztő melegben, nem hogy a gyereket, ha csak nem életveszély miatt kell indulni, és mert a gyereket embernek, érző lénynek, és nem kiszolgálandó, fésülendő, trónra ültetendő agy nélküli lényként kezelem. Ez pedig manapság nem elfogadható, és korántsem divatos. Erről nem készülhetnek cuki facebook és insta fotók. A koszos, és élettel teli gyerek nem trendi. Csak az ego.

2017. augusztus 5.)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Agymenés 238.

A higgadtság nagymestere   Sebestyén József, kárpátaljai honfitársunk tragédiája kapcsán megszólalt végre A Szakértő. Igen, így, csupa nagybetűvel. A Szakértő, akinek véleménye súlyosabb, mint egy vizes homokzsák a gátszakadásnál.    A Szakértő így szólt: „Keveset tudunk, úgyhogy ideje volna a higgadtságnak.” Majd hozzátette: „Nem tudom, hogy mi történt, a rendelkezésre álló információk ellentmondóak.”   Micsoda intellektuális piruett! Micsoda szellemi bölcsőcskehintáztatás! Az ember már-már hallja, ahogy Arisztotelész hevesen tapsol odafent.   Apró, egészen apró szépséghiba, hogy ha ugyanezeket a mondatokat valaki például Bucsa kapcsán írta volna le – ne adj’ Isten, az első napokban –, azonnal rácsapták a pecsétet: „Konteós! Putyin-bérenc! Fake news mocsok!” Majd behajították a véleménybányába, ahol már izzadva robotolt pár ezer másik, akik csak annyit mertek kérdezni: „Biztos, hogy minden úgy van?”   De most! Most végre győzött a mértéktartás! A higgadtsá...

Agymenés 730.

A hulladékszállítás mint vallásos várakozás   Nálunk csütörtökön viszik el a szemetet. Ez nem információ, hanem hitvallás. Volt már így, működött, megszoktuk.   December 25-én – karácsony első napján, csütörtökön – csoda történt: elvitték. Meghatódtunk. Azt hittük, ez már az ünnepi szeretet része, a szemét is megváltásra talált.   Január 1-jén viszont nem. Ünnep van, érthető, nekik a karácsony nem, csak az újév az ünnep. Senki nem szólt, hogy majd szombaton. Így az utca nagy része nem rakta ki. Mert nem vagyunk gondolatolvasók, csak lakók.   Ezután vártuk a következő csütörtököt, mint Messiást. Reggel óta kint álltak a kukák, katonás rendben, fegyelmezetten, reménykedve. Az utca készen állt. A kukák is.   Aztán jött a hír: az időjárás miatt nem jönnek.   Kint közben a főút csontszáraz, mikrobuszok járnak ki-be, teherautók suhanak, ajtók nyílnak, záródnak, az élet zajlik.   De a szemétszállító nem jön. Őt az időjárás mélyen megérintette.   Így majd...

Agymenés 841.

  A laborpatkány eleinte csak egy volt a sok közül. Szürke, jelentéktelen kispatkány, enyhén remegő bajusszal és azzal a fajta alázattal, amit kizárólag azok ismernek, akik pontosan tudják, hogy a sajt mindig valaki másé.       Aztán egy napon rájött valamire. Nem arra, hogy hol a kijárat, hanem arra, hogy a kijárat nem is érdekes. A sajt viszont igen.   És a sajt nem ott van, ahol a többiek keresik, hanem ott, ahol a kísérletvezető hagyja.   A laborpatkány tehát új stratégiát választott. Nem kaparta tovább a falat, nem rágta a rácsot, nem szervezett rágcsáló-összefogást a közös szabadságért. Nem. Ő felnézett, pontosan oda, ahol a fehér köpeny volt látható.   És egyszer csak kapott egy morzsát. A többiek ekkor még hitték, hogy ez véletlen, a laborpatkány viszont már tudta: ez karrier.   Először csak jelzett, nagyon finoman. Ha a többi patkány túl hangosan zörgött, ő csendben meghúzódott. Ha valaki új alagutat kezdett ásni, ő véletlenül jelezte, ho...