Amikor elindult ez a járvány-mizéria, a tapsikolások, meg az "együtt sikerül", még azt hittem, hogy talán végre egyfajta tolerancia, a mások tiszteletben tartása is alappá válik az emberek számára.
Most pedig azt látom, hogy bár Cili néni még mindig ebben bízik, sőt, el is mondja a tévében szegény, egyre távol kerülünk az olyan fogalmaktól, hogy együttérzés, tisztelet, megértés. Nem közelebb, a fenéket! Egyre messzebb, lassan már elérhetetlen távolságba.
Én értem, hogy nem mindenki hisz ebben az egészben, van, aki úgy gondolja, rá semmi sem hathat. Elfogadom, hiszen mindenkinek jogában áll bármit gondolni. De azt, hogy képtelenek tiszteletben tartani, hogy más ember esetleg másként gondolkodik, azt nem tudom elfogadni. Engem még úgy neveltek egykoron, hogy tiszteljük embertársaink elmebaját, és mindenkinek jogában áll hülyének lenni.
Nekem is, neked is. Az, hogy melyikünk volt a hülye, majd az élet és az idő megmutatja.
Azt, hogy minden kérés, rendelet ellenére is hétvégén játszótérré alakul még egy szimpla Spar is, nemhogy a bevásárlóközpontok és a plázák, mert a komplett család felvonul, és a gyerekek játszótérnek használják a vásárlóteret, na, azt nem tudom elfogadni. Mondjuk én békeidőben sem, mert nem értem, mitől családi program a plázázás, és milyen pluszt ad a gyereknek, de ez más kérdés.
Oda jutottunk, hogy már a Pepco is beállt a játszóterek sorába, ahol gyerkek száguldoznak fel-alá, ordibálva, apuka-anyuka pedig átszellemülten shoppingol. Mert egyedül már ez sem megy.
Mondjuk azt sem értem, miért nem lehet azt a qva másfél métert betartani. Nem csak most, úgy nagyjából mindig. Jó lett volna, ha a sok gyökér megszokja most, gyakorolja bőszen, és máskor, nyugis időkben is bőszen alkalmazza. Mondjuk ha menne maguktól, az tök jó lenne, de az istennek sem megy. Néha elég, ha nagyon rondán nézek - állítólag tudok -, máskor dörrennem kell, ettől pedig már a gyerekeim is összetojták magukat kicsi koruktól kezdve, szóval nagyot szól. Mostanában egyre gyakrabban.
Sose fogok rájönni, mi a frászért lohol a nyakamban boldog-boldogtalan, miért hiszi, hogy ha belemászik a pofámba, előbb fog a kasszához jutni? Persze erre van egy teóriám, ami kapcsolódik a női parkolási problémákhoz, valamint a férfiak által vélelmezett húsz centihez. No, mindegy. Szóval csak jelzem, hogy én lelassulok, ha a pofámba másznak, és a nyakamban lihegő nemhogy előbb, de sokkal később fog a pénztárhoz jutni, de most, így pandémiás időszakban még agresszívvá is válok. Ha pedig hozzáér a táskámhoz, amire allergiás vagyok, akkor még ütök is. Aztán fizethet, nekem, kártérítést.
De olyankor is zubog az agyvizem, amikor a banyatankos mamik a boltban becsörtetnek elém, félrelöknek, és teljes átszellemültséggel válogatnak. Amikor a hűtőpult előtt becsapódnak elém, benyúlnak az arcom előtt és kikapják, amit akarnak, mert hát nekik, kérem jogaik vannak. Szívesen, te paraszt, hogy kinyitottam az ajtót, de már annyiszor megfogadtam, hogy a következőnek a fejére csukom.
És ha már a "nem értem"-nél tartunk, azt sem értem, hogy ha az a beteg, idős (pelenkában, ami kilógott a nadrágkorcnál, járássegítővel araszoló) ember miért nem a nekik fenntartott idősávban megy le a boltba? Miért délután, amikor munka után beesve vennének az emberek ételt, akkor követel magának jogokat? Mondjuk, hogy engedjük előre a sorban.
Ja, igen, a jogok. Na, azzal mindenki rohadtul tisztában van. Mindenkinek jogában áll minden, és persze elvárja a tiszteletet, de az, hogy másnak is megadja azt, esetleg ne akadályozzon mást a jogai gyakorlásában, na az már nem megy.
Jogában áll játszóteret csinálni a boltokból, jogában áll bepofátlankodni a személyes terembe, jogában áll kényelme szerint válogatni a szabályok között, és jogában áll a társadalom számára teljesen haszontalan és kártékony lényként a társadalom nyakán élősködni.
Az a fránya tolerancia, ami bennem még nyomokban megvan ezekkel az emberi (?) lényekkel szemben, de bennük nincs, na az tart vissza a felrugdosástól és a pofán csapkodástól. Különösen így, a szeretet ünnepe közeledtével, amikor egyre jobban pusztul ki ebből a végtelenül önző és egoista társadalomból a tisztelet és a türelem, az együttérzés és a megértés.
Szóval inkább nyelek kettőt, itthon maradok és gazdagítom az online boltokat. Sajnálnám még én is terhelni az egészségügyet, de főleg az ott dolgozókat pár, a holdig rúgott taplóval. És igazság szerint értük is ugyanannyit mérnének rám, mint egy normális, ép értékrendű emberért. Nem éri meg.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése