Ugrás a fő tartalomra

Agymenés 127.

Komolyan kérdezem: itt mindenki hülye? Tavasszal doszt azt hallgattuk, hogy zárjanak be az iskolák, aztán amikor bezártak, az volt a baj. Most megy a bruszt, hogy mégis zárjanak be megint, de annyira mégse, vagy ha igen, akkor a boltok, posták, minden IS, mert nem csak a tanárok vannak veszélyben a vírustól.

Eddig azt hallgattuk, hogy bezzegausztria, meg bezzegnémetország már mindent zár és korlátoz, most meg, hogy itt is korlátoznak, megy a sipákolás. Mert ez kevés, vagy ez sok, de a lényeg, hogy mindenki jobban tud mindent másoknál.
 
Komolyan, ennél mélyebbre már nem süllyedhetnek az emberek. Bedübörgött a morális mélypont, és csak remélni tudom, hogy ennél nem lesz rosszabb. Legalábbis a következő választásokig, amikor is majd mindenki átnyergel vírusszakértőből (és persze ehhez kapcsolódóan gazdasági szakértőből) politikai elemzőbe. Reményünk, hogy lesz közben foci akármi, mert akkor futballszakértők fogják ellepni az országot, és végre elfeledkeznek a vírusról. 
 
 

 
De igazából mindegy is. A covidióta kifejezést a járvány- és vírustagadókon túlmenően kérem kiterjeszteni minden agyhalottra, aki a facebookon nagy pofával szakértő, elemző és kioktató munkát végez, aki sipákol, mert semmi nem jó.
Amúgy meg itt tényleg mindenki hülye. Mindenki, aki képtelen felfogni, hogy az élet szabályok mentén működik, és ezen a vinnyogása, nyávogása, lázadása sem fog változtatni. Legfeljebb valaki, hozzám hasonlóan, jól megunja a sok istenbarma idiótát, és jól képen törli. Csak hogy érezze, mi van a másfél méteren belül.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Agymenés 238.

A higgadtság nagymestere   Sebestyén József, kárpátaljai honfitársunk tragédiája kapcsán megszólalt végre A Szakértő. Igen, így, csupa nagybetűvel. A Szakértő, akinek véleménye súlyosabb, mint egy vizes homokzsák a gátszakadásnál.    A Szakértő így szólt: „Keveset tudunk, úgyhogy ideje volna a higgadtságnak.” Majd hozzátette: „Nem tudom, hogy mi történt, a rendelkezésre álló információk ellentmondóak.”   Micsoda intellektuális piruett! Micsoda szellemi bölcsőcskehintáztatás! Az ember már-már hallja, ahogy Arisztotelész hevesen tapsol odafent.   Apró, egészen apró szépséghiba, hogy ha ugyanezeket a mondatokat valaki például Bucsa kapcsán írta volna le – ne adj’ Isten, az első napokban –, azonnal rácsapták a pecsétet: „Konteós! Putyin-bérenc! Fake news mocsok!” Majd behajították a véleménybányába, ahol már izzadva robotolt pár ezer másik, akik csak annyit mertek kérdezni: „Biztos, hogy minden úgy van?”   De most! Most végre győzött a mértéktartás! A higgadtsá...

Agymenés 730.

A hulladékszállítás mint vallásos várakozás   Nálunk csütörtökön viszik el a szemetet. Ez nem információ, hanem hitvallás. Volt már így, működött, megszoktuk.   December 25-én – karácsony első napján, csütörtökön – csoda történt: elvitték. Meghatódtunk. Azt hittük, ez már az ünnepi szeretet része, a szemét is megváltásra talált.   Január 1-jén viszont nem. Ünnep van, érthető, nekik a karácsony nem, csak az újév az ünnep. Senki nem szólt, hogy majd szombaton. Így az utca nagy része nem rakta ki. Mert nem vagyunk gondolatolvasók, csak lakók.   Ezután vártuk a következő csütörtököt, mint Messiást. Reggel óta kint álltak a kukák, katonás rendben, fegyelmezetten, reménykedve. Az utca készen állt. A kukák is.   Aztán jött a hír: az időjárás miatt nem jönnek.   Kint közben a főút csontszáraz, mikrobuszok járnak ki-be, teherautók suhanak, ajtók nyílnak, záródnak, az élet zajlik.   De a szemétszállító nem jön. Őt az időjárás mélyen megérintette.   Így majd...

Agymenés 841.

  A laborpatkány eleinte csak egy volt a sok közül. Szürke, jelentéktelen kispatkány, enyhén remegő bajusszal és azzal a fajta alázattal, amit kizárólag azok ismernek, akik pontosan tudják, hogy a sajt mindig valaki másé.       Aztán egy napon rájött valamire. Nem arra, hogy hol a kijárat, hanem arra, hogy a kijárat nem is érdekes. A sajt viszont igen.   És a sajt nem ott van, ahol a többiek keresik, hanem ott, ahol a kísérletvezető hagyja.   A laborpatkány tehát új stratégiát választott. Nem kaparta tovább a falat, nem rágta a rácsot, nem szervezett rágcsáló-összefogást a közös szabadságért. Nem. Ő felnézett, pontosan oda, ahol a fehér köpeny volt látható.   És egyszer csak kapott egy morzsát. A többiek ekkor még hitték, hogy ez véletlen, a laborpatkány viszont már tudta: ez karrier.   Először csak jelzett, nagyon finoman. Ha a többi patkány túl hangosan zörgött, ő csendben meghúzódott. Ha valaki új alagutat kezdett ásni, ő véletlenül jelezte, ho...