Ugrás a fő tartalomra

Agymenés 128.

Azt mondják az okosok, hogy nyilván éjjel terjedt a vírus az utcán. Meg kutyasétáltatás közben. És máskor nem is.

Na, ne már. Én csak annyit kérdezek ezektől a nagyon okos emberektől, hogy maguktól sikerül ilyen viccesen hülyének lenni, vagy segít nekik ebben valaki?
Az éjszakai kijárási nem a vírus éjjeli életmódja, hanem a bulikázó fiatalok miatt van. Tudjátok, azok miatt, akik a nyár elejei nyitás után újra birtokukba vették a romkocsmákat, aztán amikor korlátozni kezdtek, átálltak „home-office” bulikára. Ők a hivatásos bulikázók, akik érinthetetlennek hiszik magukat a Maligán-fok okán. Ők azok, akik képtelenek a pi...jukon megülni, és azt hiszik, ha egymás szájába okádnak is a bulinegyedben, ők akkor is érinthetetlenek. Erre mondjuk rácáfolt a nyolcadik kerületi 28 éves képviselő, meg a jó pár harmincas elhunyt, de ez őket akkor sem érdekli. Ha buli van, hát buli van, nekik meg jogaik, a nagymama otthon pedig dögöljön meg, ha észrevétlenül átadták neki a vírust.
 
Azért az utolsó nyugdíjból toljon még pár tízezrest, az utolsó utánit valahogy majd csak felveszik még, aztán véget ér a mese. De legalább a lóvé elég lesz pár trendi shot-ra, vagy egyéb, ütős cuccra. Vagy valahogy így. Na, ezek azok, akik kijárási tilalom után taxikáznak, némi anyaggal a zsebükben, tűsarkúban, miniben és bokalengős gatyóban. Mert nekik, kérem, jogaik vannak.
 
A másik fele a rettegő ősanyák gyülekezetének és a többi anyának az összecsapása. „A PDSZ ( 🙁 🙁 )azt mondta, hát nem engedem iskolába” kontra „nekem is dolgoznom kell, menjen csak iskolába” viták. A „megfullad szegény a maszkban” kontra „a tanár ezért kapja a fizetését, én nem vagyok tanár” viták. Hát beszarás. Mintha a boltban az eladó nem dolgozna, a gyógyszerész a patikában nem dolgozna, csak a tanár. Csak ő a veszélyeztetett, senki más nem ebben az országban. Se a boltos, se a hentes, de parasztnéni is legyen ott ám a piacon, ha ő vásárolni akar, és a postás is menjen a levelekkel, sőt, a futár is az otthonról, rettegve megrendelt csomagokkal. A lényeg, hogy ő retteg, de azért kapja otthon is a fizetést, hiába az állását elvesztő anyuka tanítja otthon írni-olvasni a gyereket. Ja, és mielőtt elfelejtem, azért a takarítónő is takarítsa mindenki után IS a covid-os kulárét, mert hiszen neki ez a dolga, ugye? A te mocskod más tüntesse el, míg te békésen rettegsz.
 
 

 
És egyébként tényleg, mintha mindenki milliós tartalékokkal rendelkezne otthon, mindenki megtehetné, hogy nullahuszonnégyben magántanárt játszik a saját gyereke mellett, persze fizetés nélkül. A lényeg, hogy a tanárok ne legyenek betegek, hát zárjuk be a sulikat. Akkor legalább ők tudnak menni vásárolni a boltba, ott át tudják adni tünetmentesen is a vírust a boltosoknak, a patikában a patikusnak, a piacon az őstermelő nénikének. Mert azoknak akkor is dolgozni kell, ha a gyerek épp otthon blicceli el az online órát. Hiszen a tanárok akkor is kapnak fizetést, ha úgy-ahogy letolják az online órát, a többit majd a szülő megoldja, az már nem érdekli őket, hogy a pincér, a szakács éppen éhen pusztul otthon, és anyuka az ő egészsége miatt kellett otthon maradjon, és ezért rúgták ki a munkahelyéről. Az nem számít. Zárjunk be mindent, főleg őket, de legyen bolt, pláza és piac.
 
Egy nagyon okos ember azt írta nekem, hogy de hát szegény tanárt naponta 30 gyerek ölelgeti, puszilgatja, és azok otthonról, a tesóktól és anyutól mennyi, de mennyi vírust tudnak átadni neki. Hát ja, biztos jóval többet, mint a boltosra ráköhögő több száz vagy ezer ember, az árut mocskos kézzel tapizó ember után pakoló raktáros, a folyton betegek százaival kontaktáló patikus, és így tovább. Ők valóban nem lehetnek érintettek, csak a tanárok. Komolyan elhiszitek ti néha, amiket írtok?
 
Végtelen önzés, az egoizmus a csúcsára jár, de legalább Lenkei D-vitaminja gyorsan fogy, és Gődény még mindig hirdeti az igét a facebookon. És, hogy mindenkinek jó legyen a múlt héten azért megint volt tüntike, hiába tolják az SZFE blokádot már home-office-ban. Mert itt, kérem, az embereknek jogaik vannak. Joguk van hülyének, retardnak és végelenül önző patkánynak lenni. Csak eszük és gerincük nincs már emellé.
 
És én már csak annyit szeretnék tudni, hogy az emberek tényleg képtelenek mit kezdeni magukkal? Ha nem lehet bóklászni, plázázni, mozizni, kocsmázni, akkor megáll az élet?

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Agymenés 730.

A hulladékszállítás mint vallásos várakozás   Nálunk csütörtökön viszik el a szemetet. Ez nem információ, hanem hitvallás. Volt már így, működött, megszoktuk.   December 25-én – karácsony első napján, csütörtökön – csoda történt: elvitték. Meghatódtunk. Azt hittük, ez már az ünnepi szeretet része, a szemét is megváltásra talált.   Január 1-jén viszont nem. Ünnep van, érthető, nekik a karácsony nem, csak az újév az ünnep. Senki nem szólt, hogy majd szombaton. Így az utca nagy része nem rakta ki. Mert nem vagyunk gondolatolvasók, csak lakók.   Ezután vártuk a következő csütörtököt, mint Messiást. Reggel óta kint álltak a kukák, katonás rendben, fegyelmezetten, reménykedve. Az utca készen állt. A kukák is.   Aztán jött a hír: az időjárás miatt nem jönnek.   Kint közben a főút csontszáraz, mikrobuszok járnak ki-be, teherautók suhanak, ajtók nyílnak, záródnak, az élet zajlik.   De a szemétszállító nem jön. Őt az időjárás mélyen megérintette.   Így majd...

Agymenés 841.

  A laborpatkány eleinte csak egy volt a sok közül. Szürke, jelentéktelen kispatkány, enyhén remegő bajusszal és azzal a fajta alázattal, amit kizárólag azok ismernek, akik pontosan tudják, hogy a sajt mindig valaki másé.       Aztán egy napon rájött valamire. Nem arra, hogy hol a kijárat, hanem arra, hogy a kijárat nem is érdekes. A sajt viszont igen.   És a sajt nem ott van, ahol a többiek keresik, hanem ott, ahol a kísérletvezető hagyja.   A laborpatkány tehát új stratégiát választott. Nem kaparta tovább a falat, nem rágta a rácsot, nem szervezett rágcsáló-összefogást a közös szabadságért. Nem. Ő felnézett, pontosan oda, ahol a fehér köpeny volt látható.   És egyszer csak kapott egy morzsát. A többiek ekkor még hitték, hogy ez véletlen, a laborpatkány viszont már tudta: ez karrier.   Először csak jelzett, nagyon finoman. Ha a többi patkány túl hangosan zörgött, ő csendben meghúzódott. Ha valaki új alagutat kezdett ásni, ő véletlenül jelezte, ho...

Agymenés 551.

A TOLERANCIA NAGY VÉGSŐ GYŐZELME   Elérkeztünk hát a civilizáció csúcsára. A tolerancia diadalmenete beért a célba, lobog a zászló, csillog a konfetti, és mindenki boldog — kivéve azokat, akik még képesek gondolkodni. Ők már csak suttogva beszélnek, lehúzott redőny mögött, mint a régi rendszerben a rendszerkritikusok. Csak most nem a párt, hanem a „jóérzésű közösség” jön értük, kommentben, caps lockkal.   Régen a tudás hatalom volt, ma inkább provokáció. A vélemény bűncselekmény, ha nem trendi; a humor gyűlöletbeszéd , ha valaki megsértődik rajta. És a logika? Az már mikrosértés, mert “lehúzza az önbecsülését azoknak, akik inkább érzésből élnek, mint értelemből.” A modern kor új bölcse azt mondja: ne gondolkodj, érezz! — és ha érzel, csak pozitívat, lehetőleg szivárványos szűrővel. Aki pedig mégis gondolkodni mer, az „toxikus”, „kirekesztő” vagy „intellektuálisan elnyomó”.   Szóval igen, Dosztojevszkij megjósolta a jövőt: eljön az idő, amikor a gondolkodás diszkriminatív ...