Ugrás a fő tartalomra

Agymenés 130.

Két perccel a bejelentés után a fél ország elkezdett nyávogni, hogy most minek kell az időseknek külön bevásárlási idősáv, amikor csak ők lehetnek a boltokban. Egyébként reggel és délelőtt, alig kétórás időtartamban.
 
Nektek tényleg nem lehet már egy jóízűt szarni sem? Csak a lázadás, a vinnyogás, a nyávogás megy? Semmi nem jó? Akkor miért nem csináljátok ti, sokkal jobban? Nem nagy trúbáj a facebookon harcosnak lenni, habzó pofával kritizálni mindent és mindenkit, és nem gondolni a mi szüleinkre, nagyszüleinkre, mert nektek jogaitok vannak.
 
Értem én, és tudom, hogy a legtöbb idős ember nem fél. Nem félnek, meg úgy gondolják, éltek már eleget, hozzon az élet, amit hozhat. De azért tartsuk már tiszteletben legalább az idősügyi tanács (ez amúgy olyan ámerikai, indiános, mint a vének tanácsa, hát nem?) javaslatát, és legyünk tekintettel azokra, akik betegségeik miatt óvatosabbak, és kihasználnák a nyugodt vásárlás lehetőségét.
 

 
 
Nem a banyatankos, a Spar közepén gyűlést tartó mamikra gondolok, akik átgázolnak mindenen és mindenkin, hanem azokra a nénikre és bácsikra, akik csak élni szeretnének még pár évet a gyermekeik, unokáik kedvéért. Vagy csak azért, hogy egy dolgos élet után végre kicsit élvezhessék a megérdemelt pihenést.
 
És most kérdezem: neked mi fáj abban a két órában, reggel 9 és 11 között, amikor egy normális társadalomban a normális emberek az iskolában, a munkahelyükön vannak amúgy is? Igen, még a jelenlegi helyzetben is. Aki meg nem dolgozik, az 1.) esélyesen nem vásárol orrba-szájba 2.) pont ráér az összes többi nyitvatartási időben vásárolni. És neked mi fáj abban a hétvégi két órában, reggel 8 és 10 között, amikor még ott van előtted 9, érted, kilenc egész óra a drogszerű plázaturnéhoz.
 
Ja, hogy ebben az országban az a normális az embereknek, hogy munkaidőben plázáznak és bevásárolnak, mert rájuk ugyan semmilyen szabály nem vonatkozik? Ja, hogy ez az ország már kicsit sem normális?
 
Ez nem a mi bajunk. Ez legyen az ő bajuk. Ha pedig belegolyóznak a pláza- és shoppingmentes két órába, legalább talán végre megint kinyit az OPNI. Én nagyon drukkolok érte, bár esélyes, hogy a sárga ház már kicsi lenne ennyi idióta számára.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Agymenés 238.

A higgadtság nagymestere   Sebestyén József, kárpátaljai honfitársunk tragédiája kapcsán megszólalt végre A Szakértő. Igen, így, csupa nagybetűvel. A Szakértő, akinek véleménye súlyosabb, mint egy vizes homokzsák a gátszakadásnál.    A Szakértő így szólt: „Keveset tudunk, úgyhogy ideje volna a higgadtságnak.” Majd hozzátette: „Nem tudom, hogy mi történt, a rendelkezésre álló információk ellentmondóak.”   Micsoda intellektuális piruett! Micsoda szellemi bölcsőcskehintáztatás! Az ember már-már hallja, ahogy Arisztotelész hevesen tapsol odafent.   Apró, egészen apró szépséghiba, hogy ha ugyanezeket a mondatokat valaki például Bucsa kapcsán írta volna le – ne adj’ Isten, az első napokban –, azonnal rácsapták a pecsétet: „Konteós! Putyin-bérenc! Fake news mocsok!” Majd behajították a véleménybányába, ahol már izzadva robotolt pár ezer másik, akik csak annyit mertek kérdezni: „Biztos, hogy minden úgy van?”   De most! Most végre győzött a mértéktartás! A higgadtsá...

Agymenés 730.

A hulladékszállítás mint vallásos várakozás   Nálunk csütörtökön viszik el a szemetet. Ez nem információ, hanem hitvallás. Volt már így, működött, megszoktuk.   December 25-én – karácsony első napján, csütörtökön – csoda történt: elvitték. Meghatódtunk. Azt hittük, ez már az ünnepi szeretet része, a szemét is megváltásra talált.   Január 1-jén viszont nem. Ünnep van, érthető, nekik a karácsony nem, csak az újév az ünnep. Senki nem szólt, hogy majd szombaton. Így az utca nagy része nem rakta ki. Mert nem vagyunk gondolatolvasók, csak lakók.   Ezután vártuk a következő csütörtököt, mint Messiást. Reggel óta kint álltak a kukák, katonás rendben, fegyelmezetten, reménykedve. Az utca készen állt. A kukák is.   Aztán jött a hír: az időjárás miatt nem jönnek.   Kint közben a főút csontszáraz, mikrobuszok járnak ki-be, teherautók suhanak, ajtók nyílnak, záródnak, az élet zajlik.   De a szemétszállító nem jön. Őt az időjárás mélyen megérintette.   Így majd...

Agymenés 841.

  A laborpatkány eleinte csak egy volt a sok közül. Szürke, jelentéktelen kispatkány, enyhén remegő bajusszal és azzal a fajta alázattal, amit kizárólag azok ismernek, akik pontosan tudják, hogy a sajt mindig valaki másé.       Aztán egy napon rájött valamire. Nem arra, hogy hol a kijárat, hanem arra, hogy a kijárat nem is érdekes. A sajt viszont igen.   És a sajt nem ott van, ahol a többiek keresik, hanem ott, ahol a kísérletvezető hagyja.   A laborpatkány tehát új stratégiát választott. Nem kaparta tovább a falat, nem rágta a rácsot, nem szervezett rágcsáló-összefogást a közös szabadságért. Nem. Ő felnézett, pontosan oda, ahol a fehér köpeny volt látható.   És egyszer csak kapott egy morzsát. A többiek ekkor még hitték, hogy ez véletlen, a laborpatkány viszont már tudta: ez karrier.   Először csak jelzett, nagyon finoman. Ha a többi patkány túl hangosan zörgött, ő csendben meghúzódott. Ha valaki új alagutat kezdett ásni, ő véletlenül jelezte, ho...