Ugrás a fő tartalomra

Agymenés 87.

Egész életünkben keressük a meséket. Sokszor jut kalandregény, máskor horrorba csöppenünk, aztán hirtelen lesz belőle édes-kedves kis leányregény. A valódi, hercegnős-királyfis mese nagyon ritka.Talán nem is létezik. Ki tudja. 

Apró álom, amire minden kislány vágyik. Hercegnő szeretne lenni egy igazi mesében, fehér lovon jöjjön a királyfi. Persze ahogy nő a gyerek, jó már a nem fehér, és a nem ló is. Csak jöjjön, és legyen mese a regényekből, kalandregényekből, pornófilmekből. Írjon mesét vele valaki. Az a valaki.

Persze néha azt hiszi a lány az út során, hogy igazi mesébe csöppent, néha, ha ritkán is, de hiszi, hogy eljött az ő meséjének ideje. Percekre, napokra tudja magát hercegnőnek érezni. 

Aztán először a báli forgatag álarca hullik le, később - tán pont emiatt - a cipellője vész el a rohanásban. Majd leesik a korona a fejéről, és egy idő után már az a fránya ajtó sem nyílik ki előtte. A meséből röpke pillanat alatt rongyosra olvasott ponyva lesz. Ponyvaregény, ami persze lehet jó, lehet izgalmas, de már nem mese. Nagyon nem mese.

Mi pedig szépen lassan rájövünk, hogy az élet soha nem tündérmese. Sokkal inkább egy ócska ponyva csillogósra mázolt plasztikai sebészete. Csak ha ügyes az élet rendezője, percekre, néha napokra királylánynak érezhetjük magunkat a penészes és gyűrött lapok közé simítva...

(2016.08.13.)

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Agymenés 730.

A hulladékszállítás mint vallásos várakozás   Nálunk csütörtökön viszik el a szemetet. Ez nem információ, hanem hitvallás. Volt már így, működött, megszoktuk.   December 25-én – karácsony első napján, csütörtökön – csoda történt: elvitték. Meghatódtunk. Azt hittük, ez már az ünnepi szeretet része, a szemét is megváltásra talált.   Január 1-jén viszont nem. Ünnep van, érthető, nekik a karácsony nem, csak az újév az ünnep. Senki nem szólt, hogy majd szombaton. Így az utca nagy része nem rakta ki. Mert nem vagyunk gondolatolvasók, csak lakók.   Ezután vártuk a következő csütörtököt, mint Messiást. Reggel óta kint álltak a kukák, katonás rendben, fegyelmezetten, reménykedve. Az utca készen állt. A kukák is.   Aztán jött a hír: az időjárás miatt nem jönnek.   Kint közben a főút csontszáraz, mikrobuszok járnak ki-be, teherautók suhanak, ajtók nyílnak, záródnak, az élet zajlik.   De a szemétszállító nem jön. Őt az időjárás mélyen megérintette.   Így majd...
Megjegyzés küldése
További információk

Agymenés 841.

  A laborpatkány eleinte csak egy volt a sok közül. Szürke, jelentéktelen kispatkány, enyhén remegő bajusszal és azzal a fajta alázattal, amit kizárólag azok ismernek, akik pontosan tudják, hogy a sajt mindig valaki másé.       Aztán egy napon rájött valamire. Nem arra, hogy hol a kijárat, hanem arra, hogy a kijárat nem is érdekes. A sajt viszont igen.   És a sajt nem ott van, ahol a többiek keresik, hanem ott, ahol a kísérletvezető hagyja.   A laborpatkány tehát új stratégiát választott. Nem kaparta tovább a falat, nem rágta a rácsot, nem szervezett rágcsáló-összefogást a közös szabadságért. Nem. Ő felnézett, pontosan oda, ahol a fehér köpeny volt látható.   És egyszer csak kapott egy morzsát. A többiek ekkor még hitték, hogy ez véletlen, a laborpatkány viszont már tudta: ez karrier.   Először csak jelzett, nagyon finoman. Ha a többi patkány túl hangosan zörgött, ő csendben meghúzódott. Ha valaki új alagutat kezdett ásni, ő véletlenül jelezte, ho...
Megjegyzés küldése
További információk

Agymenés 551.

A TOLERANCIA NAGY VÉGSŐ GYŐZELME   Elérkeztünk hát a civilizáció csúcsára. A tolerancia diadalmenete beért a célba, lobog a zászló, csillog a konfetti, és mindenki boldog — kivéve azokat, akik még képesek gondolkodni. Ők már csak suttogva beszélnek, lehúzott redőny mögött, mint a régi rendszerben a rendszerkritikusok. Csak most nem a párt, hanem a „jóérzésű közösség” jön értük, kommentben, caps lockkal.   Régen a tudás hatalom volt, ma inkább provokáció. A vélemény bűncselekmény, ha nem trendi; a humor gyűlöletbeszéd , ha valaki megsértődik rajta. És a logika? Az már mikrosértés, mert “lehúzza az önbecsülését azoknak, akik inkább érzésből élnek, mint értelemből.” A modern kor új bölcse azt mondja: ne gondolkodj, érezz! — és ha érzel, csak pozitívat, lehetőleg szivárványos szűrővel. Aki pedig mégis gondolkodni mer, az „toxikus”, „kirekesztő” vagy „intellektuálisan elnyomó”.   Szóval igen, Dosztojevszkij megjósolta a jövőt: eljön az idő, amikor a gondolkodás diszkriminatív ...
Megjegyzés küldése
További információk