Haláltök és más nemzeti veszélyforrások
Mert hát valljuk be: a haláltök igenis veszélyes jószág!
Alattomosan vigyorog, belülről világít, és ha sokáig nézed, még el is gondolkodsz azon, hogy talán az élet nemcsak komoran lehet szép. Na, ez már maga a bomlasztás!
Én magam is megtapasztaltam a veszélyt: egyszer egy kivilágított udvaron sétálva hirtelen rám nézett egy vigyorgó töklámpás. A szívverésem az egekben, a vérnyomásom a felhők között — egy hajszálon múlt, hogy nem hívtam a katasztrófavédelmet. Azóta, ha meglátok egy tököt, inkább átkelnék az utca túloldalára. Biztonságosabb.
De nem állhatunk meg itt!
Betiltanám a Valentin-napot is! Az ember azt hinné, ártatlan kis szívecskés ünnep, de gondoljunk csak bele: miért akarja két szerelmes megajándékozni egymást, ha nem valamiféle erkölcsileg ingatag célból? Héliumos lufi, csokiszív, romantikus vacsora — aztán jön az a bizonyos „díszkufirc”. Aki ezt nem látja át, az naivabb, mint egy nyuszis képeslap. 
És mi a helyzet a farsanggal? Ott aztán végképp elszabadul a pokol! Egy nemzet önazonosságát kockáztatjuk, mikor gyermekeinket arra biztatjuk, hogy másnak adják ki magukat, mint akik valójában! Mi lesz így a jövő generációval, ha ma még cowboy, holnap meg jeti szeretne lenni?!
De talán a Húsvét a legveszélyesebb. Hová tűnt a méltóság, a hit, a belső elcsendesedés, mikor egy nyúl – igen, egy mezei rágcsáló! – felelős azért, hogy színes tojások lepik el az udvart? Ez már nem is vallási ünnep, hanem gasztronómiai horror: csokiból, likőrből és nyúlfülből épített erkölcsi fertő! 
Én javaslom: haláltökfaragás helyett faragjunk valami igazán szépet! Például egy angyalt, egy madárijesztőt, vagy ha már nagyon modern akar lenni a közösség — egy költségvetést, ami sosem rohad meg!
Mert bármit faraghatsz, csak józan ész ne hiányozzon a mintából. 
Megjegyzések
Megjegyzés küldése