Ugrás a fő tartalomra

Agymenés 594.

Az anyaság influenszere


 

Ő az, aki már a szülőszobáról is posztol: „Ne aggódjatok, mindjárt megérkezik a kis csoda! 💖 #kismama #áldottállapot #vajúdás” — mellé egy kicsit megrázott, de gondosan filterezett fotó, amin a háttérben a szülésznő próbálja nem eldobni a telefont.
 
Ő az, aki szerint minden pillanat megosztandó emlék: az első ultrahang („#őmármostisgyönyörű”), az első fürdés („#apacsinálta”), az első kaki („#anyatigris #valódiélet”).
 
A gyerek élete úgy kezdődik, hogy még a levegőt sem szívta be, de már van saját hashtagje.
 
Minden nap új fotó: „Ma először fordult meg!”, „Ma először ette meg a pürét!”, „Ma először pislogott kétszer egymás után!”
 
A család, a barátok és a fél internet is pontosan tudja, mikor jön a kisbaba fogzása, mikor aludt át éjjel, és melyik keksz a kedvence.
 
A gyereknek talán már nem is élete, hanem tartalomnaptára van.
 
Az anya pedig közben minden képet úgy állít be, mintha egy IKEA-katalógusból szökött volna: steril fehér fal, harmonizáló párnák, mosolygós baba.
 
Csak a szem alatti karikák hiányoznak – azokat kiretusálja.
„Nehéz, de megéri 💕” – írja, miközben a kommentek között ott a szentháromság:
„Te vagy a legjobb anya!”
„Ezt hogy csinálod mindig ilyen nyugodtan?”
„Példakép vagy!”
 
És ő boldog, mert a világ elhitte, hogy minden rendben.
 
Miközben a valóságban a konyhában épp kifutott a tej, a baba sír, a férj meg a telefonját nyomkodja, nehogy véletlenül szerepeljen a háttérben.
 
A gyerek nő, és már tud beszélni: „Anya, ne fotózz!” – de anya már nem tud másképp szeretni, csak megosztani.
 
A szeretet nála közösségi műfaj: lájkokban mérik, kommentekben dicsérik, algoritmus szentesíti.
 
Ha majd tizenéves lesz a gyerek, és rátalál a régi posztokra, talán megkérdezi:
„Anya, miért kellett mindenkinek látnia, mikor biliztem először?”
De anya csak mosolyogni fog: „Jaj, hát aranyos voltál! Nézd, 426 lájk!”
 
Ő az anyaság influenszere, az önigazolás királynője, aki sosem fárad bele, hogy bebizonyítsa: ő nem csak anya — ő tartalomgyártó is.
 
A gyereke gyerekkora? Egy gondosan szerkesztett, jól bevilágított, tökéletesen szűrt digitális emlékkönyv, amelyben egy dolog hiányzik: a gyerek magánélete.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Agymenés 238.

A higgadtság nagymestere   Sebestyén József, kárpátaljai honfitársunk tragédiája kapcsán megszólalt végre A Szakértő. Igen, így, csupa nagybetűvel. A Szakértő, akinek véleménye súlyosabb, mint egy vizes homokzsák a gátszakadásnál.    A Szakértő így szólt: „Keveset tudunk, úgyhogy ideje volna a higgadtságnak.” Majd hozzátette: „Nem tudom, hogy mi történt, a rendelkezésre álló információk ellentmondóak.”   Micsoda intellektuális piruett! Micsoda szellemi bölcsőcskehintáztatás! Az ember már-már hallja, ahogy Arisztotelész hevesen tapsol odafent.   Apró, egészen apró szépséghiba, hogy ha ugyanezeket a mondatokat valaki például Bucsa kapcsán írta volna le – ne adj’ Isten, az első napokban –, azonnal rácsapták a pecsétet: „Konteós! Putyin-bérenc! Fake news mocsok!” Majd behajították a véleménybányába, ahol már izzadva robotolt pár ezer másik, akik csak annyit mertek kérdezni: „Biztos, hogy minden úgy van?”   De most! Most végre győzött a mértéktartás! A higgadtsá...

Agymenés 119

  Ez a társadalom kinevelt egy olyan generációt, ahol a gyerek elvárás, a megfelelés, a pozicionálás eszköze, anyagi forrás és élő eszköz az érzelmi zsaroláshoz, akár rokonok, nagyszülők, különélő apuka, barátok, munkáltató felé. Számukra ez teljesen elfogadható, hiszen az önmaguk iránti szeretetet, egoizmust és a megfelelési kényszert összekeverik a gyerek iránt érzett szeretettel. Ha a gyerek kap valamit - akár érzelmileg, akár anyagilag -, akkor az saját társadalmi pozícióju k megmutatása a külvilágnak, nem pedig a gyerek valós vágyainak és igényeinek teljesítése. Ha a gyerek okos és szép, ők lépnek előre a képzelt ranglétrán, az ő sikerük, az ő eredményük, és nem a gyereké. Legyen mindenféle kütyü, ami leköti, legyen szép, nagy, mutogatható színes játékok garmadája a kertben, legyen menő és trendi ruha, természetesen kocsival kell menni az oviba és a suliba, de lehetőleg kettővel, nehogy a gyerek egy légtérben utazzon a fránya felszereléssel. Legyen kiel...

Agymenés 235.

Magyar Péter, a mindenhez is értő polihisztor     Magyar Péter nem csupán jogász. Ugyan, az csak a fedősztori. Valójában ő az univerzum többcélú svájcibicskája, akit a Teremtő is Ctrl+C–Ctrl+V kombinációval másolt be minden létező és még csak elképzelt szakmába is.   Egyik nap még gyermekvédelmi szakértőként könnyezett élő adásban a bántalmazott kicsikért, másnap viszont elfelejtette, hogy a sajátjai végignézték, ahogy ő bántalmazza anyjukat. De hát senki sem tökéletes, főleg nem a gyerekek, akiknek az a dolguk, hogy ott legyenek, és megfeleljenek, ha apuci politikai karrierje megkívánja.   Aztán ott a gazdaság. Azt is keni-vágja, legalábbis amikor bennfentes információval a zsebében üzletel, mert hát a profit az profit – még akkor is, ha etikailag csak annyira tiszta, mint a MÁV mosdó csúcsidőben.   A minap viszont új szerepben tündökölt: légiközlekedési szakértőként osztja az észt, mintha minimum ő irányította volna az összes repülőgépet 2006 óta. Olyan magabi...