Ugrás a fő tartalomra

Agymenés 609.

A VÉGTELENÜL OSTOBA JEL


 

Úgy tűnik, egyeseknél a végtelen jel nem az örökkévalóságot, hanem a logikai bukfencek végeláthatatlan sorát szimbolizálja. Kollár Kinga egyik Facebook-posztja újabb gyöngyszem a “magyarázzuk bele, mert jól hangzik” iskolájából: az örök összetartás szimbólumának nevez egy olyan formát, ami valójában… meg van törve. Matematikailag, vizuálisan, és szellemileg is.
 
A bejegyzés annyira mély, hogy még a Mariana-árok is zavarba jönne tőle. Az “együtt erősek maradunk” mantrát manapság már bármihez hozzá lehet csapni — akár egy piros-zöld bukfenc alakú logóhoz is, ami inkább emlékeztet egy forgalomirányító tábla félresikerült verziójára, mint egy politikai üzenetre.
 
De ne legyünk igazságtalanok. Talán csak a matekóra maradt ki, amikor a végtelen jelet tanították. A posztban szereplő ábra ugyanis nem más, mint két hanyatt vágódott hatos vagy kilences – attól függ, honnan nézzük, és mennyit ittunk előtte. A hatos a szeretet, a kilences a beteljesedés száma – itt viszont mindkettő hasra esett. Jelentése? Talán: a szeretet és a józan ész is padlón van.
 
És ha már színekről beszélünk: a piros és zöld szép párosítás lenne, ha nem fekete háttérre dobták volna, ami pont úgy hat, mint egy gyászkeretes gyereknapi rajz. Az élet és a természet színei elnyelve a sötétségben – ha ez nem freudi elszólás vizuális formában, akkor semmi.
 
A “159 nap, fél lábon is” zárás pedig csak hab a tortán. Ez a mondat úgy hangzik, mintha egy elhibázott fitneszkihívás és egy politikai öngerjesztés szerelemgyereke lenne.
 
Szóval ha valóban jelképet keresünk: ez nem a végtelen, hanem a végtelen ostobaság jele. Egy szimbólum, ami tökéletesen mutatja, hogy a politikai kommunikáció ma már nem a tartalomról szól – hanem a forma kétségbeesett csavargatásáról, hátha valaki még elhiszi, hogy van benne értelem.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Agymenés 238.

A higgadtság nagymestere   Sebestyén József, kárpátaljai honfitársunk tragédiája kapcsán megszólalt végre A Szakértő. Igen, így, csupa nagybetűvel. A Szakértő, akinek véleménye súlyosabb, mint egy vizes homokzsák a gátszakadásnál.    A Szakértő így szólt: „Keveset tudunk, úgyhogy ideje volna a higgadtságnak.” Majd hozzátette: „Nem tudom, hogy mi történt, a rendelkezésre álló információk ellentmondóak.”   Micsoda intellektuális piruett! Micsoda szellemi bölcsőcskehintáztatás! Az ember már-már hallja, ahogy Arisztotelész hevesen tapsol odafent.   Apró, egészen apró szépséghiba, hogy ha ugyanezeket a mondatokat valaki például Bucsa kapcsán írta volna le – ne adj’ Isten, az első napokban –, azonnal rácsapták a pecsétet: „Konteós! Putyin-bérenc! Fake news mocsok!” Majd behajították a véleménybányába, ahol már izzadva robotolt pár ezer másik, akik csak annyit mertek kérdezni: „Biztos, hogy minden úgy van?”   De most! Most végre győzött a mértéktartás! A higgadtsá...
Megjegyzés küldése
További információk

Agymenés 119

  Ez a társadalom kinevelt egy olyan generációt, ahol a gyerek elvárás, a megfelelés, a pozicionálás eszköze, anyagi forrás és élő eszköz az érzelmi zsaroláshoz, akár rokonok, nagyszülők, különélő apuka, barátok, munkáltató felé. Számukra ez teljesen elfogadható, hiszen az önmaguk iránti szeretetet, egoizmust és a megfelelési kényszert összekeverik a gyerek iránt érzett szeretettel. Ha a gyerek kap valamit - akár érzelmileg, akár anyagilag -, akkor az saját társadalmi pozícióju k megmutatása a külvilágnak, nem pedig a gyerek valós vágyainak és igényeinek teljesítése. Ha a gyerek okos és szép, ők lépnek előre a képzelt ranglétrán, az ő sikerük, az ő eredményük, és nem a gyereké. Legyen mindenféle kütyü, ami leköti, legyen szép, nagy, mutogatható színes játékok garmadája a kertben, legyen menő és trendi ruha, természetesen kocsival kell menni az oviba és a suliba, de lehetőleg kettővel, nehogy a gyerek egy légtérben utazzon a fránya felszereléssel. Legyen kiel...
Megjegyzés küldése
További információk

Agymenés 235.

Magyar Péter, a mindenhez is értő polihisztor     Magyar Péter nem csupán jogász. Ugyan, az csak a fedősztori. Valójában ő az univerzum többcélú svájcibicskája, akit a Teremtő is Ctrl+C–Ctrl+V kombinációval másolt be minden létező és még csak elképzelt szakmába is.   Egyik nap még gyermekvédelmi szakértőként könnyezett élő adásban a bántalmazott kicsikért, másnap viszont elfelejtette, hogy a sajátjai végignézték, ahogy ő bántalmazza anyjukat. De hát senki sem tökéletes, főleg nem a gyerekek, akiknek az a dolguk, hogy ott legyenek, és megfeleljenek, ha apuci politikai karrierje megkívánja.   Aztán ott a gazdaság. Azt is keni-vágja, legalábbis amikor bennfentes információval a zsebében üzletel, mert hát a profit az profit – még akkor is, ha etikailag csak annyira tiszta, mint a MÁV mosdó csúcsidőben.   A minap viszont új szerepben tündökölt: légiközlekedési szakértőként osztja az észt, mintha minimum ő irányította volna az összes repülőgépet 2006 óta. Olyan magabi...
Megjegyzés küldése
További információk