Ugrás a fő tartalomra

Agymenés 589.

 

Tátott szájjal a🌳szerdőbe

 
 

 
Megint eljött az a nap, amikor az internet népe megmutatta, miért nem szabadna mindenkinek lehetőséget adni a hozzászólásra. 
 
Leírtam valamit, világosan, érthetően — de minek. Olvasni nem tudnak, értelmezni meg pláne nem. Csak odaszagolnak a poszthoz, és már fröcsög is a nagy igazság: „Fideszesekért nem kár.”
 
Bravó, hősök.
Ez ám az erkölcsi magasság.
 
Tőlem bárkit utálhattok, Fideszt, Gyurcsányt, a komplett politikai díszletet — tessék, legyen a tiétek, vigyétek. De halottakon ugrálni, még virtuálisan is, az már nem politika, az csak sima, nyers, ostoba aljasság.
 
Mert amikor valaki meghal, akkor már nincs Fidesz meg ellenzék, nincs NER meg „csókos”. Csak egy ember, aki már nem megy haza az anyjához, gyerekéhez, aki már nem tud visszaszólni. Bár ti biztos ennek az utolsónak örültök igazán, mert a semmivel szájkaratézni mindig győzelmi mámor a számotokra.
 
És ti, akik a kommentben még ilyenkor is gyűlölködtök, ugyanazt a végtelen primitív reflexet viszitek tovább, mint a majom, aki kövekkel dobálja a tükröt, mert nem érti, hogy magát látja benne.
 
Így rohanunk tátott szájjal a 🌳szerdőbe, zászlóként lengetve a morális felsőbbrendűség rongyát, miközben az emberi tartás rég a sárban hever.
De persze, nyomjatok még egy „😂” reakciót a gyászra — hátha attól okosabb lesz a világ.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Agymenés 238.

A higgadtság nagymestere   Sebestyén József, kárpátaljai honfitársunk tragédiája kapcsán megszólalt végre A Szakértő. Igen, így, csupa nagybetűvel. A Szakértő, akinek véleménye súlyosabb, mint egy vizes homokzsák a gátszakadásnál.    A Szakértő így szólt: „Keveset tudunk, úgyhogy ideje volna a higgadtságnak.” Majd hozzátette: „Nem tudom, hogy mi történt, a rendelkezésre álló információk ellentmondóak.”   Micsoda intellektuális piruett! Micsoda szellemi bölcsőcskehintáztatás! Az ember már-már hallja, ahogy Arisztotelész hevesen tapsol odafent.   Apró, egészen apró szépséghiba, hogy ha ugyanezeket a mondatokat valaki például Bucsa kapcsán írta volna le – ne adj’ Isten, az első napokban –, azonnal rácsapták a pecsétet: „Konteós! Putyin-bérenc! Fake news mocsok!” Majd behajították a véleménybányába, ahol már izzadva robotolt pár ezer másik, akik csak annyit mertek kérdezni: „Biztos, hogy minden úgy van?”   De most! Most végre győzött a mértéktartás! A higgadtsá...
Megjegyzés küldése
További információk

Agymenés 119

  Ez a társadalom kinevelt egy olyan generációt, ahol a gyerek elvárás, a megfelelés, a pozicionálás eszköze, anyagi forrás és élő eszköz az érzelmi zsaroláshoz, akár rokonok, nagyszülők, különélő apuka, barátok, munkáltató felé. Számukra ez teljesen elfogadható, hiszen az önmaguk iránti szeretetet, egoizmust és a megfelelési kényszert összekeverik a gyerek iránt érzett szeretettel. Ha a gyerek kap valamit - akár érzelmileg, akár anyagilag -, akkor az saját társadalmi pozícióju k megmutatása a külvilágnak, nem pedig a gyerek valós vágyainak és igényeinek teljesítése. Ha a gyerek okos és szép, ők lépnek előre a képzelt ranglétrán, az ő sikerük, az ő eredményük, és nem a gyereké. Legyen mindenféle kütyü, ami leköti, legyen szép, nagy, mutogatható színes játékok garmadája a kertben, legyen menő és trendi ruha, természetesen kocsival kell menni az oviba és a suliba, de lehetőleg kettővel, nehogy a gyerek egy légtérben utazzon a fránya felszereléssel. Legyen kiel...
Megjegyzés küldése
További információk

Agymenés 235.

Magyar Péter, a mindenhez is értő polihisztor     Magyar Péter nem csupán jogász. Ugyan, az csak a fedősztori. Valójában ő az univerzum többcélú svájcibicskája, akit a Teremtő is Ctrl+C–Ctrl+V kombinációval másolt be minden létező és még csak elképzelt szakmába is.   Egyik nap még gyermekvédelmi szakértőként könnyezett élő adásban a bántalmazott kicsikért, másnap viszont elfelejtette, hogy a sajátjai végignézték, ahogy ő bántalmazza anyjukat. De hát senki sem tökéletes, főleg nem a gyerekek, akiknek az a dolguk, hogy ott legyenek, és megfeleljenek, ha apuci politikai karrierje megkívánja.   Aztán ott a gazdaság. Azt is keni-vágja, legalábbis amikor bennfentes információval a zsebében üzletel, mert hát a profit az profit – még akkor is, ha etikailag csak annyira tiszta, mint a MÁV mosdó csúcsidőben.   A minap viszont új szerepben tündökölt: légiközlekedési szakértőként osztja az észt, mintha minimum ő irányította volna az összes repülőgépet 2006 óta. Olyan magabi...
Megjegyzés küldése
További információk