Ugrás a fő tartalomra

Agymenés 599.

A Nagy Tagadás Művészete – avagy Magyar Péter, a politikai origami mestere


 

Van, aki megtartja a szavát. Van, aki visszavonja. Aztán van Magyar Péter, aki 10:00-kor még büszkén harsogja, 10:30-ra letagadja, 11:00-ra pedig már vádiratot ír az ellenfelei ellen — természetesen pont azért, amit ő maga készült megtenni. 
 
Ez nem politikai kommunikáció, ez performansz: egy ember, aki a valóságot minden fél órában újraindítja, mint egy rosszul sikerült szoftverfrissítést.
 
Nyilvános fórumain híveit kedélyesen uszítja bárkire, aki kétkedni merészel, hiszen a kritika az új árulás. A sajtószabadságot pedig úgy értelmezi, mint a középkori inkvizítor a hitvitát: addig szabad, amíg mindenki pontosan azt mondja, amit ő diktál.
 
Ha valaki netán leírja, hogy a király meztelen, az azonnal „aljas cenzor”. Ha valaki csak azt meri mondani, hogy a király kicsit huzatosan öltözött, akkor „a diktatúra kiszolgálója”. És ha valaki nem határolódik el azonnal, látványosan és hangos taps kíséretében, az máris „a rendszer embere”.
 
Így születik meg a XXI. századi politikai csoda: a Kun Béla reboot edition és a Kádár 2.0 béta verzió, egy személyben. Csak most nem pufajkában és nem vörös csillag alatt, hanem Instagram-filterrel és jogászi dörgedelemmel.
 
És ha bárki megkérdezné, hogyan fér össze ez a szabadságharcos retorika a kicsinyes bosszúpolitikával? 
 
Hát egyszerű: úgy, mint a valóság a Magyar Péter-show-ban – sehogy.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Agymenés 238.

A higgadtság nagymestere   Sebestyén József, kárpátaljai honfitársunk tragédiája kapcsán megszólalt végre A Szakértő. Igen, így, csupa nagybetűvel. A Szakértő, akinek véleménye súlyosabb, mint egy vizes homokzsák a gátszakadásnál.    A Szakértő így szólt: „Keveset tudunk, úgyhogy ideje volna a higgadtságnak.” Majd hozzátette: „Nem tudom, hogy mi történt, a rendelkezésre álló információk ellentmondóak.”   Micsoda intellektuális piruett! Micsoda szellemi bölcsőcskehintáztatás! Az ember már-már hallja, ahogy Arisztotelész hevesen tapsol odafent.   Apró, egészen apró szépséghiba, hogy ha ugyanezeket a mondatokat valaki például Bucsa kapcsán írta volna le – ne adj’ Isten, az első napokban –, azonnal rácsapták a pecsétet: „Konteós! Putyin-bérenc! Fake news mocsok!” Majd behajították a véleménybányába, ahol már izzadva robotolt pár ezer másik, akik csak annyit mertek kérdezni: „Biztos, hogy minden úgy van?”   De most! Most végre győzött a mértéktartás! A higgadtsá...
Megjegyzés küldése
További információk

Agymenés 119

  Ez a társadalom kinevelt egy olyan generációt, ahol a gyerek elvárás, a megfelelés, a pozicionálás eszköze, anyagi forrás és élő eszköz az érzelmi zsaroláshoz, akár rokonok, nagyszülők, különélő apuka, barátok, munkáltató felé. Számukra ez teljesen elfogadható, hiszen az önmaguk iránti szeretetet, egoizmust és a megfelelési kényszert összekeverik a gyerek iránt érzett szeretettel. Ha a gyerek kap valamit - akár érzelmileg, akár anyagilag -, akkor az saját társadalmi pozícióju k megmutatása a külvilágnak, nem pedig a gyerek valós vágyainak és igényeinek teljesítése. Ha a gyerek okos és szép, ők lépnek előre a képzelt ranglétrán, az ő sikerük, az ő eredményük, és nem a gyereké. Legyen mindenféle kütyü, ami leköti, legyen szép, nagy, mutogatható színes játékok garmadája a kertben, legyen menő és trendi ruha, természetesen kocsival kell menni az oviba és a suliba, de lehetőleg kettővel, nehogy a gyerek egy légtérben utazzon a fránya felszereléssel. Legyen kiel...
Megjegyzés küldése
További információk

Agymenés 235.

Magyar Péter, a mindenhez is értő polihisztor     Magyar Péter nem csupán jogász. Ugyan, az csak a fedősztori. Valójában ő az univerzum többcélú svájcibicskája, akit a Teremtő is Ctrl+C–Ctrl+V kombinációval másolt be minden létező és még csak elképzelt szakmába is.   Egyik nap még gyermekvédelmi szakértőként könnyezett élő adásban a bántalmazott kicsikért, másnap viszont elfelejtette, hogy a sajátjai végignézték, ahogy ő bántalmazza anyjukat. De hát senki sem tökéletes, főleg nem a gyerekek, akiknek az a dolguk, hogy ott legyenek, és megfeleljenek, ha apuci politikai karrierje megkívánja.   Aztán ott a gazdaság. Azt is keni-vágja, legalábbis amikor bennfentes információval a zsebében üzletel, mert hát a profit az profit – még akkor is, ha etikailag csak annyira tiszta, mint a MÁV mosdó csúcsidőben.   A minap viszont új szerepben tündökölt: légiközlekedési szakértőként osztja az észt, mintha minimum ő irányította volna az összes repülőgépet 2006 óta. Olyan magabi...
Megjegyzés küldése
További információk