Ugrás a fő tartalomra

Agymenés 600.

A Programozás Nehéz Tudománya


 

Az nem program, hogy „Mocskos Fidesz!”. Az sem, hogy „Orbán takarodj!”.
És az pláne nem, hogy „Takarodjatok nácik!”. Mert ha mindenki csak takarodik, a végén nem marad senki, aki kormányozzon — maximum egy üres parlament és egy túlterhelt mikrofonállvány.
 
A „Mi Hazánk fasiszta párt” szintén nem program, hanem egy indulatos mondat.
 
De hát nálunk ez is haladási irány: Dühből jövő, üvöltésbe torkolló demokrácia.
Nemzeti sajátosság, hungarikum.
 
Mert nálunk a politika nem a megoldásokról szól — hanem arról, ki tudja hangosabban megnevezni a hibát. Ha lenne decibel-mérő választás, már régen új rendszerváltás lenne.
 
Csak persze program továbbra sincs, legfeljebb egy Facebook-poszt, három molinó és két felháborodott podcast.
 
És amikor valaki azt mondja: „Én nem hergelek, csak kimondom az igazságot!”,
az nagyjából annyi, mint amikor a szomszéd azt állítja, hogy ő nem pletykál, csak közösségi információt kezel.
 
Mert a magyar politikai diskurzus ott tart, hogy ha valaki tényleg megoldást javasol, azonnal gyanússá válik. „Tehát te gondolkodtál?! Ejnye, ez már szervezkedés!”
 
Végül megérkezik a bölcs gróf is, és kijelenti: „Az nem program, hogy másokat szidunk!”
A tömeg erre felmorajlik: „Igaza van! Mindenki takarodjon, aki nem ért egyet vele!”
 
És a kör bezárul. A program? Az marad holnapra. Vagy a következő választásra. Vagy soha.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Agymenés 238.

A higgadtság nagymestere   Sebestyén József, kárpátaljai honfitársunk tragédiája kapcsán megszólalt végre A Szakértő. Igen, így, csupa nagybetűvel. A Szakértő, akinek véleménye súlyosabb, mint egy vizes homokzsák a gátszakadásnál.    A Szakértő így szólt: „Keveset tudunk, úgyhogy ideje volna a higgadtságnak.” Majd hozzátette: „Nem tudom, hogy mi történt, a rendelkezésre álló információk ellentmondóak.”   Micsoda intellektuális piruett! Micsoda szellemi bölcsőcskehintáztatás! Az ember már-már hallja, ahogy Arisztotelész hevesen tapsol odafent.   Apró, egészen apró szépséghiba, hogy ha ugyanezeket a mondatokat valaki például Bucsa kapcsán írta volna le – ne adj’ Isten, az első napokban –, azonnal rácsapták a pecsétet: „Konteós! Putyin-bérenc! Fake news mocsok!” Majd behajították a véleménybányába, ahol már izzadva robotolt pár ezer másik, akik csak annyit mertek kérdezni: „Biztos, hogy minden úgy van?”   De most! Most végre győzött a mértéktartás! A higgadtsá...
Megjegyzés küldése
További információk

Agymenés 119

  Ez a társadalom kinevelt egy olyan generációt, ahol a gyerek elvárás, a megfelelés, a pozicionálás eszköze, anyagi forrás és élő eszköz az érzelmi zsaroláshoz, akár rokonok, nagyszülők, különélő apuka, barátok, munkáltató felé. Számukra ez teljesen elfogadható, hiszen az önmaguk iránti szeretetet, egoizmust és a megfelelési kényszert összekeverik a gyerek iránt érzett szeretettel. Ha a gyerek kap valamit - akár érzelmileg, akár anyagilag -, akkor az saját társadalmi pozícióju k megmutatása a külvilágnak, nem pedig a gyerek valós vágyainak és igényeinek teljesítése. Ha a gyerek okos és szép, ők lépnek előre a képzelt ranglétrán, az ő sikerük, az ő eredményük, és nem a gyereké. Legyen mindenféle kütyü, ami leköti, legyen szép, nagy, mutogatható színes játékok garmadája a kertben, legyen menő és trendi ruha, természetesen kocsival kell menni az oviba és a suliba, de lehetőleg kettővel, nehogy a gyerek egy légtérben utazzon a fránya felszereléssel. Legyen kiel...
Megjegyzés küldése
További információk

Agymenés 235.

Magyar Péter, a mindenhez is értő polihisztor     Magyar Péter nem csupán jogász. Ugyan, az csak a fedősztori. Valójában ő az univerzum többcélú svájcibicskája, akit a Teremtő is Ctrl+C–Ctrl+V kombinációval másolt be minden létező és még csak elképzelt szakmába is.   Egyik nap még gyermekvédelmi szakértőként könnyezett élő adásban a bántalmazott kicsikért, másnap viszont elfelejtette, hogy a sajátjai végignézték, ahogy ő bántalmazza anyjukat. De hát senki sem tökéletes, főleg nem a gyerekek, akiknek az a dolguk, hogy ott legyenek, és megfeleljenek, ha apuci politikai karrierje megkívánja.   Aztán ott a gazdaság. Azt is keni-vágja, legalábbis amikor bennfentes információval a zsebében üzletel, mert hát a profit az profit – még akkor is, ha etikailag csak annyira tiszta, mint a MÁV mosdó csúcsidőben.   A minap viszont új szerepben tündökölt: légiközlekedési szakértőként osztja az észt, mintha minimum ő irányította volna az összes repülőgépet 2006 óta. Olyan magabi...
Megjegyzés küldése
További információk