Ugrás a fő tartalomra

Agymenés 593.

 

A Tisza torkolatánál kiszivárgott adatfolyam

 
 

Hát kérem, megtörtént a lehetetlen: nem a víz árad, hanem az adat. Kiszivárgott, mint a rosszul zárt csap – csak ez nem a konyhában történt, hanem a nemzeti megváltás legújabb platformján. A támogatóink adatai kikerültek, de természetesen nem azért, mert bénák voltunk, hanem mert az oroszok. Igen, ők. 
 
Akiknek valószínűleg épp most ért rá a teljes kiberegimentjük, hogy a Tisza Párt Google-táblázataiban turkáljanak.
 
Mert tudjuk: Moszkvában a legfontosabb stratégiai cél az, hogy megtudják, hányan küldtek tízezer forintot egy tiszavirág-mintás pólóért. A Kreml térképei tele vannak piros pöttyökkel, ahol „támogató: Lajos, 5000 Ft” szerepel.
 
A titkosszolgálatok persze tehetetlenek. Bár mindent tudnak, és mindenhol ott vannak, valahogy pont ott nem voltak, ahol a jelszó „123Tisza!” volt. Pedig akár meg is védhettek volna minket – ha nem lennének épp elfoglalva azzal, hogy a miniszterelnök információforrásait őrizzék. Na de azt se nagyon tudják megvédeni, mert én tudom, hogy épp most adtak át neki egy nagymintás kutatást, amiben mi Andrássy útnyi hosszal vezetünk. Legalább. Igen, úgy vezetünk, hogy a mezőny többi tagja még a rajtkockát sem látja.
 
Szóval ha bárki bármit mondana a jelöltjeinkről – nos, ne tegye. Mert csak én mondhatok bármit is. Nem azért, mert 106 sincsen meg, nemhogy 318, hanem mert… az oroszok. Azok már megint a spájzban vannak.
 
És miközben a Tisza folyik tovább, mi állunk benne bokáig, laptopostul, jelszavastul, magyarázkodva, hogy nem hibáztunk – csak épp túl fontosak lettünk a világpolitika számára. Hiszen a világbéke kulcsa, mint tudjuk, nem Washingtonban, nem Brüsszelben, hanem egy magyar Excel-táblában lapul, valahol a „Támogatók_2025_végleges_végleges2.xlsx” név alatt.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Agymenés 238.

A higgadtság nagymestere   Sebestyén József, kárpátaljai honfitársunk tragédiája kapcsán megszólalt végre A Szakértő. Igen, így, csupa nagybetűvel. A Szakértő, akinek véleménye súlyosabb, mint egy vizes homokzsák a gátszakadásnál.    A Szakértő így szólt: „Keveset tudunk, úgyhogy ideje volna a higgadtságnak.” Majd hozzátette: „Nem tudom, hogy mi történt, a rendelkezésre álló információk ellentmondóak.”   Micsoda intellektuális piruett! Micsoda szellemi bölcsőcskehintáztatás! Az ember már-már hallja, ahogy Arisztotelész hevesen tapsol odafent.   Apró, egészen apró szépséghiba, hogy ha ugyanezeket a mondatokat valaki például Bucsa kapcsán írta volna le – ne adj’ Isten, az első napokban –, azonnal rácsapták a pecsétet: „Konteós! Putyin-bérenc! Fake news mocsok!” Majd behajították a véleménybányába, ahol már izzadva robotolt pár ezer másik, akik csak annyit mertek kérdezni: „Biztos, hogy minden úgy van?”   De most! Most végre győzött a mértéktartás! A higgadtsá...

Agymenés 119

  Ez a társadalom kinevelt egy olyan generációt, ahol a gyerek elvárás, a megfelelés, a pozicionálás eszköze, anyagi forrás és élő eszköz az érzelmi zsaroláshoz, akár rokonok, nagyszülők, különélő apuka, barátok, munkáltató felé. Számukra ez teljesen elfogadható, hiszen az önmaguk iránti szeretetet, egoizmust és a megfelelési kényszert összekeverik a gyerek iránt érzett szeretettel. Ha a gyerek kap valamit - akár érzelmileg, akár anyagilag -, akkor az saját társadalmi pozícióju k megmutatása a külvilágnak, nem pedig a gyerek valós vágyainak és igényeinek teljesítése. Ha a gyerek okos és szép, ők lépnek előre a képzelt ranglétrán, az ő sikerük, az ő eredményük, és nem a gyereké. Legyen mindenféle kütyü, ami leköti, legyen szép, nagy, mutogatható színes játékok garmadája a kertben, legyen menő és trendi ruha, természetesen kocsival kell menni az oviba és a suliba, de lehetőleg kettővel, nehogy a gyerek egy légtérben utazzon a fránya felszereléssel. Legyen kiel...

Agymenés 235.

Magyar Péter, a mindenhez is értő polihisztor     Magyar Péter nem csupán jogász. Ugyan, az csak a fedősztori. Valójában ő az univerzum többcélú svájcibicskája, akit a Teremtő is Ctrl+C–Ctrl+V kombinációval másolt be minden létező és még csak elképzelt szakmába is.   Egyik nap még gyermekvédelmi szakértőként könnyezett élő adásban a bántalmazott kicsikért, másnap viszont elfelejtette, hogy a sajátjai végignézték, ahogy ő bántalmazza anyjukat. De hát senki sem tökéletes, főleg nem a gyerekek, akiknek az a dolguk, hogy ott legyenek, és megfeleljenek, ha apuci politikai karrierje megkívánja.   Aztán ott a gazdaság. Azt is keni-vágja, legalábbis amikor bennfentes információval a zsebében üzletel, mert hát a profit az profit – még akkor is, ha etikailag csak annyira tiszta, mint a MÁV mosdó csúcsidőben.   A minap viszont új szerepben tündökölt: légiközlekedési szakértőként osztja az észt, mintha minimum ő irányította volna az összes repülőgépet 2006 óta. Olyan magabi...