Élő közvetítés a semmiről — avagy az instant boldogság apostolai
Ők azok, akik nélkül a világ sötétben tapogatózna: hiszen honnan tudnánk, hogy Marika ma reggel zabkását evett banánnal, vagy hogy Peti „megint nekiállt az edzésnek, most komolyan”?
A közösségi média hősei, akik bátran vállalják, hogy minden mozdulatuk, arckifejezésük és reggeli kávéhabjuk közérdekű információ.
Mert ha nincs fent a Facebookon, az meg sem történt.
Ők azok, akik a telefon kamerájába nézve életvezetési tanácsokat adnak – hajcsavaróval a fejükön, miközben a háttérben sír a gyerek és forr a húsleves.
Akik tíz másodpercenként ellenőrzik a lájkok számát, és ha az nem nő, rögtön jön a „néha úgy érzem, senki sem ért meg igazán
” poszt – természetesen nyilvánosra állítva. Aztán öt perccel később már újra mosolyognak a szelfin: „Soha ne add fel! 
”
Az Instagramon ők a „lélekharcosok” – akik „megélik a pillanatot”, miközben három különböző szögből fotózzák azt.
A tengerparton nem a hullámokat nézik, hanem azt, hogy a naplemente jól mutat-e a filterrel.
A TikTokon pedig életvezetési bölcsességek és táncmozdulatok keverednek: „Én már nem keresem a boldogságot, mert a boldogság én vagyok!” – mondja valaki, miközben csillámport fúj az arcára.
És ott a Facebook klasszikus műfaja: a passzív-agresszív rejtélyposzt.
„Nem akarok neveket mondani, de van, aki nagyon csalódást okozott!” – és ilyenkor minden ismerős fél órát tölt azzal, hogy kitalálja, vajon róluk van-e szó.
Majd jön a „Privátban írok, aki tudja, tudja
” kommentek hada, mintha egy lelki valóságshow backstage-ébe nyernénk betekintést.
De a legszebb mégis a gyászgyertya poszt: fekete háttér, egyetlen láng, és a szöveg – „Nem mondom el, kiért, mert aki fontos, az tudja.”
Aki meg nem tudja, az is lájkol, biztos, ami biztos.
Ők a digitális korszak szent mártírjai, akik minden percben megosztják, hogy épp mi történik velük – csak épp az nem derül ki soha, hogy mi történik bennük.
Minden nap újrateremtik magukat a képernyőn, mint egy modern istenkép: a szelfi az új ikon, a lájk az új ima, a követő pedig a gyülekezet.
És ha egy nap eltűnnének a netről, senki sem hinné el, hogy élnek még – mert az életük nem az utcán, hanem a hírfolyamban zajlik.
Ott, ahol a valóságot filterrel mérik, és az őszinteséget algoritmus írja.

Megjegyzések
Megjegyzés küldése