Hatékony ellenzék, avagy a fizetés napja mint politikai teljesítmény
Az ország egy része türelmetlenül toporog, mint késő őszi buszmegállóban a 7-esre várók: „mikor csinál már valamit az ellenzék?”
És közben ott ülnek ők, a magyar politikai ökoszisztéma legkitartóbb növényei, akik minden hónapban pontosan tudják, mikor kell virágozni: fizetésnapon.
Mert hát csinálnak ők dolgokat. Nem is keveset. Felveszik a parlamenti fizetést.
Felveszik a bizottsági pótlékot.Felveszik a morális fölényt. És néha még a szemöldöküket is, ha nagyon fel kell háborodni.
A választás pedig? Az a négyévente megrendezett nagy társadalmi társasjáték, ahol a szabályok egyszerűek. Te elhiszed, hogy most majd más lesz, ők elhiszik, hogy te elhiszed, aztán mindenki megy vissza a megszokott szerepébe.
A politikai teljesítmény így egyfajta csendes művészetté válik. Olyan, mint a modern installáció, ahol első ránézésre nem történik semmi, de ha sokáig bámulod, rájössz, hogy tényleg nem.
És amikor feltűnik egy új formáció, mondjuk a Tisza Párt, a közönség hirtelen felkapja a fejét: „Na, talán most!”
De a darab már ismerős, még akkor is, ha a díszletek frissek, a mondatok kicsit hangosabbak, néha belefér egy kis uszítás, hogy legyen dinamika, de a dramaturgia marad. A dramaturgia, ami nem más, mint feszültség, ígéret, taps, majd a következő felvonásig szünet.
A választó pedig ott ül a nézőtéren, kezében a jeggyel, és azon gondolkodik, hogy
vajon ez most színház, vagy csak egy nagyon drága streamelt sorozat, amit nem lehet kikapcsolni?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése