Van egy különös vallás, amelynek nincsen temploma, mégis minden sarkon jelen van. Nincs szent könyve, de kommentmezők milliói zsolozsmázzák nap mint nap. Ez a mindenszarizmus, a világ legegyszerűbb világnézete, ahol minden rossz, mindenki hülye, és minden régen jobb volt – kivéve persze azt a régen-t, amire már senki sem emlékszik pontosan.
A mindenszarista nem pesszimista. A pesszimista néha téved, de a mindenszarista soha. Ő ugyanis nem a valóságot látja, hanem egy gondosan karbantartott, szürke szűrőn át szemléli a világot, amely minden eseményt automatikusan leminősít. Ha süt a nap, az baj, mert meleg lesz. Ha esik, az baj, mert nedves. Ha nem történik semmi, az a legnagyobb baj, mert „itt már semmi nem működik”.
Ez az ideológia azonban ritkán jár egyedül. Kézen fogva érkezik vele a mitománia, mint egy túlmozgásos kisöcsi, aki minden történetet egy kicsit nagyobbra fúj. A mindenszarista mitomán ugyanis nem egyszerűen elégedetlen, ő személyesen tanúja volt annak, hogy „már megint minden összeomlott”, „mindenki elment”, „minden tönkrement”, és „régen még az utcaseprők is legalább doktorok voltak”.
Ezek a történetek sosem ellenőrizhetők, de mindig lenyűgözőek. Valahol, valamikor, valaki – aki természetesen már külföldön él, mert mindenki ott él – megmondta, hogy „ez az egész ország egy vicc”. És ez az egy mondat, mint valami házi készítésű szent relikvia, körbejár, újra és újra előkerül, minden vitát lezárva.
A mindenszarista mitomán sajátos időkezeléssel is bír. A múlt mindig aranykor, a jelen mindig romhalmaz, a jövő pedig már előre elveszett. Érdekes módon a múlt részletei ködösek, de annál fényesebbek. „Régen minden működött” – mondja, miközben pontosan ugyanúgy állt sorba, csak akkor még nem volt Facebook, hogy megossza.
És itt jön a csavar: a mindenszarizmus nem egyszerűen panasz, hanem identitás. Egyfajta lelki melegítő, amelyben jólesik üldögélni. Hiszen ha minden rossz, akkor nem kell különösebben próbálkozni sem. Minek? Úgyis szar.
A mitománia pedig gondoskodik arról, hogy ez az állapot ne csak stabil legyen, hanem szórakoztató is. Mert ha a valóság nem elég drámai, hát majd azzá válik. Egy apró bosszúság egy pillanat alatt rendszerszintű összeomlássá nő, egy kellemetlen ügyintézés pedig már-már történelmi tragédiává válik.
Így élnek ők, a mindenszarizmus apostolai: egy olyan világban, amelyet saját maguk festenek szürkére, majd elégedetten hátradőlnek, hogy lám, milyen ronda lett.
És ha valaki megpróbálja azt mondani, hogy „azért nem minden olyan rossz”, arra csak legyintenek.
Naiv.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése