Ugrás a fő tartalomra

Agymenés 109



Egy gyors fogyást kínáló csodaszer olvasgatom a kommenteket. Jópofák, legtöbbjük nevet a kamu cikken, de azért mind rápróbál, legalább egy olvasás erejéig, hiszen KELL valami megoldás. És akkor megüti a szemem egy vélemény a sok közül: " Lányok, nekem a párom azt mondta ,, meg ne tudjam, hogy kínozd magad.. így szeretlek ahogy vagy😊 a lelked amit igazán látok mikor rád nézek."

Nos, édes, cuki. És el is hiteti magával, hogy igaz lehet. Csak meglesem már a profilképét. Formás, helyes nő, de bizony látszik, hogy nem törődik magával. Jöjjön, aminek jönnie kell, és ahogy lesz, úgy lesz. 

És már csak arra lennék kíváncsi, vajon öt-tíz év múlva, két gyerek után, hasonló "ahogy lesz, úgy lesz" után is ezt fogja-e mondani a párja? Akkor is ezt fogja-e mondani, ha eszébe jut egykoron formás, szeretett lelkű asszonykája, akit még ma is tisztel, de szembe jön a formás és feszes kis szomszéd lány, aki törődik is magával? Akkor is így fogja-e szeretni, ha a ruhából kicsomagolva, vággyal támadva rá asszonya kifolyik a hacukából, legyen akár vékony, avagy telt.

Értem én, hogy nem kell a cucc, a bogyó, nincs idő mozogni, de még sétálni se egyet. Értem én, hogy pénz se akad, és otthon ciki mozdulni, és fontos a lélek, aminek, ugye, a szem a tükre. No de a pasi nem csak befele lát. Nem csak a szemet vizslatja éveken át, a nap huszonnégy órájában. Ami egykoron megtetszett neki, azt keresi később is, és nem csak a tekintetben. Ezért pedig tenni kell. A ráncok, a bőr elfáradása, csepp megereszkedése, az ősz hajszálak szépen, lassan jönnek. Együtt hozzászoknak, hisz mindkettejük felett elrohannak az évek. De az igénytelenséghez nem lehet és nem szabad hozzászokni. A mantrázott, de hazug, önelfogadásnak hitt kesergéshez és igénytelenséghez, lustasághoz nem szabad hozzászokni.

Csipkebugyit ötven évesen is lehet venni, sőt, kell is. Simogatni vele saját lelkünket, és megmutatni a párunknak, öregedve, de még mindig nők vagyunk. A lelkünkben fiatalok, a testünkben pedig fiatalosak. A pamut nagyibugyi, amely lenyomja és összetartja a lógó hasat, no, az nem ébreszt vágyat. Akkor sem, ha a párunk épp a pici poci puhaságát szereti.

Szóval nem, nem szabad elhinni, hogy a pasiknak csak a lelkünk szépsége kell. Mert az fontos, és kell, de a külső nélkül, a magunkkal szembeni igényesség nélkül a szép lélek szürke egér marad. Akár vékony, izmos volt, akár formás kis golyó, akár telt dáma. A külső és a lélek együtt adja az embert, legyen férfi vagy nő.

2017.09.23.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Agymenés 730.

A hulladékszállítás mint vallásos várakozás   Nálunk csütörtökön viszik el a szemetet. Ez nem információ, hanem hitvallás. Volt már így, működött, megszoktuk.   December 25-én – karácsony első napján, csütörtökön – csoda történt: elvitték. Meghatódtunk. Azt hittük, ez már az ünnepi szeretet része, a szemét is megváltásra talált.   Január 1-jén viszont nem. Ünnep van, érthető, nekik a karácsony nem, csak az újév az ünnep. Senki nem szólt, hogy majd szombaton. Így az utca nagy része nem rakta ki. Mert nem vagyunk gondolatolvasók, csak lakók.   Ezután vártuk a következő csütörtököt, mint Messiást. Reggel óta kint álltak a kukák, katonás rendben, fegyelmezetten, reménykedve. Az utca készen állt. A kukák is.   Aztán jött a hír: az időjárás miatt nem jönnek.   Kint közben a főút csontszáraz, mikrobuszok járnak ki-be, teherautók suhanak, ajtók nyílnak, záródnak, az élet zajlik.   De a szemétszállító nem jön. Őt az időjárás mélyen megérintette.   Így majd...

Agymenés 841.

  A laborpatkány eleinte csak egy volt a sok közül. Szürke, jelentéktelen kispatkány, enyhén remegő bajusszal és azzal a fajta alázattal, amit kizárólag azok ismernek, akik pontosan tudják, hogy a sajt mindig valaki másé.       Aztán egy napon rájött valamire. Nem arra, hogy hol a kijárat, hanem arra, hogy a kijárat nem is érdekes. A sajt viszont igen.   És a sajt nem ott van, ahol a többiek keresik, hanem ott, ahol a kísérletvezető hagyja.   A laborpatkány tehát új stratégiát választott. Nem kaparta tovább a falat, nem rágta a rácsot, nem szervezett rágcsáló-összefogást a közös szabadságért. Nem. Ő felnézett, pontosan oda, ahol a fehér köpeny volt látható.   És egyszer csak kapott egy morzsát. A többiek ekkor még hitték, hogy ez véletlen, a laborpatkány viszont már tudta: ez karrier.   Először csak jelzett, nagyon finoman. Ha a többi patkány túl hangosan zörgött, ő csendben meghúzódott. Ha valaki új alagutat kezdett ásni, ő véletlenül jelezte, ho...

Agymenés 551.

A TOLERANCIA NAGY VÉGSŐ GYŐZELME   Elérkeztünk hát a civilizáció csúcsára. A tolerancia diadalmenete beért a célba, lobog a zászló, csillog a konfetti, és mindenki boldog — kivéve azokat, akik még képesek gondolkodni. Ők már csak suttogva beszélnek, lehúzott redőny mögött, mint a régi rendszerben a rendszerkritikusok. Csak most nem a párt, hanem a „jóérzésű közösség” jön értük, kommentben, caps lockkal.   Régen a tudás hatalom volt, ma inkább provokáció. A vélemény bűncselekmény, ha nem trendi; a humor gyűlöletbeszéd , ha valaki megsértődik rajta. És a logika? Az már mikrosértés, mert “lehúzza az önbecsülését azoknak, akik inkább érzésből élnek, mint értelemből.” A modern kor új bölcse azt mondja: ne gondolkodj, érezz! — és ha érzel, csak pozitívat, lehetőleg szivárványos szűrővel. Aki pedig mégis gondolkodni mer, az „toxikus”, „kirekesztő” vagy „intellektuálisan elnyomó”.   Szóval igen, Dosztojevszkij megjósolta a jövőt: eljön az idő, amikor a gondolkodás diszkriminatív ...